Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Rózsadombon jártunk.
Azt mondja a mesterséges intelligencia, hogy a II. kerület két jól elkülöníthető részre osztható: hegyvidéki és alföldi. Bölcsészlogikával akkor a Széll Kálmán tér környéke „alföldi”. Valahol ott érhető legelőször tetten az a bizonyos olasz életérzés, amit például a Giulia vagy a Zappi Napoletana árnyas kertje illuzionál az antipastikkal, pastákkal, pizzákkal, spriccekkel, koktélokkal. Persze tenger híján, mert vízpartért legfeljebb a távolabbi Dunához lehet lesétálni, vagy követni az Ördögárok medrét, amelyben többnyire nincs is víz. Kicsit arrébb-följebb, Pasarét felé haladva jön a többi olaszos, a Porcellino, a Fausto’s, az Alessio, a Fragola, s mikor felérünk a Rózsadomb tetejére, a Kapy úti körforgalomnál a Hello Budában ott a Salve.
Srégen szemben pedig a sarkon a Panificio il Basilico, amit az ország pékje és pizzasütője, Szabadfi Szabolcs, leginkább mindenkinek Szabi telepített ide a környék népének nagy örömére. Célirányosan hozzá mentünk a hét, a hónap, meglehet, a nyár legmelegebb napján.
Sajnos a terasz szóba sem jöhetett, lévén, hogy az asztalokon tovább főtt volna a tészta, a talpunkat meg a szandálon át is égette a műgyep. Az ajtón túl viszont ott volt a légkondis Kánaán a hervadhatatlan, s amúgy – kifürkészhetetlen okoknál fogva – az olaszok által annyira preferált művirággirlandokkal és műcitromfácskával.
Megvan a fővárosi költségvetés az év végéig, a kormány pedig kedvezményes lakáshitelt és az állami cégeknél folytatódó spórolást jelentett be. Eközben a nemzetközi színtéren arra készülnek, mi lesz, amikor hamarosan lejár a vámháború három hónapos tűzszünete.
Nem világos, hogy a leginkább szablyacsörgetésnek tekinthető kereskedelmi háború átmegy egy langymeleg állapotba, vagy augusztus elsején totális káosz lesz a vége.
David Zucker, a Naked Gun rendezője biztosan nem nézi meg a Liam Neesonnal készült negyedik részt, mert az szerinte ötlettelen másolat lesz csupán. A rendezőtrió egyharmadával Leslie Nielsen fingógépéről, a pilótás pedofilpoénokról, a Top Secret bukásáról és O.J. Simpsonról is beszélgettünk.
