Ez az én démonom, az pedig a tied
Gondolt már valaha arra, hogy ha a szerelme igazán ismerné az ön belső valóját, akkor fejvesztve elszaladna? Ha igen, akkor ez a cikk önnek íródott.
Gondolt már valaha arra, hogy ha a szerelme igazán ismerné az ön belső valóját, akkor fejvesztve elszaladna? Ha igen, akkor ez a cikk önnek íródott.
Azok a legboldogabbak emberek, akik képesek meglátni a szépséget a mindennapokban. Nekik örömük telik a nyár forróságában éppen úgy, mint a téli táj komorabb vonalaiban, ők képesek örülni a madarak énekének vagy a vízcsobogásnak, és nem bánatosak, ha nem mehetnek el egy koncertre.
Stressz, szorongás, frusztráció – negatív jelentés társul ezekhez a szavakhoz. De valóban mindig negatív fogalmaknak számítanak? Hadd mutassam meg egy képregényhősön.
A saját érdekeken túlmutató szeretet vagy akár a „másikért lelkesülő” érzések a leghatékonyabb immunserkentőnek látszanak, míg az ellenségesség saját ellenségünkké válik, és a kapcsolat depresszióba taszíthat, meg is betegíthet.
Ismeri szerettei szeretetnyelvét? És a sajátját?
Ha közvéleménykutatáson feltennénk a kérdést, mi volt a válaszadók legharmonikusabb életszakasza saját életükből, a kamaszkor aligha lenne az elsőként megjelöltek közt. Ám ha a legmozgalmasabb, esetleg a lelkileg legmegterhelőbb időszakot kérdeznénk, valószínűleg a kamaszkor vinné el a pálmát.
Törekszünk a jóra, és szeretnénk önmagunkat jónak megélni. Sokaknak sikerül békésen elválniuk, de ezúttal nem róluk lesz szó, hanem azokról, akiket rövidebb-hosszabb időre úgy elsodornak az érzelmeik, hogy az számukra is meglepő gondolatokra és tettekre készteti őket.
Nem azért jöttem vissza Magyarországra, hogy az LSD-ről beszéljek, de amikor meghallottam, hogy azt itt kábítószernek hívják, megrökönyödtem: hogy lehet ezt eltűrni – mesélte a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének vendége, a 80. születésnapját ünneplő Feldmár András. A pszichoterapeutával folytatott beszélgetés során szóba került a gyermekkortól tartó hipnotizáltságunk és az abból való felébredés lehetőségei, a szkepszis ereje és haszna, illetve,hogy miért vagyunk hajlamosak úgy gondolkodni, mint a gépek.
Nem kétséges, hogy az anyagilag rosszabb helyzetben lévőket keményebben sújtja a koronavírus-járvány, de vajon pszichés szempontból is a szegényebbek jönnek-e ki rosszabbul a pandémiából? – tették fel a kérdést minnesotai kutatók.
Az elmúlt évtizedekben a videójáték mint szórakozási forma az egyik legmeghatározóbb szabadidős programmá nőtte ki magát. Kapitány-Fövény Máté, függőségekkel foglalkozó pszichológus új sorozatában végigveszi, hol a határ az egészséges és ártalmas használat között, és mikor tekinthetjük e játékot a lehetőségek tárházának. A harmadik részben megnézzük, előnyei lehetnek a videójátéknak.
A serdülő kötődési képességétől is függ, be tud-e illeszkedni a számára különösen fontos kortársak közé.
Hogyan befolyásolja a párválasztást, a gyermekvállalást, sőt az anyai és apai feladatok megosztását, hogy a nőknek milyen volt a viszonyuk az édesapjukkal gyermekkorukban?
Attól függően, hogy milyen típusú anyák vagyunk, vagy milyen anya nevelt minket, különféle sémák állhatják útját annak, hogy anyai szerepünkben kiteljesedjünk. Hogyan vehetjük észre és írhatjuk át a káros sémákat?
Az emberi természet különös rejtélye és csapdája is egyben, hogy az lesz – mintegy „melléktermékként” – boldogabb, aki rájön, hogy a másik ember jólléte sokszor fontosabb, mint a sajátja – hangsúlyozta a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének vendége, Nagy Henriett pszichológus. Az október 28-án rendezett beszélgetés során a szakember kitért arra is, hogy mennyiben múlik a boldogság az öröklött tulajdonságokon, és pesszimistábbak-e (és ezért boldogtalanabbak) a magyarok.
A gyász feldolgozása után az eltávozott szeretteinkkel szimbolikus kapcsolatba kerülünk, ami nem csupán emlékezést jelent, hanem eleven kapcsolódást. Ez független attól, hiszünk-e a lélek túlélésében, avagy sem. Hogy ez a kapcsolódás létrejön-e, és ha igen, milyen minőségben, azt sok minden befolyásolhatja.
Vajon mennyire eldöntött kérdés születésünkkor, hogy optimista vagy pesszimista ember lesz-e belőlünk? Jó hír, hogy ha erősen akarjuk és teszünk érte, pesszimizmusunk megszelídíthető.
Mennyiben függ anyánktól és apánktól, az általuk teremtett otthoni légkörtől, hogy felnőttként újra és újra bántalmazó párkapcsolatokban találjuk magunkat? A kép árnyaltabb, mint gondolnánk.
Az elmúlt évtizedekben a videójáték mint szórakozási forma az egyik legmeghatározóbb szabadidős programmá nőtte ki magát, miközben a felhasználók köre – mind társadalmi osztály, életkor és nem tekintetében – egyre színesebbé vált. Kapitány-Fövény Máté, függőségekkel foglalkozó pszichológus új sorozatában végigveszi, hol a határ az egészséges és ártalmas használat között, és mikor tekinthetjük e játékot a lehetőségek tárházának. Az első részben a videójáték történetével ismerkedhetünk meg.
Anyának lenni tényleg nagy felelősség, de fontos, hogy ne nyomasztó teherként éljük meg ezt, hanem lehetőségként, és az is lényeges, hogy tudjuk, szülőként sem lehetünk tökéletesek, már csak azért sem, mert ami ideális az egyik gyereknek, megőrjítheti a másikat. A pszichológus segít a felmerülő kérdések tisztázásában.
Nővé érünk, összekötjük az életünket egy férfiéval, majd megszólal az anyai ösztön, és szülővé válunk. Ez az élet rendje. Vagy mégsem?
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.