Ikonok és tabudöntögetők - Y-generációs bubisok

Ikonok és tabudöntögetők - Y-generációs bubisok

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
F.B.

A buborékoktól csillogó év végén felmerülhet a kérdés, mit várunk a pezsgőtől? Klasszikus eleganciát, elképesztő mélységeket vagy éppenséggel játékosságot? Esetleg egzotikumot vagy inkább természetességet? A hangulatunktól, az alkalomtól függ-e vagy a divat, a trendek diktálják, mi kerül a poharunkba?

Champagne-ban több száz éves tradíciót ápolnak a házak, a termőhelyre és pezsgőkészítésre szigorú eredetvédelmi szabályok vonatkoznak és legnagyobb kincsüket, a stílust is őrizniük kell. Mindez markánsan kijelöli, milyen határai vannak az innovációnak a pezsgőkészítés őshazájában. Ráadásul a tradicionális módszernél az érlelés miatt 3-4 éves távlatban kell gondolkodniuk. Még hozzá meglehetősen kreatívan,  mert az Y-generáció már rég felnőtt és elrobog a nagy múltú ikonok mellett, ha nem kap új impulzusokat vagy épp a látvány nem illik az Instagram feedbe. A finom újítások ebből a régióból gyűrűznek tovább, de lassan az Újvilág is szárnyra kap – talán innen indítják el a következő trendhullámot.

Rózsaszínben  a világ

A divatvilágban egészen biztosan elképzelhetetlen, hogy egy trend tíz évig töretlenül íveljen, de ha a Comité Champagne statisztikáit nézzük, a roséknak ez sikerült. Régiójukban tíz éve folyamatos a  növekedés, tavaly már  közel 10 százalékát tette ki az éves eladásnak ez  kategória volumenben. S mivel drágábbak a rosé pezsgők, mint egy nem évjáratos champagne, értékben még feljebb kúszik a mutató: 11,5%.

A rózsaszínnel sokan rezonálnak, de hihetetlen népszerűségéhez az is hozzátesz, hogy élvezeti értékben egyre több a kimagasló példa. A FINE Champagne magazin TOP100 listáján vezető helyet foglalnak. A Dom Pérignon Rosé 2003 „szerény” 95 pont feletti pontszámmal szerepelt (100-as nemzetközi pontrendszerben), míg a Charles Heidsieck Rosé Réserve-je harmadik éve tartja magát, mint a legjobb nem évjáratos rosé. A magaslatokat célozza meg a Dom Ruinart Rosé, a Cristal Rosé vagy a Laurent-Perrier és a Henriot is.

A Champagne és Pezsgő Világbajnokság (CSWWC) egyik nagydíja pedig bizonyítja, hogy eltarthatóságban is felvehetik a versenyt a fehér presztízs cuvée-kkel: a legjobb idős évjáratú champagne-nak járó vb trófeát az idén a Dom Pérignon P2 1995-ös Roséja kapta. Az olasz tradicionális pezsgők csúcsmezőnyében, Franciacorta versenyzőiből szintén egy rosé, a Berlucchi ’61 Rosé Magnumja lett a befutó.

Valami régi, valami új

Az idő pénz, a képlet működik Champagne-ban is. Ami régi – vagyis elképesztő sok ideje volt kibontakozni az érlelés során – az értéket képvisel. A piac mindössze 4,4%-át jelentő évjáratos presztízs cuvée-k értékben túlszárnyalják a rosékat, a forgalom közel 15%-át adják. Nem csoda, hogy egyre több ház egyre több és egyre idősebb évjáratot mutat be, akár egymással párhuzamosan.

Ennek a nagymestere kétségtelenül a Dom Pérignon. Már a Vintige palackjait is legalább 8 évig érlelik, a P2 és P3 sorozat tagjaival 1998-tól 1971-ig időutazhatunk. Nehéz elképzelni ezeknél komplexebb, mélyebb, karizmatikusabb champagne-t. Mindehhez meglepően kortárs, szinte futurisztikus márkavilág társul, idei special edition palackjuk Michael Riedel konceptualista művész munkája, új kampányukban Christoph Waltz színész szerepel Billy Kidd monokróm képein.

Friss példa az évjáratok sorozatra a legnagyobb szövetkezet, a Nicolas Feuillatte Palmes d’Or-ja (2000, 1999 és 1998) vagy a Moët & Chandon Grand Vintage, amelyből a 2006-os Magnum kapta a CSWWC legjobb évjáratos tételének járó trófeát. Az ’Évtized Champagne-a’ minősítést a Piper-Heidsieck aranyló presztízs cuvée-je, a Rare 2002 érdemelte ki, ez végzett a Decanter World Wine Awards élén is. Rég nem csak Champagne-ban kutatják az eltarthatóság határait, a nagy múltú trentói Ferrarinak is van több mint tíz éves pezsgője.

Táguló horizont magyarokkal

Sokáig egy jó crémant, cava vagy Franciacorta jelentette a változatosságot a tradicionális pezsgők kínálatában, mostanra lassan könnyebb úgy feltenni a kérdést, hol nem készül tradicionális pezsgő. A globális felmelegedés egyre inkább kitolja a szőlőművelés határait, Angliában és Wales-ben egyre jobb esélyekkel érik be a szőlő. A savak ugyan merészek (még egy champagne-hoz képest is), de már vannak jól csengő nevek, mint a Hattingley vagy a Nyetimber. Tud valamit a talaj és a klíma, ha a Taittinger champagne-ház után nemrég a Pommery is szerzett ott érdekeltséget.

A távoli vidékek közül Kalifornia, Új-Zéland, Ausztrália és Tasmánia mára szinte klasszikus, de Chile és Kína már rendhagyóbb kaland. Utóbbi kettőre Magyarországgal együtt figyelt fel a pezsgővilág ősszel, amikor Tom Stevenson szakértő a CSWWC díjátadó gálán kihirdette, hogy átvehetnek egy-egy National Trohpy nagydíjat. „Küldetésünk, hogy felfedezzük és díjazzuk az új és izgalmas tételeket a világ feltörekvő régióiból.” – kommentálta a zsűrielnök.

Somló és a Kreinbacher Birtok furmint alapú pezsgői talán azzal okozták a legnagyobb meglepetést, hogy 2011-ben szüreteltek először pezsgőkészítéshez és két arannyal, egy trófeával máris ott lehettek a londoni díjátadón.

©

Vissza a természethez

A Brut Nature stílus erőre kapott Champagne-ban, rekord 10% a növekedés, ahogy a brut és extra brut kategóriában is sok ház csökkentette a dosage-t (a pezsgő cukortartalmát). A Laurent-Perrier, a Pol Roger, a Drappier vagy az Ayala évekkel ezelőtt az elsők között döntöttek úgy, hogy szeretnék a pezsgők nyers, legtermészetesebb arcát megmutatni. Itthon a Törley, a Louis François, a Kreinbacher és a Garamvári kínálatában is szerepel brut nature.

Trükkös stílus, mert likőrözéskor nélkülözni kell a cukrot mind az egyensúly beállításánál (a savak ellenpontozásaként), mind természetes tartósítószerként. Utóbbit könnyű kivédeni, ha fél-egy éven belül fogyasztjuk, míg előbbi az alapboron és a pincemesteren múlik. A Louis Roederernek sikerült ebben is nagyot alkotnia – ahogy szinte minden másban. 10 aranyéremmel, három trófeával ők idén a CSWWC-n az „Év Pezsgőpincészete” és a Cristallal harmadjára lettek abszolút világbajnokok. A zseniális Jean-Baptiste Lécaillon pincemester Philippe Starck designerrel duóban másodjára készítette el a Brut Nature különkiadásukat. A szőlőt Cumières agyagos talajú, biodinamikus művelésű dűlőiről szüretelték, a meleg és száraz 2009-es évjáratban jó egyensúllyal érett be. Formabontó külső erősen limitált mennyiségben.

És ha már természetesség, az organikus és biodinamikus szőlőgazdálkodást sem lehet kivonni a képletből, a bio forradalom rég átgyűrűzött a borvilágba. A Roederer dűlőinek már közel egyharmadán követi a biodinamika elveit, a champagne-i termelők közül itthon a Larmandier-Bernier érhető el, és a tokaji Királyudvar pezsgője is organikusan művelt tőkékről származik.

Lehet még fokozni

Mielőtt valaki megbotránkozna a trendsetter demi-sec  (édes) kategórián , ami a 32-50 g/l cukortartalom), azért tudni kell:  Champagne-ban megkérdőjelezhetetlen múltja van az édes pezsgőknek, az 1800-as évek közepéig minden erről szólt. Most is 2,9%-kal nagyobb forgalmat generál a kategória, mint az évjáratos champagne-ok. Európában a svájciak és belgák nagyon kedvelik, de a legnépszerűbb Japánban.

A Taittinger Nocturne látványos diszkógömb és „City Lights” csomagolásaival csábít partizásra, hasonló „küldetése „ van a tengerentúli státusszimbólum, a Jay-Z-féle Ace of Spades új Demi Sec családtagjának is. A Pol Roger a konzervatív vonalon maradva a gasztronómiának, desszertek mellé kreálta meg félszáraz tételét, a Veuve-Clicquot a Demi Sec mellett idén Vintage 2008 pezsgőjéből is készített egy Rich változatot, a sec felső határán mozogva.

És a jó hír minden Y-nak, hogy lehet még fokozni. Az idei nyár nagy újdonsága volt a hófehér Moët Ice Impérial, ami  elsőként ajánlott jeget és egy-egy rendhagyó hozzávalót a pezsgőhöz: friss pirosbogyósokat vagy citrus peelt, gyömbért, mentát. Majd az ezüstösen csillogó Veuve-Clicquot Rich elsőként vállalta be, hogy koktélkészítésre született. Jöhet több jég és mellé a hipszter uborka, zeller, paprika vonaltól az egzotikus ananászon át a kifinomult tealevélig szinte minden. Sőt,  mindkét pionír előlépett rosé változatban is. Eközben a Piper-Heidsieck legendás szakmai tudásáról híres pincemestere, Régis Camus is koktélozni indult, a pink színű Sacré Sauvage-zsal vették be a divatfőváros, Párizs nagyközönségét. Ha ő is igent mondott, akkor játszani ér, minden generációnak.

S a trendeknek nem csak annyi a” feladatuk”, hogy az új generációt behálózzák. Hanem, hogy mindenkit inspiráljanak, kísérletezzen bátran.  

 (Cikk a HVG Gasztro&Utazás téli külön kiadványából)