Nem kétséges, hogy az anyagilag rosszabb helyzetben lévőket keményebben sújtja a koronavírus-járvány, de vajon pszichés szempontból is a szegényebbek jönnek-e ki rosszabbul a pandémiából? – tették fel a kérdést minnesotai kutatók.
Az elmúlt évtizedekben a videójáték mint szórakozási forma az egyik legmeghatározóbb szabadidős programmá nőtte ki magát. Kapitány-Fövény Máté, függőségekkel foglalkozó pszichológus új sorozatában végigveszi, hol a határ az egészséges és ártalmas használat között, és mikor tekinthetjük e játékot a lehetőségek tárházának. A harmadik részben megnézzük, előnyei lehetnek a videójátéknak.
A serdülő kötődési képességétől is függ, be tud-e illeszkedni a számára különösen fontos kortársak közé.
Hogyan befolyásolja a párválasztást, a gyermekvállalást, sőt az anyai és apai feladatok megosztását, hogy a nőknek milyen volt a viszonyuk az édesapjukkal gyermekkorukban?
Attól függően, hogy milyen típusú anyák vagyunk, vagy milyen anya nevelt minket, különféle sémák állhatják útját annak, hogy anyai szerepünkben kiteljesedjünk. Hogyan vehetjük észre és írhatjuk át a káros sémákat?
Az emberi természet különös rejtélye és csapdája is egyben, hogy az lesz – mintegy „melléktermékként” – boldogabb, aki rájön, hogy a másik ember jólléte sokszor fontosabb, mint a sajátja – hangsúlyozta a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének vendége, Nagy Henriett pszichológus. Az október 28-án rendezett beszélgetés során a szakember kitért arra is, hogy mennyiben múlik a boldogság az öröklött tulajdonságokon, és pesszimistábbak-e (és ezért boldogtalanabbak) a magyarok.
A gyász feldolgozása után az eltávozott szeretteinkkel szimbolikus kapcsolatba kerülünk, ami nem csupán emlékezést jelent, hanem eleven kapcsolódást. Ez független attól, hiszünk-e a lélek túlélésében, avagy sem. Hogy ez a kapcsolódás létrejön-e, és ha igen, milyen minőségben, azt sok minden befolyásolhatja.
Vajon mennyire eldöntött kérdés születésünkkor, hogy optimista vagy pesszimista ember lesz-e belőlünk? Jó hír, hogy ha erősen akarjuk és teszünk érte, pesszimizmusunk megszelídíthető.
Mennyiben függ anyánktól és apánktól, az általuk teremtett otthoni légkörtől, hogy felnőttként újra és újra bántalmazó párkapcsolatokban találjuk magunkat? A kép árnyaltabb, mint gondolnánk.
Az elmúlt évtizedekben a videójáték mint szórakozási forma az egyik legmeghatározóbb szabadidős programmá nőtte ki magát, miközben a felhasználók köre – mind társadalmi osztály, életkor és nem tekintetében – egyre színesebbé vált. Kapitány-Fövény Máté, függőségekkel foglalkozó pszichológus új sorozatában végigveszi, hol a határ az egészséges és ártalmas használat között, és mikor tekinthetjük e játékot a lehetőségek tárházának. Az első részben a videójáték történetével ismerkedhetünk meg.
Anyának lenni tényleg nagy felelősség, de fontos, hogy ne nyomasztó teherként éljük meg ezt, hanem lehetőségként, és az is lényeges, hogy tudjuk, szülőként sem lehetünk tökéletesek, már csak azért sem, mert ami ideális az egyik gyereknek, megőrjítheti a másikat. A pszichológus segít a felmerülő kérdések tisztázásában.
Nővé érünk, összekötjük az életünket egy férfiéval, majd megszólal az anyai ösztön, és szülővé válunk. Ez az élet rendje. Vagy mégsem?
A címben megfogalmazott kérdésre a válasz: nem. Vagyis nem úgy. De adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a családban betöltött szerepeinkből ki kell lépnünk, és másik szerepet magunkra ölteni, ha csak időlegesen is.
Ügyes, főképp kommunikációs egyensúlyozás szükséges ahhoz, hogy a munkahelyre visszatérő anya megossza mással gyermeke gondozását.
Grandiózus kutatásban vizsgálták az önmagukba szerelmeseket.
Testünkkel fontos jóban lennünk, odafigyelve belső folyamatainkra – többek között erről beszélt Jarovinszkij Vera táncterapeuta a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi virtuális estjén. Az ismét sok érdeklődőt vonzó beszélgetés során a szakember arra is kitért, hogyan dolgozhatók fel táncterápia segítségével a változó korral, anyasággal járó kételyek, a párkapcsolati problémák vagy a félelem.
Ha gyermekkorunkban esetleg nem kaptuk meg szüleinktől a megfelelő mértékű szeretetet és törődést, felnőttkorunkra megpróbálhatjuk megadni magunknak.
A természeti katasztrófák lelki vámot szednek.
Társalkodónő, ápolónő, szakácsnő, sofőr: anya. 0–24 órás szolgálatban, mert sok gyermek életében az anya a biztos pont. Mi történik, ha csak anya van?
Sokkal több mindenre jó a nők számára kifejlesztett táncterápia, mint gondolná.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
