A krónikus betegséggel élő gyerekeknek és családjaiknak a mentális nehézségek, az állandó nyugtalanság, a külvilágtól elzártság és a kontroll elvesztése nem a kijárási korlátozásokkal együtt jött: ismerték sajnos ezeket korábbról is. A lélek gyógyítását célzó Bátor Tábor tavaly 2200 gyereknek vagy érintett hozzátartozónak nyújtott valamilyen – tábori, kórházi stb. – fizikai kontaktusok révén megvalósuló programot. Idén azonban az történik, amire 19 éve nem volt példa: nem lesz tábor.

Február végén, amikor Olaszországban berobbant a járvány, az alapítvány orvosigazgatója a csapattal együtt levonta az egyetlen levonható következtetést: csak idő kérdése, hogy Magyarországon is megjelenjen a vírus. Arra pedig semmi esélyt nem láttak, hogy egy járvány esetén 100 százalékos egészségügyi védettséget tudjanak biztosítani a hozzájuk érkező gyerekeknek, hiszen nekik általában elég gyenge immunrendszerük van, vagy immungyengítő gyógyszereket szednek. A márciusi és április programokat ezért sürgősen le kellett mondaniuk, a kijárási korlátozások bevezetése idején pedig már a nyári táborok sorsáról is döntöttek.

Bátor Tábor

Kindli Erna ügyvezető igazgató szerint szóba sem került azonban, hogy 2020-ban ne legyen semmilyen Bátor-program, hiszen az érintett családok most még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek. Felvetődött, hogy a munkatársak és az önkéntesek segíthetnének lebonyolítani az orvoslátogatásokat, ám a gyerekek biztonsága érdekében végül elvetették a fizikai segítségnyújtás lehetőségét. Mint az igazgató meséli, azon gondolkodtak, hogy tudnának segíteni azzal, amihez értenek. „Mi abban vagyunk jók, hogy legalább egy időre elfeledtessük a problémákat, és egy kis reményt, erőt és bátorságot szivárogtassunk vissza a hétköznapokba” – magyarázza.

Színpad a lakásban

Rövid időn belül megszületett az online tábor ötlete, ami ugyan nyilvánvalóan az interneten zajlik, de a szervezők mégsem szerették volna a laptophoz és a tablethez szegezni a gyerekeket. Arra helyezték a hangsúlyt, hogy a családok, az egy háztartásban élők a valós fizikai térben, a lakásban oldjanak meg feladatokat, a netet pedig csak a játékmesterekkel és a játékban részt vevő családokkal való kommunikációra használják. A táborban jól ismert Tiéd a színpad-programot például már a kezdetekkor átültették a virtuális térbe: a családoknak bizonyos kritériumok mentén egy miniműsort kell készíteniük a lakásban fellelhető dolgok segítségével, a végeredményt rögzítik, majd visszatöltik a egyesítő zárt Facebook-csoportba.

„Nem a képernyőhasználatra buzdítjuk őket, hanem arra, hogy együtt játsszanak, és közösen oldják meg a feladatokat. A játékmestereinkre, az interaktivitásra a visszajelzés miatt van szükség, hiszen a tábor egyik fontos eszköze, hogy megerősítsük a családokat abban, milyen fontos és előremutató dolog, amikor együtt hoznak létre valamit” – magyarázza Kindli Erna.

Az alapítvány 65-70 főt alkalmaz, ezen kívül nagyjából évi ezer önkéntest mozgat. Az online táborokat egyelőre az állandó – 65-70 fős – csapat koordinálja, de igyekeznek bevonni mind többeket a közel ezer önkéntesből, aki rendszerint csatlakozik hozzájuk. „Fut egy egyiptomi, piramisos tematikájú játékunk is, és az önkéntesek elképesztő erővel vetették bele magukat a videókészítésbe: ez azt jelenti, hogy felnőtt emberek jelmezbe öltözve, az otthonukban játsszák el, amint egy piramis belsejében rekedtek, és hieroglifákat fejtenek meg a sötétben. Amikor ezt látod, egyértelművé válik, milyen eszméletlen kreativitás van ebben a közösségben. Nagyon új nekünk ez az egész, van, hogy a délutáni program már annak fényében változik, mit tanultunk délelőtt, de erre most egy fantasztikus lehetőségként tekintünk” – mondja az igazgató.

Bátor Tábor

A tervük az, hogy ha visszatérnek a megszokott kerékvágásba, a táborok mellett az online programokkal azokat a gyerekeket is elérjék, akiknek nem opció, hogy elmehessenek Hatvanba, mert kritikus állapotban vannak. De felvetődött az is, hogy a munkatársak így bátorságot vihetnének a betegek otthonaiba télen is, amikor értelemszerűen nem tudnak táborokat tartani.

A tábor, még ha virtuálisan is, de megnyitotta a kapuit a felnőttek előtt is: lelki rehabilitációval foglalkozó szervezetként tudják, hogy a koronavírus szorongással, bizonytalansággal járhat, ezért a 90-120 perces programokon egy ajánlott önkéntes adományért cserébe bárki részt vehet, a Facebookon pedig rövid videókban mutatnak be otthon is elvégezhető kísérleteket, amelyekkel le lehet kötni a gyerekek figyelmét.

Ez egy nálunk sokkal nagyobb dolog

Az online tábor viszont egyértelműen felveti azt a szempontot is, ami a digitális oktatás során is rendre felmerül: hogy nem tudnak részt venni benne azok, akiknek nincsen számítógépük vagy online hozzáférésük. A Bátor Tábor csapatának limitált információi vannak a családok anyagi hátteréről, és ugyan nem anyagi, hanem lelki segítséget nyújtanak, számukra mégis kihívás, hogyan teremthetnének esélyegyenlőséget.

„Ha gond van, igyekszünk lépni. Előfordult például, hogy egy háromgyerekes család váltóruha nélkül jött el az ötnapos táborba. Bár ez nem tartozik a tevékenységünkhöz, a tábor egyik munkatársa kiment a Tescóba, és vett néhány napra ruhát, amit később haza is vihettek a szülők. Ez arra enged következtetni, hogy nagyon sok olyan, beteg gyermeket nevelő család van, akiknek még anyagi nehézségeik is vannak, ezért számunkra is izgalmas kérdés, hogyan tudnánk hozzájuk is eljutni, de egyelőre még nem tartunk ott, hogy legyen rá megoldásunk.”

Bátor Tábor

„Várjuk, hogy amint lehet, újra együtt táncoljunk a réten, és átsegítsük a tábort a szebb évekre, de úgy számolunk, hogy a költségvetésünk a felére fog visszaesni, épp úgy, mint sok más szervezetnél”. Egy nemrég megjelent felmérés szerint júliusra tízből három szervezet már nem fog tudni fizetést adni a munkavállalói jelentős részének, ötven százalékuknak pedig mostanra részlegesen vagy teljesen leálltak a segítő programjai.

„A Bátor Tábor a lelki rehabilitációval foglalkozik, de az idősek ápolása, a fogyatékossággal élők, a betegek, a hajléktalanok megsegítésére létrehozott szervezetek is elképesztően fontos munkát végeznek. Ha a válság miatt le kell húznunk a rolót, akkor annak mindannyiunkra nézve komoly következményei lesznek, és hamar másként gondolkodhatunk majd arról, hogy milyen ebben az országban élni.”