Az ügy első tárgyalási napján - mások mellett - szakértőket hallgatott meg a bíróság. A vonatkozó jogszabályra alapított véleményük szerint a rezidens nem is láthatott volna el önállóan, felügyelet nélkül ügyeleti munkát a XIX. kerületben, még egy ambuláns lapot sem tölthetett volna ki. A tárgyaláson a vádlott  szavaiból kiviláglott, hogy Kispesten ez nem rendhagyó eset.

A vallomásokból az is kiderült, hogy az egyik - egészségügyi végzettséggel nem rendelkező, ám a mentőszolgálatnál is dolgozó - ügyeleti gépkocsivezető gyakorlottabb volt a vércukorszintmérő műszer használatánál, mint maga az orvos, aki nem ismerte fel, hogy a műszer "HI" (high) jelzése magas értéket jelez, nem pedig hibaüzenet. A jelenleg is orvosként dolgozó P. Nóra arra hivatkozott, hogy a műszer használatára az egyetemen nem tanították meg, és arra a kerületi orvosi ügyeletet biztosító egészségügyi szolgáltató cég sem készítette fel.

A tárgyaláson az ügyészség ismertette a vádiratot, amely szerint a beadott cukros oldat és a beteg halála között "részoki összefüggés" van, ám annak mértéke nem állapítható meg, mivel a magas vércukorszint részben a természetes okú alapbetegség eredményeként alakult ki.

A meghallgatott szakértők azonban úgy nyilatkoztak, a szakmai hibát nem azzal követte el P. Nóra, hogy cukros oldatott itatott, hanem azzal, hogy nem várta meg annak hatását, így a beteg nem kaphatott gyors kórházi ellátást.

A korábban a sajtóban is nagy visszhangot kapott, a pénteki tárgyaláson is élénk médiaérdeklődést kiváltó eset 2011. február 7-én hajnalban történt, amikor egy idősebb inzulinos cukorbeteg férfi, U. Bálint rosszul lett, és hozzátartozói a mentőket hívták. A mentőszolgálat azonban a hívást a kerületi orvosi ügyeletre irányította, ahol éppen a rezidensként dolgozó P. Nóra látott el szolgálatot.

Az orvost két ízben is riasztották. Az első alkalommal két műszerrel sem tudta megállapítani a beteg magas vércukorszintjét, mert a készülékek "HI" jelzéseit hibaüzenetnek gondolta. A hozzátartozók sem ismerték a HI jelet, mert korábban a betegnek inkább alacsonyabb vércukorértékei voltak, így ezzel a jelzéssel még nem találkoztak.

A férfi élettársa, N. Krisztina az orvosnak beszámolt arról, hogy a beteg előző nap nem adta be magának az inzulint, mert hányt, lázas is volt, és korábban alkoholt fogyasztott, továbbá nemrég elhunyt édesanyját gyászolja. P. Nóra mindezek alapján úgy értékelte, hogy a betegnél gyászreakció áll fenn, valamint hogy a műszerek rossz működését az alkohol, vagy a korábbi vérszennyeződések befolyásolhatták. Az orvos cukros vizet itatott a beteggel és nyugtató injekciót adott be neki.

P. Nóra távozása után - ami az orvos szerint 15-20 perc, az élettárs szerint legfeljebb 10 perc lehetett - a beteg állapota rosszabbodott, látási zavarai támadtak, félrebeszélt, ezért a hozzátartozók újra kihívták az ügyeletet. A riasztást azonban lassította, hogy a mobiltelefonról elfogyott az "egység", így azt előbb fel kellett töltetniük a közeli boltban.

Az immár új gépkocsivezetővel a helyszínre érkező P. Nóra ismét megmérte a férfi vércukorszintjét, ám a műszer ismét HI-jelzést adott. A gépkocsivezető ekkor figyelmeztette az orvost, hogy a HI nem a műszer hibáját jelzi, hanem azt, hogy "mérhetetlenül magas" az érték, mint utóbb kiderült 33 feletti, ami azonnali kórházi kezelést igényelne. Az orvos ekkor a mentőszolgálattól esetkocsit kért a helyszínre, ám a férfi még az autóban elvesztette az eszméletét és meghalt. P. Nóra közben - a vád szerint - visszakérte az első alkalommal kiállított ambuláns naplót, ám az élettárs ekkor már bizalmatlan volt, és azt nem adta oda.

A védő a tárgyaláson egyebek mellett azzal védekezett, hogy P. Nóra rezidensként, lényegében gyakorlat nélkül végezte az ügyeleti munkát, és ez - szavai szerint - a rezidensképzés "problematikája". A tárgyaláson P. Nóra elmondta, hogy 2009-ben végezte el az egyetemet, 2010 februárjában kezdett el dolgozni a kerületi orvosi ügyeletet biztosító cégnél. Közölte azt is, mivel más rezidensek is dolgoztak ügyeletesként a cégnél, ezért gondolta, hogy az orvosi egyetemet elvégezve ez vállalható a számára is. P. Nóra az ülésen sajnálatát fejezte ki N. Krisztinának, ugyanakkor azt mondta, szerinte nem követte el a terhére rótt vétséget.

N. Krisztina a bírónak arra a kérdésére, haragszik-e P. Nórára, nemmel válaszolt, és arról beszélt, sajnálja (az akkor 25 éves) "kislányt", de úgy gondolja, meg kell tanulnia, hogy vállalnia kell a tettei következményeit. Az MTI kérdésére a tárgyalás után N. Krisztina azt mondta, nem kér kártérítést sem, a mostani eljárással azt akarja elérni, hogy hasonló tragikus eset másokkal ne történhessen meg a jövőben. A bíróság a következő tárgyalási napot szeptember 13-ra tűzte ki.