Míg a Beatles 1966-ban többek közt azért szállt ki az igen feszesre húzott album-turné-album körforgásból, mert a Revolver című nagylemezük komplex dalait nem tudták tökéletesen elővezetni az akkori technikai feltételek mellett, a 70-es évekre, a minden korábbinál komolyabb "cájgok" (színpadi hangtechnikai felszerelések, hangcuccok) megjelenésével, már semmi akadálya nem lehetett annak, hogy a hangerő és hangminőség lenyűgözze a koncertre járó közönséget. Ezzel együtt, a hangtechnika gyors fejlődésével hamar elérkezett az a pont, amikor a tökéletes zenei élményen túl elkezdődhetett a további érzékek meghódítása is a zeneiparban.
A Pink Floyd – amely már a hatvanas évek végén is kísérletezett a koncerthang és -kép házasításával – Dark Side Of The Moon című lemezének 1974-es turnéján egy egész lámpaerdőt vonultatott fel, és a színpad mögé hatalmas, kör alakú vetítővásznat feszített ki, ami a Mr Screen nevet viselte. A produkció már a beengedésnél megkezdődött azzal, hogy egy állathangokból és mindenféle zajokból álló szalagot játszottak le, aztán a fények, a vetítés és a szárazjég mellett a show-t többek között hatalmas hélium ballonokkal dobták fel. A Floyd aztán később sem hagyott fel jó szokásával: az Animals 1977-es koncertkörútján gigantikus disznók szálltak a közönség fölé, a The Wall turnéján pedig – a műsor narratíváját is alátámasztó – hatalmas falat húztak fel a közönség és a zenekar közé, amit aztán a koncert végén leromboltak. A Floyd esetében a látvány sosem volt öncélú, leginkább mindig a mondanivalót szolgálta.
Mr Screen
Amonet, Wikimedia Commons
A 80-as években a popzene színpadi prezentációja még teátrálisabb lett. David Bowie 1987-es Glass Spider Tour című koncertkörútján hatalmas csillogó üvegpók épült a színpad fölé. Ennek tetejéről ereszkedett le a sztár egy széken, telefonálva a koncert kezdetén. Ugyanilyen – a zenén és már a látványon is túlmutató – kvázi-revüket állított színpadra például Madonna is ebben az évtizedben.
A 90-es években ugyan a grunge „vissza a gyökerekhez”-attitűdje volt a meghatározó, amit például a Nirvana vagy a Pearl Jam puritánabb koncertjei is jól mutatnak, a koncertprodukciók evolúciója mégsem állt meg. Elég, ha csak a U2 Zooropa turnéjának gyakorlatilag popkultúra-történeti multimédia kavalkádjára, televízióerdejére, politikai szónoklatrészleteket reklámokkal keresztező ironikus színpadi vetítésére, vagy a színpad fölé belógatott Trabantjaira gondolunk. Vagy akár arra, hogy Bono minden koncertről felhívott egy politikust – 1993. július 23-án, a Népstadionban például Thürmer Gyulát tárcsázta fel a szemtelen légy szerepét eljátszó U2-frontember.
Nagyjából ugyanekkor, 1994-ben futott Peter Gabriel ugyancsak grandiózus Secret World című koncertkörútja, melynek koncertjei úgy kezdődtek, hogy Gabriel egy telefonfülkében emelkedett ki a színpad alól, és a telefonkagylóba énekelt, miközben zenészei ugyancsak a színpad alól bukkantak fel. Gabriel persze korábban is a teátrális színpadi produkciók nagymestere volt, még a Genesis énekeseként mindenféle jelmezeket öltött a különféle dalokhoz: volt virág és római harcos is, a Secret World show-jánál pedig még ennél is feljebb tette a lécet. A 2002-es Growing Up turnén a koncerthelyszín (a csarnokok) közepére helyeztek el kör alakú színpadot, melynek külső és belső íve képes volt ellentétes irányú mozgásokra – így történhetett meg, hogy a Solsbury Hill című dal alatt a zenekar a belső körben zenélt, Gabriel pedig a külső körön énekelt kerékpározva. Ez a fajta 360 fokos produkció követendő példa lett, több zenekar is csinált később hasonló színpadi előadást: hasonló logikára épült többek közt a U2 360° Tour nevű koncertkörútja vagy a Metallica 2016-os Worldwired turnéja.
U2 360° Tour Croke Park
Kristian Strobech
A klasszikus lemezipar összeomlásával, majd a zeneipar újjáépülésével, azzal, hogy az előadók bevételeinek garmadáját jó ideje már nem a lemezekből, hangfelvételekből származó bevételek jelentik, a koncertélmény lett a zeneipar mindent vivő aduásza. Az előadók és a zenekarok napjainkban már valóban mindent megtesznek azért, hogy a rajongók mindent megkapjanak akkor, amikor élőben találkozhatnak kedvenceikkel. A legütősebb koncertek tulajdonképpen mára komplex szolgáltatássá emelkedtek. A zenekarok és előadók meglepetésekkel kedveskednek a rajongóknak: borsos VIP jegy vásárlásáért cserébe például egy-egy pohár itallal és vacsorával látják vendégül a nézőket, épp mint a moziban. A zenekar/előadó-rajongó relációban már jó ideje a kulcsfontosságú közösségi médiát is használják – számos esetben az adott zenekar/előadó Facebook-oldalán lehet szavazni a setlistjére, azaz, hogy a rajongók milyen dalokat szeretnének hallani a koncerten vagy a turnén. Olyan is van, hogy egy koncert után a fellépő a koncert hanganyagát ingyen vagy viszonylag jelképes összegért letölthetővé teszi (ilyen volt a Red Hot Chili Peppers Budapestet is érintő legutóbbi turnéja). De vannak olyan zenekarok is – főleg a hosszabb múltra visszatekintők – melyek azzal kényeztetik rajongóikat, hogy valamely klasszikus nagylemezüket egy az egyben eljátszva viszik turnéra – ezt tette például a U2 tavaly Joshua Tree című legendás nagylemezével.
A klasszikus lemezipar összeomlásával, majd a zeneipar újjáépülésével, azzal, hogy az előadók bevételeinek garmadáját jó ideje már nem a lemezekből, hangfelvételekből származó bevételek jelentik, a koncertélmény lett a zeneipar mindent vivő aduásza. Az előadók és a zenekarok napjainkban már valóban mindent megtesznek azért, hogy a rajongók mindent megkapjanak akkor, amikor élőben találkozhatnak kedvenceikkel. A legütősebb koncertek tulajdonképpen mára komplex szolgáltatássá emelkedtek. A zenekarok és előadók meglepetésekkel kedveskednek a rajongóknak: borsos VIP jegy vásárlásáért cserébe például egy-egy pohár itallal és vacsorával látják vendégül a nézőket, épp mint a moziban. A zenekar/előadó-rajongó relációban már jó ideje a kulcsfontosságú közösségi médiát is használják – számos esetben az adott zenekar/előadó Facebook-oldalán lehet szavazni a setlistjére, azaz, hogy a rajongók milyen dalokat szeretnének hallani a koncerten vagy a turnén. Olyan is van, hogy egy koncert után a fellépő a koncert hanganyagát ingyen vagy viszonylag jelképes összegért letölthetővé teszi (ilyen volt a Red Hot Chili Peppers Budapestet is érintő legutóbbi turnéja). De vannak olyan zenekarok is – főleg a hosszabb múltra visszatekintők – melyek azzal kényeztetik rajongóikat, hogy valamely klasszikus nagylemezüket egy az egyben eljátszva viszik turnéra – ezt tette például a U2 tavaly Joshua Tree című legendás nagylemezével.
Ami a magyar könnyűzenét illeti, bár mindenkori működésének feltételei és körülményei nyilvánvalóan nem összemérhetőek a világ pop-rockzenéjével, ugyancsak törekedett és törekszik a koncertextrákra. A 70-es években a "csillagok útjára" lépő Omega – melyre nagy hatással volt a Pink Floyd korabeli fény és látványshow-ja – már sikerrel próbálkozott azzal, hogy különleges vizuális hatásokkal dobja fel koncertjeit. A 80-as évek elején a jampi Hungária egyenesen egy óriási és csillogó szállodát varázsolt a Budapest Sportcsarnokba, amikor bemutatta Hotel Menthol című nagylemezét. A 90-es években a Bonanza Banzai, majd Ákos, vagy éppen a Rapülők koncertjei elképzelhetetlenek voltak különleges fények és koncepciózusan kidolgozott látványvilág nélkül, míg az elmúlt években már nem csak az arénakoncertek, hanem a fontosabb zenekarok fesztiválkoncertjeinek, vagy az olyan reprezentatív helyszíneken, mint mondjuk a Müpa, adott fellépéseinek alapértelmezett kelléke a jól kidolgozott "vizuál". Ha csak két példát kell vennünk az elmúlt évekből, a Quimby két arénakoncertje, vagy a Kispál és a Borz- és Kiscsillag-alapító Lovasi András 50. születésnapi koncertje is külön konceptdizájnt kapott – utóbbi kidolgozására egyenesen dramaturgot kértek fel Lovasiék Lévai Balázs rendező-író személyében.
Napjainkban már többnyire nem az a kérdés, hogy tökéletesre csiszolt-e a koncertélmény, hanem hogy mi az a plusz, amit a sztár a szuper dalok, a lenyűgöző látvány és hangzás mellé oda tud tenni.
A klasszikus lemezipar összeomlásával, majd a zeneipar újjáépülésével, azzal, hogy az előadók bevételeinek garmadáját jó ideje már nem a lemezekből, hangfelvételekből származó bevételek jelentik, a koncertélmény lett a zeneipar mindent vivő aduásza. Az előadók és a zenekarok napjainkban már valóban mindent megtesznek azért, hogy a rajongók mindent megkapjanak akkor, amikor élőben találkozhatnak kedvenceikkel. A legütősebb koncertek tulajdonképpen mára komplex szolgáltatássá emelkedtek. A zenekarok és előadók meglepetésekkel kedveskednek a rajongóknak: borsos VIP jegy vásárlásáért cserébe például egy-egy pohár itallal és vacsorával látják vendégül a nézőket, épp mint a moziban. A zenekar/előadó-rajongó relációban már jó ideje a kulcsfontosságú közösségi médiát is használják – számos esetben az adott zenekar/előadó Facebook-oldalán lehet szavazni a setlistjére, azaz, hogy a rajongók milyen dalokat szeretnének hallani a koncerten vagy a turnén. Olyan is van, hogy egy koncert után a fellépő a koncert hanganyagát ingyen vagy viszonylag jelképes összegért letölthetővé teszi (ilyen volt a Red Hot Chili Peppers Budapestet is érintő legutóbbi turnéja). De vannak olyan zenekarok is – főleg a hosszabb múltra visszatekintők – melyek azzal kényeztetik rajongóikat, hogy valamely klasszikus nagylemezüket egy az egyben eljátszva viszik turnéra – ezt tette például a U2 tavaly Joshua Tree című legendás nagylemezével.
A klasszikus lemezipar összeomlásával, majd a zeneipar újjáépülésével, azzal, hogy az előadók bevételeinek garmadáját jó ideje már nem a lemezekből, hangfelvételekből származó bevételek jelentik, a koncertélmény lett a zeneipar mindent vivő aduásza. Az előadók és a zenekarok napjainkban már valóban mindent megtesznek azért, hogy a rajongók mindent megkapjanak akkor, amikor élőben találkozhatnak kedvenceikkel. A legütősebb koncertek tulajdonképpen mára komplex szolgáltatássá emelkedtek. A zenekarok és előadók meglepetésekkel kedveskednek a rajongóknak: borsos VIP jegy vásárlásáért cserébe például egy-egy pohár itallal és vacsorával látják vendégül a nézőket, épp mint a moziban. A zenekar/előadó-rajongó relációban már jó ideje a kulcsfontosságú közösségi médiát is használják – számos esetben az adott zenekar/előadó Facebook-oldalán lehet szavazni a setlistjére, azaz, hogy a rajongók milyen dalokat szeretnének hallani a koncerten vagy a turnén. Olyan is van, hogy egy koncert után a fellépő a koncert hanganyagát ingyen vagy viszonylag jelképes összegért letölthetővé teszi (ilyen volt a Red Hot Chili Peppers Budapestet is érintő legutóbbi turnéja). De vannak olyan zenekarok is – főleg a hosszabb múltra visszatekintők – melyek azzal kényeztetik rajongóikat, hogy valamely klasszikus nagylemezüket egy az egyben eljátszva viszik turnéra – ezt tette például a U2 tavaly Joshua Tree című legendás nagylemezével.
Az oldalon elhelyezett tartalom az E.ON megbízásából a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
