Harvey Weinstein viselt dolgainak a leleplezése és a #metoo mozgalom elindulása óta minden filmes díjkiosztó valamiféle szembenézés, elszámolás a múlttal, és egyfajta irányjelző is a jövő alakulására. Át lehet-e rajzolni a hatalmi viszonyokat a szórakoztatóiparban? Tudják-e hallatni a hangjukat a kisebbségek? Van-e esély arra, hogy a férfiak és a nők fizetése közelítsen egymáshoz? Mihez kezdjünk a szexuális ragadozók életművével?

Ebből a szempontból a díjkiosztók legnagyobb eseményét, az Oscart nyilvánvalóan felfokozott érdeklődés övezte, és valóban izgalmas feladatnak tűnt olyan jelölteket találni, akiknek a neve a #metoo hashtag mellett nem negatív fényben tűnik fel. Merthogy Hollywood fertőzöttsége miatt valóban nehéz összerántani egy olyan celebtársaságot, amelyben ne lenne ott legalább egy állítólagos ragadozó.

Harvey Weinstein és a szereposztó dívány

AFP / Frederic J. Brown

Korábban Hollywood ebből nem csinált különösebb problémát. Díjakkal halmozta el a botrányok középpontjába került Roman Polanskit, Woody Allent és persze Harvey Weinsteint is. Tavaly azonban már volt egy kis feszengés, amikor a szexuális zaklatással megvádolt Casey Afflecknek ítélték a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat – a szobrot átadó Brie Larson kifejezetten kényelmetlenül érezte magát. Idén pedig már Casey Affleck is érezte, hogy ez most nem az ő terepe, és távol maradt az idei Oscartól, pedig tavalyi díjazottként a hagyomány szerint neki kellett volna átadnia a legjobb női színésznőnek járó szobrot (Jodie Foster és Jennifer Lawrence ugrott be a helyére). Casey Affleck díjazása 2017-ben, Weinstein előtt inkább csak kicsit suta és kellemetlen volt, Weinstein után viszont már több mint kínos lett volna a felbukkanása az Oscaron.

A legjobb férfi szereplő versenyében sokáig esélyesnek tartott James Franco is távol maradt. A Golden Globe-on övé lett ugyan ez a cím (Time’s Up kitűzővel a zakóján vette át a díjat), de utána öt nő vádolta meg szexuális visszaéléssel. Amikor nem sokkal később nyilvánosságra hozták az Oscar-jelöltek listáját, Franco már nem volt rajta.

Várható volt, hogy a Me Too és a Time’s Up mozgalom nyomán az idei Oscar kicsit más lesz. És annyiban végül más is volt, hogy az #oscarssowhite hashtag színesebbé, befogadóbbá tette az idei eseményt, a félrenézés régi reflexe azonban még működött. Az filmakadémia tagjai legalábbis úgy osztottak díjakat Gary Oldmannek (a legjobb férfi főszerepért) és Kobe Bryantnek (a legjobb animációs rövidfilmért), hogy tudhatták, ügy lesz belőle.

Egy csúnya válás

Gary Oldman múltja nem igazán volt téma az Oscar-díja előtt, vasárnap este óta azonban alaposan kirántotta a média a csontvázat a szekrényéből.

„Amikor felemeltem a telefont, hogy hívjam a rendőrséget, Gary átfonta a nyakamat a kezével, és megszorította. Eltávolodtam tőle, a telefonkagyló a kezemben. Próbáltam hívni a 911-et. Gary kivette a kagylót a kezemből, és megütött vele háromszor vagy négyszer. Mind a két gyerekünk sírt” – így idézte fel Gary Oldman volt felesége, Donya Fiorentino azt a veszekedést, amely 2001-ben elmondása szerint tettlegességig fajult, és amely most a színész Oscar-díja miatt lett megint téma. Erről maga Fiorentino is tett, a TMZ-nek ugyanis a gála után így nyilatkozott: „Gratulálok, és gratulálok az Akadémiának, hogy rögtön nem egy, hanem két zaklatót is Oscarral tüntetett ki. Fiorentino feltehetőleg Kobe Bryantre gondolt (róla is lesz szó hamarosan), aki ellen 2003-ban emeltek vádat nemi erőszak miatt. „Azt hittem, fejlődtünk. Mégis mi lett a #metoo mozgalommal?” – tette fel a költői kérdést Oldman volt felesége.

AFP / Ralston

Oldman tagadta Fiorentino vádjait, és a képviselőjén keresztül emlékeztetett arra, hogy a rendőrség is vizsgálta az ügyet, amelyben végül nem emeltek vádat ellene. A színész a válásuk után megkapta a két gyerekük felügyeleti jogát, egyikük, Gulliver Oldman a napokban az apja védelmére is kelt, és közleményben azt írta, a bíróság nem adta volna őket egy feleségverőnek (sőt még az apának is ritkán), és szerinte az, hogy végig az apjával élt, elég bizonyíték kell, hogy legyen arra, hogy Oldman jó ember.

Csakhogy az amerikai sajtó felelevenített egy másik kínos epizódot is Oldman múltjából. A színész egy 2014-es Playboy-interjúban nehezményezte, hogy ő nem nevezheti „kibaszott haszontalan picsának” Nancy Pelosi demokrata politikust, de egy Bill Maher vagy egy Jon Stewart megteheti. Szintén ebben az interjúban megvédte kollégája, Mel Gibson antiszemita kirohanásait, és kijelentette, hogy a Tizenkét év rabszolgaság csak azért nyerte meg a legjobb filmnek járó Oscart, mert az emberek attól féltek, ha nem erre szavaznak, rasszistának fogják tartani őket. Oldman később elnézést kért az interjúért.

Ez a két történet épp elég volt ahhoz, hogy az amerikai sajtó az álságosság bizonyítékát lássa abban, hogy akkor, amikor épp csak erőre kapott a Me Too mozgalom, pont Gary Oldman az, akit a legmagasabb elismerésben részesít a filmakadémia.

Mintha mi sem történt volna

Az Oscar-gálán nagyokat örömködő Kobe Bryant előélete igazi elrettentő Me Too-sztori: az NBA sztárt 2003-ban vádolta meg nemi erőszakkal egy 19 éves szállodai alkalmazott. A nő alsóneműjén és a férfi pólóján is vért találtak. Az ügy végül nem jutott el a bírósági tárgyalásig, mert Bryant vádlója a nagy médiahercehurca miatt úgy döntött, hogy nem tesz vallomást. A nő csak polgári keresetet indított, de végül peren kívül megegyeztek. Bryant később bocsánatot kért, de kitartott amellett, hogy a szexuális kapcsolatuk kölcsönös beleegyezéssel jött létre.

AFP / Frederic J. Brown

Az ügy után Kobe Bryant élete és karrierje töretlenül haladt előre, öt NBA bajnoki címmel és több mint 300 millió dollárral vonult vissza. Bryant bocsánatot kért a feleségétől is, akivel azóta is boldog házasságban él, és az Oscar-díját neki is megköszönte a ceremónián.

Azt viszont nem úszhatta meg, hogy a filmakadémia reflektorfényébe ne kússzon be a régi történet, még aláírásgyűjés is indult azért, hogy ne kaphassa meg az Oscart.

Skizofrén helyzetbe hozta Hollywoodot a #metoo

Mint ahogyan a csillogás és a tiltakozás, a glamúr és a genderforradalom közé beszorulva az Oscar sem úszhatta meg a felelősségre vonást. Az idei díjátadó egyrészt, legalábbis a külsőségekben, komolyan vette, hogy tisztelegjen a nők teljesítménye, valamint a Me Too és a Time’s Up mozgalmak előtt. Oldman és Bryant díjazása viszont azt jelzi, hogy a felszín alatt még elég erősek a régi reflexek. Jogos lehet ugyanis az az értelmezés, hogy Hollywood egyelőre azt üzeni, egyesek ideje még nem járt le, bármennyire is ezt tűzte ki célul a Time’s Up mozgalom.

Egyúttal szertefoszlatta azt a mítoszt is, hogy a nemi erőszakkal vagy bántalmazással vádolt férfiak karrierjének automatikusan vége. Mind a két díjazott zavartalanul folytathatta a menetelését a karrierjében a - megfogalmazott, bár bíróság előtt kétségtelenül nem bizonyított - vádak elhangzása után is. És tulajdonképpen néhány újságcikket leszámítva Oscar-győzelmük fényében is nyugodtan fürödhettek.