A közszolgálati televízió kulturális csatornájának egyik műsorában azzal foglalkozott Trombitás Kristóf Keresztély műsorvezető, Hodász András katolikus pap és Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz egykori újságírójával, hogy milyen módon lehet kigyógyítani a melegeket a melegségükből. A műsor szerint „a világ legkülönbözőbb részein élnek olyan orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, akik igenis komoly kutató- és tudományos munka eredményeként képesek homoszexuálisként élt embereket kiemelni ebből az állapotból, betegségből, másságból”.

Lakner Zoltán a Facebookon foglalta össze három pontban, hogy miért tartja különösen károsnak a köztévén zajló melegellenes eszmefuttatást. Az írja, az állami médiában közpénzből készült olyan adás, „amely tudományosan százezerszer cáfolt, leplezetlenül rosszindulatú állításokat közöl a melegekről – a szokásos 'betegség/torzulás' duma, az átnevelés/kigyógyulás mint erkölcsileg helyes és gyakorlatilag megvalósítható 'megoldás', a hetero és meleg kapcsolatok érzelmi mélysége eltérésének 'mérése', a melegség mint 'divat' voltak a fő műsorszámok.”

Az első ellenvetése, hogy a közszereplésnek komoly felelőssége van:

„Bármilyen kicsi a tovagyűrűző hatása az ilyen kijelentéseknek az érzelmi kapaszkodók, a támogatás hiánya miatt bizonytalanságban, vagy akár tényleges kiszolgáltatottságban, kirekesztettségben, veszélyben élő embereket hozhat és hoz is nehéz helyzetbe. Még nehezebbé teszi, hogy magukra találjanak, őszintén élhessenek, megőrizhessék a méltóságukat, amit szóval és tettel, már pusztán a félelem megélésével amúgy is naponta sérelem ér.

Aki ezeknek az embereknek ezerszer cáfolt téveszmék tovább éltetésével árt, mert bennük ebben a formában romboló kérdéseket vet fel vagy a környezetüket bátorítja érzelmi erőszakra, annak volna oka valójában erkölcsi önvizsgálatot tartani. 

Szintén kifogásolja, hogy a műsor közpénzből készült, és illeszkedik az államilag előállított fake news terjesztésének tendenciájába, meg az identitások és a magánélet területén vívott politikai harcba. „Szóval ez önmagában semmi, de kontextusba helyezve tudatos cselekvés, ártó szándék, politikai haszonlesés, emberi sorsok roncsolása árán. Az ebben való részvételre sem az esetleges saját frusztráció belső mérge, sem az ostobaság nem mentség, ez egy döntés, aminek súlya van.”

A harmadik ellenvetése pedig, hogy

ezek a tudatosan terjesztett tévhitek teszik annyira tönkre az életet, hogy aztán mondjuk valaki „szabadulni” próbáljon valamitől, ami ő maga, és ami a boldogsága része, forrása lehetne, s nem árt vele másnak, mondhatni éppen ellenkezőleg.

Majd így zárja a posztját:

Mindig is az marad a kedvenc Pride-transzparensem: A láthatóság nem propaganda. Nem lesz visszabújás.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: