Több nemzedék kultuszfilmje lett a Megáll az idő, amely most 25 éves. Az ’56-os forradalom leverésével kezdődő, s a kádári konszolidációval végződő keserédes film minden kockája hajszálpontos kép a korszak Magyarországáról. A WAN2 összeállítása a készítőket is megszólaltatja. Első rész: interjú Gothár Péterrel.

Jelenet a filmből; az élen Sőth Sándorral.
Lebontani a sulit a Jailhouse Rock-ra
© WAN2
Emlékszel Dolly Bellre? – ez volt a címe Emir Kusturica híres első filmjének a jugó hatvanas évek elejéről. Emlékszel Szukics Magdára? Arra a lányra, aki megkavarja a Köves testvérek életét? Pierre-re? Rajnákra? Malacpofára? Vilmára? Bodor úrra? Emlékszel a Megáll az időre, a budapesti sixties emlékművére?

A WAN2 összeállítása a készítőket is megszólaltatja, s felidézi a magyar filmtörténet egyik legcoolabb és – tegyük hozzá – legigazabb nemzedéki moziját.

Több nemzedék kultuszfilmje lett a Megáll az idő, amely most 25 éves. Az ’56-os forradalom leverésével kezdődő, s a kádári konszolidációval végződő keserédes film minden kockája hajszálpontos kép a korszak Magyarországáról. De Budapest sok szempontból ma is ugyanolyan, mint 1956-ban, vagy a film készültekor, 1981-ben. A film minden egyes mondata telitalálat; s ha a szleng sokat változott is, a jelentés, a szavak mögötti történetek máig hatnak.

Ettől lett kultuszfilm a Megáll az idő. No meg attól, hogy nem csak a készítők, Gothár és Bereményi generációjáról mond el sokat, hanem a szereplőkéről is; a nyolcvanas évek elejének lassan magához térő új, pesti rock and roll generációjáról is.

A Megáll az idő rendezője, Gothár Péter 1947-ben született Pécsett. Első filmes munkája 1975-ben a Lord Byron című tv-produkció volt, eddigi utolsó, mozikban játszott műve az augusztusban bemutatott Magyar szépség. A kettő között olyan filmeket készített, mint az Ajándék ez a nap, az Idő van, a Paszport, a Melodráma, a Haggyállógva Vászka és A részleg. Színházi rendezőként is komoly életművet mondhat magáénak, a legemlékezetesebb darabokat Kaposvárott és Budapesten állította színre. Természetesen tanít a Színművészeti Egyetemen. Van mit.


Személyes történetek (Oldaltörés)



Köves Gábor: Mikor kezdtél dolgozni a filmen?

Gothár Péter: Az Ajándék ez a nap után beszélgettünk arról a Bereményi Gézával, hogy legközelebb másfajta filmet kellene csinálni. Lassan körvonalazódott, hogy ez egy iskolai történet. Számomra minden ilyen típusú közös munkában a kitalálós rész a legizgalmasabb, amikor jelenetről-jelenetre kialakul, hogy milyen irányt vesz a történet. Aztán pár napra összebútoroztunk lovagolni a szavakon. Ő írt, és amiben végül megállapodtunk, azt esténként két ujjal legépeltem.

Személyes történetek ihlették a filmet?

Nem szeretem, ha egy filmről azt mondják, hogy önéletrajzi, de ezt a történetet lényegében a mi emlékeinkből, családi körünk élményeiből, ezeknek az éveknek a legendáiból raktuk össze. Ami a történet iskolai részét illeti, azt gondolom: a világon nagyjából mindenkivel ugyanazok a történetek, szerelmek és konfliktusok esnek meg ebben a korban, csak különböző közegben. Az iskolafal színe lehet, hogy más volt mondjuk Amerikában vagy Angliában, de a környezet eléggé meghatározott volt. Ami itt speciális, az a sajátos magyar történelmi, társadalmi háttér. Számunkra a történet fő erejét a mindenki által megélt, ismert, kamaszkori alapélmény jelentette.

Hogyan alakult ki a film zenei világa?

Amikor megvolt a forgatókönyv, már biztosak voltunk a zenében, ami a történet hordozója lesz. Elkezdtük összeszedni a szükséges, 60-as évekbeli zenéket, ami abban az időben elég nehéz feladatnak bizonyult, merthogy ezekhez a számokhoz legális kereskedelemben akkor egyáltalán nem lehetett hozzáférni. Egy velünk egykorú orvos ismerősünknek nagy gyűjteménye volt a korszak zenéiből, és tőle kaptuk meg, amire szükségünk volt. Jó minőségű felvételekhez csak azután jutottunk, miután már élesben ment a dolog, és meg tudtuk szerezni a jogokat. A zene, a „korszak hangja” tehát már kezdettől fogva a fejünkben volt, és ez fontos támpontot adott a jelenetek kitalálása során az operatőrrel való munkában is. Tudtuk, hogy mi az, amire dolgozni szeretnénk, aztán persze nem minden alakult úgy, ahogy azt előre terveztük. A jogok begyűjtése Amerikából, Németországból komoly meccs volt, ilyesmire már akkor is nehezen adtak itt pénzt. Ezután még hátravolt a hivatalokkal való egyezkedés, hogy a szükséges engedélyeztetési procedúrát le lehessen folytatni.

Kik azok az énekesek és zenészek, akik feltűnnek a filmben?


A hölgyet, aki a filmben zongorázik, még kalandozó éveimből ismertem. Bóna Ágnesnek hívták, jellegzetes zenésze volt a pesti éjszakának, szórakozóhelyeken zongorázott. Mikor ez a film készült, kevés olyan hely volt a városban, ami éjszaka is nyitva tartott. Jó lenne, ha most is lennének presszók, ahol régi dalokat régi zongoristák játszanak. Persze, zeneileg nehezen volt értékelhető a műsor, de azóta is hiányzó invencióval és bájjal élték, adták elő ezeket, ami talán a filmben is látható. Ami a „Megáll”-ban szereplő beatzenekar tagjait illeti: Víg Miskáról vagy a Hunyadi Karcsiról ma is lehet tudni, hogy kicsodák. Nem egy az egyben került a filmbe a banda, hanem galád filmes módon pofára raktunk össze egy együttest.

Hogyan választottad ki a színészeket?


Az írás során többé-kevésbé már tudtuk, hogy a felnőtt színészek közül kikkel szeretnék dolgozni. A jelenetek nem fantomokra íródnak, közben valakire mindig gondol az ember, még akkor is, ha végül mégsem a kiszemelt színész játszik majd a filmben. A gyerekek kiválasztásánál természetesen más volt a helyzet; több száz iskolában voltunk és több ezer gyereket megnéztünk. Részben ez volt a módszer, az osztályban vagy a folyosókon kiszúrtunk arcokat. Én mindenkit megnéztem, volt úgy is, hogy az utcán találtam rá a megfelelő gyerekszereplőre. A válogatás után tartottunk egy gyorstalpaló színészkurzust, ami két, vagy talán három hétig tartott. Ascher Tamás, Ács Jani és én felváltva, naponta néhány órát dolgoztunk a kiválasztott gyerekekkel, hogy valamiféle, a filmforgatáshoz szükséges lazaságot beléjük oltsunk.

Nehéz volt megtalálni a megfelelő helyszíneket?

A helyszínek kiválasztását mindig megnehezíti, ha az ember már az elején tudja, hogy pontosan hogyan is kéne kinéznie a filmjének. Nehéz volt üresen álló iskolát találnunk, de végül Újpesten szerencsével jártunk, s a húsvéti szünetre kölcsön vettünk, átalakítottunk ott egyet. A korabeli tárgyakhoz, iskolai egyenruhákhoz ugyanúgy jutottunk, mint a zenékhez: olyan emberek segítettek, akik még őriztek otthon egyet s mást a keresett dolgokból. A filmcsinálásnak ez a módja lehet nagyon jó is, és ebben az esetben is élvezet volt mindezeket összeszedni. A kék füzeteket például a gyerekek hozták a szüleiktől, akik a pincéből bányászták elő őket. A külsők szempontjából szerencsére könnyebb helyzetben voltunk, mert Pest még mindig szét volt lőve, ráadásul a lövésnyomok nem is '56-ból, hanem a második világháborúból maradtak vissza. A városnak azt a roncsoltságát, amire a hatvanas évek filmjéhez szükségünk volt, könnyen meg tudtuk találni. A talponállót például az Aradi utcában forgattuk. Ez meg is van még, igaz most másképp van meg, másképp van lerobbanva, mint akkoriban. A futójelenetet két helyen vettük fel: részben az újpesti iskola előtt, részben a Vár oldalában, a szabadságszobor irányába vezető egyik utcában.


Az időről szólva (Oldaltörés)


(Köves Gábor) Az 1967-ben játszódó zárójelenetben Pierre-en kívül mindegyik főbb szereplő feltűnik. Ő miért nincs köztük?

(Gothár Péter) Mert ő elment Amerikába. Erről szól a történet; van, aki elmegy, van, aki itt marad. Ez a film egy olyan történelmi korszakot érint, ami 1956-tól 1968-ig tart, ezen belül is elsősorban azt a hatvanas évek közepére eső időszakot bontja ki, amit akkor az új gazdasági mechanizmus, a nyitottság korszakának neveztek. Pierre azok közé tartozik, akik nem '56-ban, hanem a második hullámban, a hatvanas évek végén mentek el. Ő Amerikába akart menni Balatonon keresztül, és ezt komolyan kell gondolni. A vasfüggöny mögül ugyanis nemcsak azt nem lehetett látni, hogy mi van a bécsi út, vagy az óceán túloldalán, de a Balaton is sokak számára elérhetetlen távolságra volt. Mi, amikor ebben az életkorban voltunk, igyekeztünk kifelé ezeket a nagy eseményeket egyszerűen, lazán megélni. A lazaság szabadságérzetet kölcsönöz a film szereplőinek is, egyfajta védekezés az el nem érhető dolgokkal kapcsolatban. Megoldatlan, megalázó, nyomasztó probléma volt, hogy nem utazhattál oda, ahova akartál. Ebben a filmben ezeket külön nem volt szükséges elmondani, ezek az érzések a bemutató idején meg egyszerre voltak közeliek és távoliak.

Miért nem kapható a Megáll az idő DVD-n?

Lehet kapni a filmet DVD-n, New Yorkban és Los Angelesben. A kölcsönzésre ott máig előre fel kell iratkozni. Van egy New York-i mozi, a 72. Cinema, a Hetvenkettedik utcában, ahol hetvenkét hétig játszották a filmet. Ez komoly dolog, még akkor is, ha hozzávesszük, hogy akkor egy magyar film körülbelül olyan érdekességnek számított, mint mondjuk egy mai, divatos film – a háborús övezetből.

A film premierjének huszadik évfordulóját a Toldi moziban ünnepeltétek egy bulival és beszélgetéssel egybekötött vetítéssel. Milyen volt?

A filmmel csak jó történt az eltelt évtizedekben, eltekintve attól, hogy nincsenek olyan kópiák belőle, amelyek vetítésre érdemesek lennének. A sok öröm és szépség mellett a Toldiban történt meg tulajdonképpen a legtöbb: tele volt a mozi, egy játékra is sor került: a nézőknek meg kellett mondaniuk, hogy az egyes mondattöredékek és poénok mikor és kinek a szájából hangzottak el a filmben. Ebből derült ki a számomra, hogy a Megáll az idő milyen szinten él a fejekben. Azt hiszem, ennél jobb dolog nem is történhetett volna egy filmmel, amelyik az IDŐről szól.

Indonézia és Magyarország ötszázmillió dolláros közös befektetési alapot hoz létre

Indonézia és Magyarország ötszázmillió dolláros közös befektetési alapot hoz létre

Még idén jön, de már csak hibrid lesz a Honda Jazz

Még idén jön, de már csak hibrid lesz a Honda Jazz

Több utcának is ugyanaz a neve Tolnán

Több utcának is ugyanaz a neve Tolnán

Újabb történelmi mélypontra esett a forint

Újabb történelmi mélypontra esett a forint

Nem parancsolhatjuk meg az embereknek, hogy legyenek kiváló ötleteik

Nem parancsolhatjuk meg az embereknek, hogy legyenek kiváló ötleteik

5 millió forint felett nyit a hibrid Suzuki SX4 S-Cross

5 millió forint felett nyit a hibrid Suzuki SX4 S-Cross