Tavaly tavasszal egy 7,25 méter hosszú jókora lakóautóval vágtunk neki egy szlovéniai túrának, majd pedig nyáron egy 2 méterrel rövidebb, de sátorteteje révén felfelé bővíthető kompakt járgánnyal indultunk útnak Horvátországba.

Az ötfős család és a megannyi csomag idén májusban is felkerekedett, még pedig egy nem kevesebb, mint 7,35 méter hosszú négykerekű "csigaházzal".

A még teljes terheléssel is a 3,5 tonnás határ alatt mozgó, így normál B kategóriás személyautó jogosítvánnyal vezethető Sunlight T67-tel Ausztrián keresztül Olaszország északi részét céloztuk meg. Jövünk az elképesztő természeti szépségű és igen színes kultúrájú Dél-Tirolban bezsákolt élményekkel.

Hosszabb és alacsonyabb

A tavaly kipróbált Sunlight A70 és a most meghajtott/belakott T67 közötti legfontosabb különbség, hogy utóbbi sofőrfülkéje felett nem púposodik alvófülke. 3,14 helyett így ezúttal "csak" 2,9 méter magas a járgány, ami ily módon kicsit alacsonyabb hidak alatt is át tud gurulni, de a biztonság kedvéért a szélvédő belső oldalán ott virít egy "3,1 m"-es piros figyelmeztető matrica.

A kedvezőbb légellenállás miatt a fogyasztás némileg alacsonyabb szinten marad, de ha valaki hozzánk hasonlóan magas hegyeknek vág neki egy ilyen lakóautóval, 100 kilométert semmiképp sem tud megúszni 11-12 liter gázolaj alatt.

Normál személyautókhoz szokott sofőrök számára az első kilométereken sokkoló lehet a 7,35 méteres hossz, de aztán egész gyorsan megszokható a vezetés ezen új formája, parkoláskor pedig rengeteget segít a tolatókamera. No, és persze az anyósülésről bármikor készségesen kipattanó, a tolatást hang- és kézjelekkel támogató hűséges társ.

Míg az A70 hat-, addig a T67 ötszemélyes. Mindkét lakóautó relatíve tágasnak mondható, azonban a T67 esetében negatívum, hogy az egyik utasnak az oldalsó bejárati ajtó melletti pótülés-szerű, nem túl kényelmes alkalmatosságon a menetiránynak háttal kell helyet foglalnia.

Az első két ülés könnyen megfordítható és így gyorsan kialakítható egy kis étkező, ami mögött háromégős gáztűzhely, hideg/melegvizes csap, és mélyhűtővel felvértezett 167 literes hűtőgép található.

A konyhával szemben alakították ki a WC-vel, mosdóval és zuhanyzóval ellátott mini fürdőszobát, ami helyett mi általában az osztrák és olasz kempingek szupertiszta és minden földi jóval felszerelt vizesblokkjait használtuk.

A hátsó szekcióban, a gigantikus csomagtér felett alhat három felnőtt, további két személynek pedig az elülső szekcióban leengedhető franciaágyon jut helye. A matracok egész kényelmesek és hosszában-széltében sem rossz a helykínálat, a korlátozott fejtér miatt viszont csak fokozott óvatosság mellett szabad megpróbálkozni a felüléssel.

Az összes ablak pofonegyszerűen sötétíthető és szúnyoghálókat is kapunk, rengeteg a kisebb-nagyobb rakodóhely, de a Westfalia által készített Ford Nugget Plusban mintha kicsit több lett volna a hétköznapi életet segítő praktikus részletmegoldás.

Friss vízből 122 litert tudunk magunkkal vinni, a szürkevíz tartály 92 literes, ez utóbbit a hellyel-közzel szagtalanított WC-tartályhoz hasonlóan bármely kempingben kényelmesen tudjuk üríteni.

Az oldalsó fellépő elektromos mozgatású, a hűtő feletti kis szekrényből pedig néhány mozdulattal tévé varázsolható elő. A tetőn lévő antenna gombnyomásra felemelkedik és automatikusan ráfordul a kívánt műholdra.

Irány Ausztria!

Sopronból indulva első szuszra nagyságrendileg 300 kilométert tettünk meg a jókora hegyek által övezett Mondsee-ig, ahol egy relatíve kisméretű, már-már családias kempingben töltöttük az első éjszakát. Hálózsák ide, vagy oda, jól jött a szabályozható hőmérsékletű állófűtés, mely a két darab 11 kilogrammos fedélzeti gázpalackból nyeri az energiát.

Mobiljaink megfáradt aksijait 230 V-os normál hálózati dugaljról villámgyorsan fel tudtuk tölteni, azonban az aljzatok közül csak egy üzemel akkor, ha az autó nincs külső áramforrásra csatlakoztatva. Az USB-portok persze minden esetben üzemképesek, csak éppen lassabban töltenek.

Lelki feltöltődésünkről pedig ilyen jellegű panoráma gondoskodik:

Rövid tóparti városnézést és félórás autózást követően Salzburgba érkeztünk, ahol előbb az ingyenesen látogatható Red Bull hangár megannyi autó- és repülőgép csodáját tekintettük meg, majd pedig a belvárosban átadtuk magunkat a Mozart Melange és császármorzsa kulináris élvezeteinek. Az árak budapesti szinten, illetve kicsit a felett mozognak.

Ezután 100 kilométerrel nyugatabbra gurultunk és egy rövid szakaszon Németországot is érintettük. A második éjszakát Scheffau am Wildenben, egy kis hegyi kempingben töltöttük, és másnap a "hegyi doktor" ellmaui praxisánál nyitottunk, mely meglepően virágtalan volt és a jó öreg W123-as Mercivel sem tudtunk személyes ismeretséget kötni.

Jöhet Olaszország!

Innsbruck mellett elhaladva az osztrák-német határnál, a Brenner-hágónál tört ránk az éhség, ahol ilyen környezetben dobtunk össze egy gyors pastát és fogyasztottuk el azt némi Almdudlerrel megolajozva:

Dél-Tirol felfedezését a régió székhelyén, Bolzanóban kezdtük, abban a 100 ezer lakosú városban, melyben éppoly sok német szót hallottunk, mint olaszt, és ahol a völgyben kellemes nyári meleg fogadott.

A hőmérséklet aztán gyorsan csökkenni kezdett, ahogy kettes-hármas fokozatban felhajtottunk az 1400 méter magasan található magaslati kempingbe, ahol konkrétan ilyen látvány fogadott:

Innen semmiképp sem autópályán, hanem a hegyvidéki útvonalon érdemes megközelíteni az északabbra fekvő Meranót, mely végtelenített szerpentin a természeti szépségei révén a retinánkat és a befogadóképességünket, emelkedői és lejtői révén pedig a 2,2 literes dízelmotor 140 lóerejét és a fékrendszert is alaposan próbára tette.

A mediterrán mikroklímának köszönhetően a havas hegycsúcsokat pálmafás életérzéssel kombináló Meranóból származott II. András királyunk felesége, Gertrúd, akit a Pilisben öltek meg, mint ahogy az a Bánk bánból is ismerős lehet. És abszolút nem csodáljuk, hogy többek közt Sissi is rajongott ezért a városért.

Mindenképp érdemes megtekinteni a Trauttmansdorff-kastélyt, mely 12 hektáros területen olyan botanikus kertet vonultat fel, melyhez foghatóval ritkán találkozhatunk.

80 kilométerrel délebbre található Trentó, ahol az olasz behatás egyértelműen felülkerekedik a németen, és amely három folyó találkozásánál fekvő városban tartották meg az 1500-as évek közepén a katolikus egyház életére meghatározó fontosságú hatást gyakorló tridenti zsinatot.

Innen Val di Funesbe haladtunk tovább, ahol 1400 méter magason két ilyen apró kápolna pihen a Dolomitok lábánál:

Az éjszakát innen nem messze, egy ilyen történelmi szépségű hegyoldal közvetlen közelében töltöttük:

A következő nap a Drei Zinnen hármas hegyormát terveztük megtekinteni, de egy lezárt útszakasz és a kedvezőtlen időjárási körülmények ezt végül megakadályozták. Panaszra mégsem volt okunk, hiszen például a gyerekek legnagyobb örömére 1800 méter felett májusban sem volt akadálya egy kis hógolyózásnak.

A Misurina tónál találkoztunk három örökifjú motorossal, akik 1978-ban Harley-Davidsonokkal jártak errefelé, ezúttal pedig BMW-k nyergében keresték fel az éppen csak felolvadt tavat.

A közelben található az az I. világháborús katonai temető, melyben 1259-en nyugszanak, és amelynek fejfáin rengeteg magyar név olvasható, ugyanis az osztrák-magyar monarchia katonái többek közt errefelé is harcoltak.

Több száz kilométernyi autózást követően az utolsó éjszakát Graz közelében egy abszolút családias hangulatú kempingben töltöttük, ahol szerény számításaink szerint több nyúl pihent, mint fizető vendég.

László Ferenc

Konklúzió, árak

Hatéjszakás alpesi túránk során már-már befogadhatatlan mennyiségű élményben volt részünk és szerencsére az időjárás is kegyes volt velünk, mindig csak éjszaka esett az eső. Erre az útra természetesen normál személyautóval is el lehet indulni, és azzal értelemszerűen gyorsabban is lehet haladni, mint a leginkább maximum 110-as tempót kedvelő lakóautóval, ez esetben viszont rengeteget elbukunk természetközeliség és spontaneitás fronton.

Ahogy azt már korábban többször is kitárgyaltuk, a lakóautózás sajnos messze nem olcsó mulatság. Egy ilyen bőven 30-40 millió forintos kocsit persze kevesen vásárolnak meg, azonban a bérlés sem olcsó, napi szinten 50-70 ezer forintos bérleti díjjal érdemes számolni. De ebben legalább már benne van a végtakarítás, illetve esetünkben a magyar- és osztrák autópálya matrica ára.

Az osztrákoknál 10 euróba kerül a tíznapos matrica, az olaszoknál kapus fizetési rendszer működik, mi jellemzően 2-6 eurós szakaszokon autóztunk. Gázolajat itthon 540, az osztrákoknál 570, az olaszoknál pedig leginkább 670 forintos áron találtunk. A térerővel sehol sem voltak gondok, szinte mindenhol működött a mobilnet, néhol akár 5G sebességgel.

Amennyiben a kiadásokat összeírjuk, és beillesztjük a képletbe a kempingek által éjszakánként elkért átlagosan 60-80 eurót (2 felnőtt, 3 gyermek), gyorsan rájövünk, hogy ennyi pénzből akár korrekt szállodai szobák is kijönnének, ahol ráadásul még főznek is ránk és mosogatni sem nekünk kell. A lakóautózás nem való mindenkinek – például a sokszor szinte lehetetlen városi parkolás miatt –, de aki egyszer kipróbálja, és megengedheti magának, az általában már az első alkalom után a rabjává válik.

Dél-Tirol kapcsán pedig leginkább csak annyi lehet a dilemmánk, hogy wunderschön vagy esetleg bellissimo jelzővel illessük.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.