Földes András: Orbán szerint a választás ezoterikus szertartás, nem demokratikus intézmény

Ahogy egyre bonyolultabb a közélet, a politika, a technológia, mind jobb módszernek tűnik, ha úgy vizsgáljuk az eseményeket, ahogy nagy, kaotikus festményeket szokás. Összehúzott szemmel, a részletek helyett az összképre koncentrálva.

Remek módszer ez abban a világban, ahol mindenre és annak ellenkezőjére is hoznak példát, ahol szinte végtelen mennyiségben képződik az információ, és ahol tömegek böngészik az igazság reményében a háttérben zajló folyamatokat.

Ha viszont ezzel a távolságtartó mentalitással nézzük például azt, amit a kormánypárt művel az utóbbi évben, akkor egyértelmű és rémisztő kép rajzolódik ki előttünk. Elvetve a politológusi okoskodást, a különböző gumicsontelméleteket, a taktikai meglátásokat, a kormány mozgása egyetlen dolgot vetít előre.

A Fidesz–KDNP mostantól bármit meg fog tenni, hogy megtartsa a hatalmát. 

Ennek a folyamatnak a legnyilvánvalóbb fordulópontja a most benyújtott, „A közélet átláthatóságáról” fantázianévvel ellátott törvényjavaslat. 

Lehetett eddig okoskodni, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal csak a közvélemény hiszterizálására, hangulatkeltésre kell. Úgysem fogják alkalmazni. 

De elfogulatlanul nézve a folyamatot, az látszik, hogy a legyártott alkatrészekből már állítják össze azt a fegyvert, amit ha kitesznek az asztalra, előbb-utóbb el is sütik. 

A pisztoly részei

Mielőtt rátérnénk arra, hogy milyen, egyszerre ezoterikus és hazug érveléssel száll rá a független közvéleményre a kormány, gyorsan vegyük végig, hogy mennyire brutális alkatrészekből áll is ez az eszköz.

A tervezet szerint szankcionálandó, külföldi támogatásnak számít például az EU-s támogatás. Tehát annak a közösségnek a segítsége, amelyhez Magyarország önszántából csatlakozott, amelynek a törvényeit elfogadta, és amelynek pénzét a kormány évtizedek óta fogadja el és csatornázza magánvagyonná.

Ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal listára vesz egy szervezetet, akkor annak vezetői kiemelt közszereplővé válnak, vagyonnyilatkozatot kell tenniük. Ha pedig a listára került szervezet magánadományt kap, akkor bizonyítania kell, hogy az nem külföldről érkezett. A szervezetet eltiltják az 1 százalékos felajánlások gyűjtésétől, és elképesztő bírságokkal sújtják, ha mégis adományokat gyűjtene.

Röviden: a kormány brutálisan félemlítené meg a független sajtót és civil szervezeteket, de nyomasztaná, elriasztaná azokat a hétköznapi embereket is, akik csak szimpatizálnak, vagy támogatják ezeket a szervezeteket.

Választói ezotéria

A törvénytervezet egyszerre buta és gyilkos mivoltát azonban az indoklása fedi fel. A kormány azért szankcionálná az általa gyanúsnak tartott szervezeteket, hogy így tiltsa el őket „a közélet befolyásolására irányuló tevékenységtől” – ahogy a törvény rendőrnyelven fogalmaz.

A kormány nem tartja jónak, hogy boldog-boldogtalan befolyásolná a „demokratikus vitát” és a „választói akaratot”.

Ez a felfogás a szabad közélet vége. Oroszország.

Minden média, minden újságíró, minden civil szervezet, de amúgy minden egyes állampolgár fontos feladata ugyanis a demokratikus vita és a választói akarat befolyásolása. Ez nem valamiféle elhajlás, bűn, hanem a demokrácia része.

Orbán Viktor mintha úgy képzelné, hogy a választói akarat egy ezoterikus ősigazság, amely ott lapul minden emberben. A választás pedig egyfajta samanisztikus rítus, belső elmélyülés, amely úgy zajlik, hogy a választópolgár belép a fülke magányába, magára rántja a függönyt, és miközben halkan dünnyög valami ősi rigmust, aláereszkedik a lelke legmélyére. Odabenn megtalálja az ősakaratot, amely pontosan megmutatja, hova kell rakni az ikszet.

Nem, a demokrácia lényege, hogy a végeredmény viták és párbeszédek révén alakul ki. Az újságíróknak mi más lenne a feladatuk, mint hogy befolyásolják – más szóval tájékoztassák – a választókat? Ha a választók minden ténnyel és információval eleve tisztában lennének, akkor Magyarország mindentudó és megvilágosodott Buddhák közössége lenne, nem pedig bizonytalan, kissé neurotikus, önbizalom-hiányos és közepesen tájékozott társadalom.

A civil szervezetek, újságok működésének lényege, hogy új szempontokat, információkat hozzanak be a társadalmi párbeszédbe, és ezek aztán ilyen-olyan irányba módosítják a választói akaratot. Azaz tájékoztatnak.

Ha a közélet és a média színes, sokféle vélemény és tény jelenhet meg, akkor ezekből a választók kialakíthatják saját világképüket. Ez pedig visszahat a médiára, intézményekre és a civilekre. Egy egészséges társadalomban a választói akarat egy nagy közös párbeszédben befolyásolódik.

Az a társadalom, ahol egyetlen igazság engedélyezett, ahol a kormány mondja meg, kinek lehet véleménye, kinek nem, és ahol valami elvont, ezoterikus tartalomként tekintenek a véleményekre, az nem működik jól. Az emberellenes. 

Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy lássuk, milyen egy ilyen emberellenes társadalom, mert így működik jelenleg Oroszország. Ahol az igazság egyik letéteményese az egyébként az állam által irányított ortodox egyház, amelynek ezoterikus putyinizmusa vegyül az intézmények elnyomó működésével.

Ennek a beteg rendszernek az alapjait már rég lefektette Putyin, de a háború kitöréséig csak félgőzzel alkalmazták az eszközöket. 2022-ig az állami propaganda által uralt Oroszországban működött még néhány szabad sajtóorgánum is. A háború kitörésével azonban már nem engedhette meg a rendszer azt a kritikai hangot sem, amit a Nyugat megvezetésére hagytak meg. Néhány hónap alatt szűnt meg, menekült külföldre minden szabad civil szervezet és média.

Magyarországon hasonló helyzet látszik körvonalazódni. Háború nem lesz, de a Fidesz érzi szorongatott helyzetét, és ha nem lesz más választása, be fog vetni minden eszközt.