Tudunk róla, vagy sem, a családi főkönyv akkor is van, és akkor is folyamatosan könyvelünk benne, ha nem vesszük észre, sőt a (nem létező) könyvelésnek bizony következményei is vannak. De milyen tételek kerülnek ebbe a főkönyvbe?

Az alapok

A család egy rendszer, amelyet a benne lévő tagok közösen működtetnek. Valahogyan. Általában elmondható, hogy tökéletesen működtetni egyetlen rendszert sem lehet, hiszen egy embernél többen élnek egy családban, aminek következménye, hogy mindig lesznek érdekellentétek, félreértések, sérelmek, fájdalmak. A rendszerszemlélet képviselői éppen ezért nem hibást, felelőst keresnek, amikor probléma merül fel, hanem a rendszer működését szeretnék megérteni, az esetleges hibáival együtt.

A rendszerszemlélet egyik jellemzője, hogy nemcsak az adott mikrokontextust veszi figyelembe, hanem időben és térben is foglalkozik a távolabbi családi dinamikákkal, a származási családban tapasztalt tudatos és tudattalan emlékekkel. Ebben a tágabb kontextusban válik fontossá a magyar származású, amerikai, pszichoanalitikus-múlttal rendelkező nagyágyú, a családterápia egyik atyja, Böszörményi-Nagy Iván kifejezése, a családi főkönyv.

Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy, a könyvelésből is ismert főkönyvet, azzal az apró különbséggel, hogy itt nem a pénzek a mozgása van rögzítve, hanem az érzelmeké, a kapcsolatoké, a befektetett energiáké. Böszörményi-Nagy abból indul ki, hogy minden család számára kiemelkedő fontossággal bír a kapcsolati etika, ami egyrészt az igazságosság generációkon átívelő hullámzó egyensúlyára utal, másrészt a rendszer szereplőinek tulajdonságaira: szerepekre, hatalmi viszonyokra, kommunikációs sémákra.

Mivel mindez szubjektív, érzelmekkel átitatott, és mivel mindennek a nagy része még a tudattalan homályába is vész – arról nem is beszélve, hogy a dinamikát nemcsak élő, hanem már elveszített rokonok is mozgatják –, ezért aztán a kapcsolati etika biztosan nem lesz egyensúlyban, lesznek benne ellentmondások, érdekellentétek.

Igazságos működés

Családi elakadások esetén a családterapeuta feladata, hogy ezeket az egyensúlytalanságokat nyílt, őszinte párbeszéddel időről időre visszabillentse a helyükre. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a családban élők úgy érezzék, hogy mindent egybevetve igazságosan működik a rendszer.

Ugyanakkor minden kapcsolat elvárásokkal és kötelezettségekkel terhelt, adósságaink és jogosultságaink vannak a rendszerben, amelyeket a családi küldetés határoz meg. Ez megint Böszörményi-Nagy kifejezése, és semmi ezotempóról nincs itt szó, mindenki végig tudja gondolni, hogy milyen szerepet szántak neki, milyen megerősítéseket kapott arra vonatkozóan, hogy milyen ember is ő: miben ügyes, és miben nem, miben kiemelkedő, és miben átlagos.

A már közel húsz éve nem élő pszichológus nagymamám például minden egyes alkalommal, amikor találkoztunk, elmondta, hogy én nagyon jó megfigyelő vagyok. Szerintem nem volt igaza, de mi sem bizonyítja jobban a családi küldetés létezését, mint hogy még mindig emlékszem rá, sőt ha mégsem veszek észre valamit (ami azért elő-előfordul), akkor egyből azzal szembesítem magam, hogy te jó ég, mégsem vagyok jó megfigyelő? Hasonló mondatokat jó eséllyel bárki fel tud magában idézni, legyenek azok könnyebb vagy nehezebb, jóleső vagy fájdalmas mondatok, üzenetek.

Szóval adunk, kapunk, kérünk, tartozunk és érdemlünk. Vagy nem adunk, nem kapunk, nem tartozunk, nem érdemlünk. Vagy azt hisszük. De akkor meg miért kaptuk? Ott ülünk a homlokunkat támasztva a főkönyvünk felett, és nem mindig értjük, hogy az egyes tételek hogyan, mikor és miért kerültek oda. Ahogy az előfordulhat a pénzügyi tételek könyvelésekor is. Csak míg a pénzügyi főkönyvnél bizonyos aktivitás szükséges ahhoz, hogy az egyes tételek fel legyenek jegyezve, addig a családi főkönyvben – akarjuk vagy sem – minden könyvelésre kerül.

via GIPHY

Mindennek pedig az a következménye, hogy bizonyos családtagok között lojalitások jönnek létre. Optimális esetben ezek a lojalitások láthatóak és ismertek, tudottak és kényelmesek. A kötelezettségek eltúlzása és az igazságtalan követelések viszont olyan láthatatlan lojalitás kialakulását eredményezhetik, amely tartozásként jelenik meg az érzelmi főkönyvben, és amelyet aztán „tudattalanul a végtelenségig igyekszik leróni” az ember. Akár a saját kárára is.

Szóval ott állunk a családi rendszerünk közepén, a fejünkben kimondott és kimondatlan elvárások, sérelmek és egyenlőtlenségek zakatolnak, amelyeket nem elég, hogy magunkkal cipelünk a származási családunkból, de tovább is örökítjük őket. És mivel így van ezzel a család további szereplője is (akárhányan is vannak), valóban komplex, bonyolult, egymásra oda-vissza ható rendszert építünk magunk köré.

Mérlegen az érzelmi és a láthatatlan házimunka

Mindezt pedig átszövik a Böszörményi-Nagy Iván és alkotótársa, a szociálismunkás-hátterű Geraldine M. Spark, illetőleg az általuk alapított kontextuális iskola képviselői által konkrétan meg nem nevezett, de tapasztalataink alapján mégis ugyanehhez a bonyolult hálóhoz kapcsolódó elemek: a látható és a láthatatlan munka, az érzelmi házimunka, az egymás felé mutatott gesztusok és figyelmességek is.

Tehát a kapcsolati etika része lesz az is, hogy ki mennyire foglalkozik a családi ünnepekkel, az ajándékvásárlással, ki mennyire tartja fejben, hogy tisztítószer ugyan van otthon, de a fogkefék már nagyon elhasználtak, ki tartja fejben a gyerekek különóráit, ki tudja, hogy kinek mi a kedvenc étele, ki mire allergiás, ki tartja észben a gyerekek oltásait, betegségeit, ki tartja a kapcsolatot a védőnővel, a háziorvossal, ki figyel arra, hogy megkérdezze, hogy mi minden történt a másikkal, ki foglalkozik a rokonokkal való kapcsolattartással, ki hozza-viszi a gyerekeket satöbbi… Ezek teszik ki az érzelmi házimunkát.

És ott vannak még a láthatatlan munka csoportjába tartozó háztartási teendők: azok a feladatok, amelyeket sztereotipikusan a nő szokott elvégezni, és amelyeket a férfi – szintén sztereotipikusan – nem szokott munkának tekinteni, esetleg nem is tud róluk. A téli-nyári gumicsere, a kerti grillezés, a szerelés – feltéve, ha a férfi végzi – viszont nemcsak látható, de látványos munka is, ugyanakkor az egész napos fizetett munka pszichés és fizikai terhelése otthonról nézve sokszor láthatatlannak tűnhet.

Noha ezek csak sablonokat takarnak e cikkben, mégis jól látszódik, hol és min csúszhat el a rendszer, amit fokoz, hogy mindezek elkönyvelése sok esetben csak akkor tudatosul, amikor már betelt a főkönyv, és bekövetkezik a csőd. Amikor pedig az ember elkészíti a mérleget, rájön, hogy bizony komoly egyensúlytalanságok voltak a kapcsolatban.

via GIPHY

A családi és párkapcsolati főkönyvet tehát időről időre érdemes leporolni, kinyitni és mérleget vonni, de elöl azért nem kell hagyni, mert a nagytotál számít. Az viszont nagyon. A nagytotálban megélt párkapcsolati és családi egyensúly ugyanis kimunkált és érett szerepekről, megbízható és nyílt kommunikációról tanúskodik, és így biztonságot, kiegyensúlyozottságot nyújt a rendszer szereplőinek.

A szerző bloga: Apapara

A HVG Extra A nő friss lapszáma kapható az újságárusoknál, vagy megrendelhető a kiadótól.