Szinte már közhely, évente több kutatás is bizonyítja évtizedek óta, hogy mennyire kevesen beszélünk idegen nyelveken. Egy nemrég készült felmérés szerint a magyarok 40 százaléka nem beszél semmilyen idegen nyelvet. A cseheknél ez az arány 10, a lengyeleknél 18 százalékos, a legjobban a térségben Szlovákia teljesít, ahol csak 8 százalék a kizárólag anyanyelvükön értők aránya.

A probléma tényleg nagyon sok éve köztudott, készültek különböző stratégiák, programok ennek orvoslására, de ezek nem sok sikert hoztak. Jó hír, hogy a kormány egyre többet beszél erről, az ország versenyképességét is erősen hátráltató problémáról. Nemrég elfogadta például a Nemzeti Versenyképességi Tanács javaslatát, amelyben többek között nyelvtanulási diákhitel bevezetése, idegen nyelvi táborok, tanulmányutak, a külföldi filmek feliratozásának előtérbe helyezése, a két tannyelvű általános és középiskolai oktatás és az anyanyelvi idegennyelv-tanárok alkalmazásának ösztönzése szerepel.

Orbán Viktor pedig a vasárnapi évértékelőjében egy új ötlettel állt elő: bejelentette, hogy minden középiskolás a 9. és 11. tanév nyarán kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt, amelyet az állam fizet. (Azt nem mondta el, mikortól indul a program, azt viszont hozzátette, valahogy meg kell oldani, hogy ez ne nyaralás legyen.)

Fazekas István

„Nemcsak egy tantárgy, hanem egy kommunikációs eszköz”

„Mindent, ami az idegen nyelvek tanulására biztat, csak helyeselni tudunk. Üdvözöljük, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése alapján a kilencedik és tizenegyedik osztályban nyáron minden tanuló 2-szer 2 hét külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt” – nyilatkozta lapunknak Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke.

Úgy véli, megéri ilyen intenzív külföldi nyelvtanfolyamokon részt venni, és azzal kiegészíteni az itthon megtanultakat. „Ez azért is jó, mert mindenképpen segít megértetni a diákokkal, hogy a nyelv nemcsak egy tantárgy, hanem egy kommunikációs eszköz, amelyet egész életükben használni tudnak”.

Salusinszky András szerint bármilyen szorgalmasak legyünk is, igazán csak akkor fejlődik ugrásszerűen a nyelvtudásunk, ha az adott nyelvterületen tölthetünk el rövidebb-hosszabb időt. Akár néhány hetes külföldi nyelvtanulás is szembetűnő változást eredményez: már 2 hét alatt komoly változást lehet elérni a beszédértés és a kommunikáció biztonsága terén, négy hét alatt viszont már jelentős szókincsbeli, nyelvtani fejlődés érhető el. Ehhez azonban egyrészt figyelni kellene arra, hogy az azonos szinten beszélők kerüljenek azonos – kis létszámú – csoportokba. Másrészt félő, hogy ha egyszerre egy csoport magyar diák tanul, mondjuk Angliában vagy Németországban, nem lesznek rákényszerülve arra, hogy egyfolytában idegen nyelven beszéljenek, hiszen társaikhoz nyilván magyarul fognak szólni, és ez erősen csökkentené az ilyen képzések hatékonyságát.

Stiller Ákos

28 milliárd évente

A külföldi nyelvtanulás összességében jó kiegészítés, ugyanakkor semmiképpen nem helyettesíti az itthoni tanulást – hangsúlyozta Salusinszky. A szakértő felhívta a figyelmet, hogy érdemes lenne a programot kiterjeszteni nyelvtanárokra is, akik az egyetemi képzés alatt sajnos gyakran még egyszer sem jutnak el hosszabb időre a célnyelvi országba.

Évente nagyjából 70 ezren érettségiznek, kiindulhatunk tehát abból, hogy ha valóban mindenki részt vehet egy ilyen kéthetes nyelvtanfolyamon, az évente 140 ezer diákot jelent. Ha körülnézünk a külföldi nyelvtanfolyamokat kínáló oldalakon, azt látjuk, hogy 3-500 ezer forintra rúgnak ilyen kéthetes kurzusok anyanyelvi környezetben (Persze ez attól függ, mi a célország.) Nyilván, ezt az árat jó szervezéssel, illetve a tömeges igény miatt némileg lehet csökkenteni, de akkor is diákonként, mondjuk, számolhatunk 200 ezer forinttal.

Ha ezeket az adatokat vesszük, akkor a miniszterelnöki bejelentés 28 milliárd forintot jelentene minden évben.

Ez – bár hallottuk, hogy egy emelkedő nemzet emelkedő gazdaságát tudhatjuk a magunkénak – jelentős összeg, kérdés, ez a leghatékonyabb módja-e ennyi pénz elköltésének.

Azt hozzátesszük, hogy tovább is lehet csökkenteni az állami büdzsé támogatását e téren, ha valahogy kidolgozzák egy ilyen tömeges méretű cserediákprogram feltételeit és adminisztrációját – ennek kevés esélyét látjuk.

Mibe kerül a nyelvoktatás itthon?

Egy nyelvtanár forrásunk gimnáziumában kiszámolták, hogy egy nyelvi előkészítős, azaz öt évet gimnáziumba járó diák idegen nyelvi képzése mintegy 3 millió forint. Azaz évente 600 ezer. Mivel az orbáni bejelentés szerint kétszer két hetet tölthetnének a diákok a külföldi nyelvtanfolyamokon, ez nagyságrendileg kétharmada annak, mint itthon egy teljes tanév, heti 6-10 tanórával. (A nyelvi előkészítőn első évben 15, utána 5-6 óra van hetenként.) Az általunk megkérdezett angoltanár szerint ez jóval hatékonyabb és biztosabb tudást adna.

Salusinszky ezzel nem ért egyet, ő úgy véli, az itthoni nyelvtanulás összesen 4 hetes külföldi megerősítése a fentebb leírt okokból hasznosabb volna. Viszont úgy véli, egy jó hazai nyelviskolában (ahol nagyjából ezer forintos óradíjjal lehet számolni) ennyi pénzből sokkal többet fejlődhetnek a diákok.

Fazekas István

Nem a mennyiséggel van a baj

A közoktatás nyelvtanítási problémája ugyanis nem mennyiségi jellegű. Egy nyelviskolában a nulláról a középfokig 480 óra alatt lehet eljutni, ehhez képest az állami iskolákban a negyedik évfolyamtól a tizenkettedik évfolyamig 936 tanórát ülnek végig a diákok, sőt egy részük ennél jóval magasabb óraszámban tanul idegen nyelvet – írtuk meg korábban.

„Rendet kellene tenni a közoktatás nyelvi képzéseiben. Ezalatt értem azt, hogy elegendő nyelvszakos tanárt kellene képezni, akik a legmodernebb nyelvoktatási ismeretekkel rendelkeznek, továbbá, hogy minden egyes iskolában megfelelő eszközöket és tankönyveket használhassanak” – erősíti meg mindezt az általunk megkérdezett pedagógus. Mint mondja, jelenleg senki nem ellenőrzi azt, hogy X vagy Y iskolában ki, milyen sikerességgel tanít, mi az oka a lemaradásnak, és miért van az, hogy a vidéki iskolák diákjai a legegyszerűbb nyelvtani szerkezeteket sem tudják használni, mégis jeles eredménnyel kerülnek be a gimnáziumokba.”

Van egy másik összehasonlítási alap is, a nemrég a munkanélkülieknek indított nyelvi kurzusok adatai. Ezek során a képzés körülbelül 350 ezer forint volt, amihez hozzá jön még az álláskeresési járulék, amelyet a teljes tanfolyam alatt fizetnek, valamint a bejáráshoz esetleg szükséges bérlet ára, illetve a nyelvvizsga díja – ez összességében körülbelül 700 ezer forintot jelent. Ezek a 10-15 fővel futó tanfolyamok kezdő vagy újrakezdő szintről indultak, összesen 720 órában – a cél a B2 nyelvvizsga megszerzése volt. Körülbelül kétszer vagy háromszor egy-egy hét szünettel, hét hónap alatt értek véget úgy, hogy heti 25 órájuk volt. (Vagyis napi öt óra, amihez otthon még körülbelül két-három órát kell önállóan tanulni.) Bár nem készült erről statisztika, de ennyi idő alatt a legtöbben elértek a nyelvvizsga szintjéig.

Összességében mindenképp örvendetes, hogy a kormány felismerte ezt az égető problémát, és tesz is annak orvoslásáért, ám a miniszterelnöki bejelentés nagyon sok kérdést vet fel (ennek értelmes kivitelezésének fontosságára ő maga is utalt), és ezeknek csak az egyike a költséghatékonyság.