A vashiány, és ami mögötte van: mikor kell mindenképp pótolnunk a vasat?

Egy egészséges felnőtt általában 1-2 milligramm vasat veszít naponta. Ennek utánpótlását csak a bevitt tápanyagokból biztosíthatjuk, mivel szervezetünk nem képes a vas előállítására. A tápanyagokkal bevitt mennyiségnek azonban csupán 10 százaléka szívódik csak fel, ezért naponta 10-20 milligramm vas bevitele szükséges ahhoz, hogy megelőzzük a hiánybetegség kialakulását. A nők esetében még nagyobb dózisra van szükség: számukra – életkortól és termékenységi ciklustól függően – 18-30 milligramm az előirányzott mennyiség, hiszen a menstruáció minden hónapban vasvesztéssel jár. Ha a szükséges vasmennyiséget az élelmiszerekkel nem tudjuk bevinni, egy idő után vashiányos állapot alakulhat ki, ami csak rendszeres vaspótlással előzhető meg.

Vashiány: időben ismerjük fel!

A vashiány általában két jellemző okra vezethető vissza. Az egyik, ha nem viszünk be elég vasat, a másik pedig, ha túl sokat vasat veszítünk. Mindkét élethelyzet során ugyanazok a tünetek jelentkezhetnek:

• Pszichés problémák:

Az első tünetek között gyakran megjelenik a fáradékonyság, a levertség, a tartós kimerültség érzése, ami akár szédüléssel is járhat, de csökkenhet a koncentráció is.

• Testi tünetek:

A szapora szívverés, a migrén és a hidegrázás is jelezheti a vashiányt, de a száraz bőr, a berepedezett ajkak, a szájban megjelenő afták, a kisebesedett orrnyálkahártya is jellemző tünetek lehetnek. Noha sokan csak a sápadt bőrrel hozzák kapcsolatba a hiánybetegség megjelenését, egy egyszerű herpesz vagy a nyugtalan láb szindróma ugyanúgy figyelmeztethet a problémára.

A hiányállapot igen szerteágazó és sokszor összefüggéstelen tüneteket produkál, ezért érdemes ezek észlelésekor vérvétellel is meggyőződnünk arról, hogy nem merültek-e ki szervezetünk vasraktárai.

Amikor nem jutunk elég vashoz

Az is előfordulhat, hogy az első tünetekről nem veszünk tudomást, hiszen a száraz bőr vagy a kicserepesedett ajkak miatt nem szokás orvoshoz fordulni. De gyanakodhatunk a hiányállapotra akkor is, ha olyan élethelyzetben vagyunk, amikor szervezetünknek jelentősebb vaspótlásra lehet szüksége. Így előfordulhatnak a jellemző vashiányos tünetek:

• hosszabb távon folytatott diéta,
• vegetáriánus, vagy vegán életmód,
• különböző felszívódási zavarok (pl. gluténérzékenység),
• bármilyen gyulladásos állapot esetén,
• a terhesség, a szoptatás, az újszülöttkor és a serdülőkor ideje alatt,
• illetve a nehéz fizikai munka és az aktív, megerőltető sportolás is okozhat vashiányos állapotot.

Tudatos életmód – gyakori vashiány

A vegetáriánusok esetében a növényi alapanyagok általában tartalmaznak vasat, de azt nem mindig a szervezet számára hasznos formában. A „vegák” helyzetét tovább nehezíti, hogy a növényi alapanyagok fitinsav-tartalma akadályozza a vas felszívódását. A fitátok általában gabonákban találhatók, de a dió, a mandula, sőt akár a kakaó is nagy mennyiségben tartalmaz fitinsavat. A szakértők szerint 5-10 milligramm fitát akár 50 százalékkal is csökkentheti a vasfelszívódást, így a vegetáriánusok esetében a napi 10-18 milligramm vasbevitel helyett nagyjából 33-35 milligrammnyira van szükség. Ha egy vegetáriánus sportolni kezd, további vashiányra hajlamosító tényezőkkel nézhet szembe. Az intenzív sportolók vasszintje a megterhelés miatt 10 százalékkal alacsonyabb az átlagosnál, ezért húsmentes étrend mellett tudatosan és folyamatosan tölteniük kell vasraktáraikat ahhoz, hogy megfelelő teljesítményt nyújthassanak.  

Nem csak az egészségtudatos életmód, de a túlsúly is okot adhat az aggodalomra. Az elhízás általában a szervezet egészét érintő gyulladással jár együtt, ez pedig nehezíti a vasfelszívódást. A szakemberek szerint egy túlsúlyos ember esetében akár 30 százalékkal nagyobb az esélye annak, hogy vashiányos állapot alakuljon ki.

Extra szükséglet a növekedési szakaszokhoz

Az emberi szervezetnek bizonyos növekedési szakaszokban extra mennyiségű vasra van szüksége. A hirtelen testi és idegrendszeri fejlődés nemcsak a serdülőkorban, hanem már magzat-, csecsemő- és kisgyermekkorban is fokozza a vasszükségletet. A serdülők esetében a kamasz lányok vasigényére különösen oda kell figyelni, hiszen a felgyorsuló testi fejlődés és a menstruáció megjelenése miatt ők különösen veszélyeztetettek lehetnek a vérszegénység kialakulására. Az első vérzést követő két év teljesen kimerítheti vastartalékaikat, így erre az időszakra érdemes tudatosan előkészülni.

Terhesség és csecsemőkor: amikor a legfontosabb a vaspótlás

Már a terhesség második trimeszterében dupla mennyiségű vasat igényel a szervezet. A magzat ugyanis az anyától kapja a szükséges ásványi anyagokat, a vas hiánya pedig ronthatja az anya pajzsmirigyhormonjainak szintézisét. A felmérések szerint minden harmadik kismama küzd vashiánnyal, ez pedig a magzat idegrendszeri fejlődésére is hathat, illetve növeli a koraszülés, a szülési és a műtéti szövődmények rizikóját. Ha pedig világra jön az újszülött, azt majdnem négy hónapra elegendő vassal teszi, amit édesanyja raktáraiból szerez úgy, hogy közben csak a szülés folyamata nagyjából 1000 milligrammnyi vasvesztéssel jár. A csecsemő- és kisgyermekkori vashiány nehezen kompenzálható, hiszen számukra az anyatej biztosítja a megfelelő táplálékot és ezzel együtt a vasforrást is. Míg az anyatej vastartalmának 50 százaléka jól hasznosul, addig a tápszerekből mindössze 5 százaléknyi vas tud beépülni a szervezetbe.

Női problémák: fokozott vasvesztés

A női életciklusok mindegyikét végigkíséri a nagyobb mértékű vasvesztés. Ezért a vashiány leginkább a nőket érinti, hiszen a szülés, az anyatejes táplálás, valamint a menzesz, a serdülőkor, majd később a változókort megelőző időszak mind-mind hajlamosíthatnak a vashiányra. Nem véletlen, hogy ez a hiányállapot a nőknél hétszer gyakoribb, mint a férfiaknál, az ezzel küzdők mintegy 80 százaléka női páciens. Ezért a szakemberek a nők tudatos, folyamatos, betegségmegelőző vaspótlását ajánlják a fogamzóképes kor alatt, életkortól függetlenül.

Vegyük komolyan az időskori anémiát!

Az időskori vashiány általában komolyabb betegségek kísérő tünetegyüttese. A legtöbb esetben ez a bél- és gyomorvérzés egyik jele, amit akár daganat is okozhat, mivel a daganatos betegségek mindegyike krónikus vérszegénységgel jár együtt. A kutatók számos más, komoly zavarral is összefüggésbe hozták már a krónikus vashiányt: a demencia, az Alzheimer-kór, a kognitív zavarok, de még a hallásromlás is visszavezethető az anémiára. Ezért szánjunk rá időt, és járjunk utána a tüneteinknek! Ne feledjük: akármilyen apró jelet észlelünk, inkább vizsgáltassuk ki; legyünk nyugodtak afelől, hogy az egészségünkért mi magunk is mindent megtettünk.