A két kocsi olyan, mint tűz és víz: a Bogár a nagybetűs népautó, a Karmann Ghia pedig egy díva, amiért megőrültek mindenhol, de főleg Amerikában. Nem is nehéz megérteni, miért, ebben az autóban megvan az az európai könnyedség, amelyre odaát nagyon sokan áhítattal tekintenek, mondván, ez az igazi elegancia.

Képgaléria

D.P.

A siker egyik oldala ez, a másik pedig az, hogy ez egy egyszerű szerkezet, a Bogár mechanikájával, amit szintén kedvelhettek a pragmatikus amerikaiak. Ennek is köszönhető, hogy bár a klasszikussá vált kocsikról sokszor azt gondoljuk, hogy ritkaságok lehettek már a maguk idejében is, a Karmann Ghiából valójában közel félmillió darabot gyártottak 1955 és 1974 között.

Az a példány is ilyen, amit mi is megnézhettünk, Type 14-es, egy késői, 1973-ban gyártott példány. Ezt követően már csak alig egy évig gyártották ezt a modellt, majd jött egy másik, a nyolcvanas évek nagy ikonja, mára a youngtimer kategóriában: a Volkswagen Scirocco. Egyébként ha párhuzamosságokat keresünk, akkor a Volkswagen palettáján ma is van ilyen páros. A jelenlegi Passat alapjain nyugvó Volkswagen Arteon is olyan jármű, amelyre nyugodtan mondható, hogy a tervezésekor megszállta az ihlet a németeket, szép autót csináltak. Igaz, a Karmann Ghia szépsége, mint a neve is mutatja, egy olasz karosszériaépítő műhely, a torinói Carrozzeria Ghia érdeme, de mindez nem von le a Volkswagen érdemeiből sem, amely meglátta a lehetőséget benne a tömeggyártáshoz is.

Minden szempontból drágaságok

Mára nyilvánvaló, hogy a klasszikus autó az egyik leginkább biztos hozamú befektetés. Komoly indexálás van mögötte, a piac pedig láthatóan növekszik és egyre jobban bővül azok köre, akik vagy megmenteni akarnak régi autókat, vagy társadalmi rangot szeretnének ezeken keresztül szerezni, vagy csak befektetnek egy ilyen járműbe. Az oldtimeresek minden évben megjelenő árazási nagykönyvében ebből ennek a típusnak a legszebb kupé példányai 25 ezer euró környékén járnak. A kabrió ára, amely sokkal ritkább – összesen 80 ezer darabot gyártottak belőle – 10 ezer euróval feljebb indul.

D.P.

A klasszikus autókból láthatóan itthon is egyre több is van, elég csak a rendszámtábláikat nézni. Az úgynevezett OT-rendszámok alapján szépen látszik, ahogyan gyarapodik az állomány. A beszerzés, felújítás nem elhanyagolható összege után a kocsinak a hagyományos értelemben már nincsenek is igazán költségei. Az oldtimer kort elérve súlyadó nincs, a biztosítók sem tekintik ezeket kockázatos elemeknek közúton. Ennek a Karmann Ghiának például kemény négyezer forint a kötelezője egy évre.

A „mi” Karmann Ghiánk gazdája, Laky Sándor is afféle több pályán játszó autómániás, nem csak nézegetni szereti a masinákat, de szerelni, építeni is. Ezen a kocsin is saját maga csinált sok mindent, motorfelújítást, karosszériamunkákat, amelyek bizonyítékai mind ott vannak a családi ház végében található műhelyben, tudás meg a tarsolyában, mert szerelt ő, még a nyolcvanas években, a híres Cserkúti istállóban is. Mint mondja, a lassan tizenöt éve meglévő Karmannal az elején sokat, évi 10 ezer kilométert is mentek a feleségével, fiával számtalan versenyen is indultak.

Mostanság inkább háromezer kilométer körül alakul az átlag az autóval éves szinten. A Karmann Gihia választásának nála is komoly érzelmi indíttatása van. Még a 60-as években majdnem övé lett egy ilyen, amit az utolsó pillanatban – a korra annyira jellemzően – egy pártfunkcionárius lenyúlt előle a feleségének. A Karmann Ghia révén egyébként ő is olyan autót akart, amelyet fent lehet tartani még belátható összegekből és hozzá is tud nyúlni, ha valamit meg kell rajta csinálni.

D.P.

Pöcc-röffre indult

A Karmann Ghia egy jelenség az úton. Mindenkinek van egy kedves pillantása felé, legyen az gyalogos, autós, buszos, furgonos vagy egy távoli rokon, a Porsche Panamera, aki a tesztkörük során eredt a nyomunkba. A Ghia nem is marad szégyenben, még autópályán sem, ahol nagyon szépen magához tér a kocsi, ha a motorok legfontosabb életelixírje, az olaj eléri az üzemi tartomány hőfokát.

Onnantól selymesen és egészségesen megy, tényleg élmény autózni vele. Simán veszi fel a 110-130-as tempót is, és jóllehet, a Ghia sosem volt igazi sportkocsi, még a legnagyobb 1.6 literes karburátoros boxermotorjával sem, ezt korántsem lehet most a szemére vetni. Az 50 lóerős autóval is olyan ügyesen lehet közlekedni a nagyon rövid váltófokozatok miatt, hogy nem leszünk senkinek az útjában, egészen szép dinamikával indul meg.

D.P.

Egy rövid körre kölcsön is adta a gazdája, és meghatározó élmény azt érezni, hogy egy éppen 45 éves autó is lehet ennyire jó egészségben, aminek nyomán teljesen jól vezethető. Ugyan semmi szervorásegítés, de mégse kell birkózni a kormánnyal, mert könnyű az autó. A fékpedál útjának viszont semmi köze sincs ahhoz, amit ma egy szervofékes autónál megszoktunk, itt a pedálút első felében, mintha nem történne semmi, utána kezd el fogni az elöl tárcsafékes, hátul dobfékes szerkezet. De ha kell, akkor hatékonyan lassulunk ezzel is, ahogy meg is mutatta Laky Sándor. Nyomott egy olyan satuféket, hogy ráfeszültünk az övre, csikorognak a diagonál abroncsok, persze csak körültekintően, mert az ABS majd csak 20 évvel később jelenik meg a szériaautókban.

Aki pedig kedvet kap ahhoz, hogy élőben is lásson hasonló VW-ritkaságokat, és nem csak oldtimereket, azoknak jelezzük, hogy szombaton lesz a Hungaroringen a VIII. Volkswagen-találkozó. Ahol persze ez a kék Karmann is ott lesz.