A legenda tovább él: Angliában vallattuk a méregzsák új Mini JCW-ket
A John Cooper Works széria immár ötféle Minit vonultat fel, melyek benzines vagy éppen tisztán elektromos módon fókuszálnak a hamisítatlan vezetési élményre. A legendás John Cooper unokájának társaságában próbáltuk ki a legújabb modelleket.
Az Alec Issigonis által tervezett Mini az 50-es évek végén forradalmasította a kisautókat, a kívül apró, belül meglepően tágas modell széles rétegek számára biztosított hőn áhított mobilitást. A zseniális brit–görög dizájner mérnöknek nem igazán fordult meg a fejében, hogy sportossá tegye a Minit, jó barátja, John Cooper azonban végül meggyőzte őt erről.
A nagyobb teljesítmény, erősebb fék és jobb kormányzás jegyében 1961-ben így fogant meg az első Mini Cooper, mely aztán 64-ben, 65-ben és 67-ben is megnyerte a Monte Carlo ralit.
Innen egy hatalmas ugrással érkezünk meg 2025-be, amikor is a Mini legsportosabb aktuális kivitelei, a John Cooper Works modellek virágkorukat élik – benzinnel vagy már épp teljesen a nélkül.
Angliában jártunk, ahol a „keep left” játékszabály szerint jobbkormányos változatban hajtottuk meg a legújabb Mini JCW-ket. És tettük mindezt a névadó John Cooper unokájának társaságában.
Zéró villany
Amennyiben az eredeti Mini Cooper szellemiségéhez legközelebb álló modern Minit szeretnénk beállítani a garázsunkba, akkor egyértelműen a legkisebb és legkönnyebb 3 ajtós Mini Cooper legerősebb benzines JCW változata felé érdemes kacsintgatni.
Ez az Egyesült Királyságban gyártott modell csak mai mércével mérve számít kicsinek, hiszen 3,87 méteres hossza révén jelentősen nagyobb a 3 méternél alig hosszabb és jelentősen keskenyebb/alacsonyabb eredeti Mininél.
Amennyiben Copper Gray fantázianevű rézszürke színű kocsi áll előttünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az egy JCW kivitel, mert ez a fényezés exkluzívan csak ehhez a verzióhoz érhető el. Mi egy Chili Red példányt fogtunk vallatóra, és bizton állíthatjuk, hogy ez a piros szín is remekül áll a típusnak.
A JCW logókon kívül az egyedi lökhárítók, a 17-18 colos sportos felnik, a vörös féknyergek, a hátsó légterelő és a középen lévő egyetlen kipufogóvég árulkodik arról, hogy ez itt bizony a legjobban kihegyezett új apró Mini.
Belül az átlagnál jobb oldaltartású sportülések, a remek fogású vaskos kormány és az alupedálok utalnak a JCW mivoltra.
A 2 literes 4 hengeres turbós benzinmotor az elődhöz hasonlóan 231 lóerőt ad le, de 60 Nm-rel nagyobb, immár 380 Nm a nyomatékcsúcsa.
Kézi váltó sajnos már nincs a kínálatban, de szerencsére a hétfokozatú duplakuplungos automata egész jól végzi a dolgát. Manuálisan a kormány mögötti fülekkel válthatunk, melyek azonban méltánytalanul kicsik.
A 6,1 másodperces 0-100-as szintidő és a 250 km/h végsebesség tiszteletet parancsol. A kormányzás egész közvetlen, de lehetne élettel telibb, a fékrendszer kellően erős, a motor- és kipufogóhang pedig sajnos túlságosan szintetikus. Utóbbi nem igazán a gyártó hibája, sokkal inkább az egyre szigorodó szabályoknak tudható be.
Az elsőkerék-hajtású Cooper JCW-t nagy élmény vezetni, melyben többek közt a kiváló, bár a magyar utakra vélhetően túl kemény futóműnek, illetve az 1,4 tonnás tömegnek is komoly szerepe van.
Aki beéri 204 lóerővel és 300 Nm-rel, annak ott a szintén 2 literes 4 hengeres Cooper S, mely általunk már alaposan körbejárt modell 11,7 millió forintos alapára révén jelentősen olcsóbb a minimum 14,8 millió forintba kerülő JCW-nél.
Bár kipróbálni sajnos nem állt módunkban, a varázslatos tájakon átívelő cotswoldsi menetpróbán a nyitható tetejű Cooper JCW is képviseltette magát.
A vászontető bármikor gyorsan hátratolható 40 centiméterrel, 30 km/h alatti tempó esetén pedig 18 másodpercig tart a teljes lenyitás, illetve 15 másodpercig a komplett felcsukás.
A 100 kilogrammal nehezebb kabrió csomagtartója 160-215 literes (alapmodell: 210-725 liter), és ez esetben 0,3 másodperccel rosszabb gyorsulásra, illetve 5 km/h-val szerényebb végsebességre lehet számítani.
A nyitható tetejű Cooper JCW alaphangon 16,7 millió forintot kóstál.
Erőfitogtatás
Nem vadonatúj modell, így a mostani rendezvényen nem is volt igazán fókuszban az általunk tavaly már részletesen bemutatott Countryman JCW, mely a Mini aktuális kínálatának legerősebb benzines-, és most először Németországban készülő modellje.
Ebben a valaha készült legnagyobb, 20,5 millió forintos indulóárú Miniben 300 lóerőt és 400 Nm-t tud az említett 2 literes benzines egység, ami négykerék-hajtással megspékelve 5,4 másodperces 0–100-as sprintet eredményez.
A lazább szabályozású USA-ban ugyanez a típus 312 lóerőt tud, az eddigi legerősebb Mini pedig a 313 lóerős duplamotoros elektromos Countryman, melynek tömege már alulról nyaldossa a 2,1 tonnát.
Sokáig az előző 3 ajtós Mini limitált szériás sportverziója, a JCW GP jelentette a teljesítménybeli plafont, mely 306 őszinte benzines lóerőt társított 1300 kilogrammal, így nem csoda, hogy ebből az 5,2 másodperces 0–100-as szintidejű fronthajtású méregzsákból csak 265 km/h-nál fogyott ki a szufla.
Csak a villany
Bár a benzines és a tisztán elektromos Cooper első blikkre egypetéjű ikreknek tűnhetnek, nagyon más a helyzet. A lokálisan zéróemissziós változat nem a briteknél, hanem Kínában látja meg a napvilágot, és teljesen más platformra épül.
És az elődjétől eltérően most először többek közt szupersportos JCW verzióban is támad.
A benzines testvérmodellhez képest elöl jelentősen kevesebb a légbeömlő, hátul pedig egyrészt más formájú a felső légterelő, másrészt pedig értelemszerűen nincs kipufogó. A kerekek minden esetben 18 colosak.
Belül más a középkonzol és az ajtók borítása, de a hatalmas középső körkijelző és a túl meredek szélvédő miatt kis lapra vetítő HUD megegyezik mindkét modellben. A napfénytető a villanyosban nagyobb, de a benzinesben lévőtől eltérően sajnos egyáltalán nem nyitható.
Az általunk korábban alaposan letesztelt SE-hez képest 40 extra lóerőt kapunk, így már 258 lóerő áll rendelkezésre, melynek köszönhetően a 0–100-as gyorsulás 6,7 helyett akár 5,9 másodperc alatt letudható. Ily módon jelenleg ez a legfürgébb elsőkerék-hajtású Mini.
A 350 Nm-es instant csúcsnyomatékú és természetesen váltó nélküli elektromos JCW minden sebességtartományban hatalmasat lép, elektronikusan korlátozott végsebessége 200 km/h.
Míg a benzines esetében nem jönnek be a mesterséges hangok, addig villanyos fronton meglepő módon ütősebbnek, a maga módján vagányabbnak tűnik a szintetikus motororgánum, ami persze akár ki is kapcsolható.
A 325 kilogrammos extra tömeget egész jól palástolja a zöld rendszámos JCW nemcsak kanyarban, hanem féktávon is, ráadásul a rekuperációt is sikerült egész jól belőni.
A 49,2 kWh kapacitású akkumulátor 371 kilométeres hatótávval kecsegtet, de persze leginkább csak tavaszias hőmérséklet, illetve visszafogott gázpedál kezelés mellett.
AC-n 11 kW, DC-n 95 kW jelenti a plafont, egy 10-80 százalékos töltés ideális esetben 30 percnyi időt vesz igénybe.
A 210-800 literes csomagtartó és a 3 ajtós kivitel sokak számára nem túl praktikus, de nyugalom, a Mini őket is kiszolgálja sportos elektromos JCW-vel. Amit úgy hívnak, hogy Aceman JCW.
A korábban már részletesen bemutatott Aceman körülbelül akkora, mint az első Countryman volt, és “személyében” egy olyan kompakt szabadidő-autóhoz van szerencsénk, mely már csak és kizárólag villanymotorral készül.
Az ötajtós Aceman egyértelműen praktikusabb és tágasabb a 3 ajtós Coopernél, könnyebb a beszállás, a csomagtartó pedig 300-1005 liternyi cókmókot képes elnyelni.
Az üléspozíció magasabb, de nem annyival, hogy komolyabb mértékben negatívan befolyásolná a vezetési élményt. A tömeg további 100 kilogrammal nőtt, így ezúttal már 1,8 tonna fölött járunk.
A 258 lovas hajtáslánc teljesen megegyezik a kis elektromos Cooper JCW-ben lévővel, de a nagyobb és nehezebb kasztni miatt változatlanul 200-as végsebesség mellett be kell érnünk 0,5 másodperccel gyengébb 0–100-as gyorsulással.
Az alapáron 19 colos kerekekkel szerelt Aceman JCW-ben 355 kilométeres hatótávot ígér a 49,2 kWh-s telep.
A benzines 3 ajtós Cooper JCW-nél nem kevesebb, mint 3,3 millió forinttal drágább, 18,1 millió forintos kóstál az elektromos JCW verzió, az Aceman JCW pedig minimum 18,9 millió forint kifizetését követően vezethető haza.
Az unoka
John Cooper volt az első, aki 1957-ben az F1-ben forradalmi módon a sofőr mögé helyezte a motort, és akinek a 60-as években a legendás Monte Carlo ralin a Minivel elért sikereiről fentebb már említést tettünk.
A 2000-ben elhunyt legenda fia, Michael Cooper 2002-ben alapította meg a John Cooper Works brandet, amit aztán a Minivel együtt teljesen felvásárolt a BMW.
Az ő fia pedig az a Charles Cooper, akivel a mostani nemzetközi menetpróbán személyesen is találkoztunk. Charles nem mint egy sokak által bálványozott legendára, hanem mint szeretett nagypapájára emlékszik vissza Johnra, akivel gyerekkorában rendszeresen együtt nézték a tévében az F1-futamokat.
Charles elmondta, hogy igazi petrolheadként hozzánk hasonlóan hiányolja a vérmesebb hangzást és a kézi kapcsolású váltót az új benzines Mini JCW-kből, de az iparág mostanság nem ebbe az irányba tart, és az egyre szigorodó szabályozások kötik az autógyártók kezeit.
A többek közt autóversenyzéssel foglalkozó unoka szerint nagypapája vélhetően büszke lenne napjaink modern Minijeire, és mivel mindig is imádott új utakon járni, amennyiben ma élne, nagy valószínűséggel ő is kipróbálná, hogy hogyan teljesít az elektromos hajtás egy ilyen kisautóban.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
