A koronavírus-járvány újraírta azt, amit a hősökről gondolunk, Sir Tom Moore kapitány pedig további csavart adott ennek: a kertben a járókeretével fáradhatatlanul a métereket rovó 100 éves veterán sziluettje beleégett a 2020 felejthetetlen emlékei közé. Tom kapitány egyúttal egyértelmű válaszokat adott azokra az egzisztenciális kérdésekre, hogy mi értelme élni.

Mi lenne? Menni előre.

A második világháborús veterán életének száz éve történésekben, érzésekben és élményekben is feltehetően gazdag volt, élete utolsó egy évének az intenzitását azonban már nemcsak a családja, hanem lényegében az egész világ átélhette. Amikor felvetette, hogy százszor körbesétálja a bedfordshire-i házuk kertjét jótékonysági célból, a lánya azt gondolta, hogy a kedves vállalkozás legfeljebb a helyi lapokba kerül be. Ehhez képes az egész világ megismerte, és jelképe lett valaminek, amit az emberi jóság, kitartás és nagyvonalúság mentén lehetne körülírni. És aminek az értékelésére nagyon is rákényszerítette a járvány az emberiséget.

Tom Moore azért gyalogolt, hogy az adományokból a brit egészségügyi szolgálat, az NHS még hatékonyabban tudja felvenni a koronavírus ellen a harcot. Hogy mekkora ellenféllell van dolgunk, arra keserű emlékeztető, hogy végül Sir Tomnak is a koronavírus miatt kellett elmennie. Életének utolsó éveiben azonban olyan erőket mozgatott meg és olyan húrokat pengetett meg bennünk az érdemérmekkel kidekorált zakójában és a járokeretével, egy százéves ember törékenységével gyalogolva, amelyekről talán nem is gondoltuk, hogy szükségünk van rájuk.

És micsoda utolsó éve volt!

• Egy héttel a századik születésnapja előtt minden idők legidősebb slágerlista-vezetője lett a Michael Ball-lal közösen felvett duettje, a You’ll Never Walk Alone (Soha nem mész egyedül)
• Tavaly április 30-án, a századik születésnapján az RAF repülőgépei köszöntötték, Erzsébet királynő és a miniszterelnök személyes üdvözletet küldött neki, a brit hadsereg pedig tiszteletbeli tábornoki címet adományozott neki. És több mint 200 ezer születésnapi üdvözletet kapott ismeretlenektől, a kibontásukhoz önkéntesekre volt szükség
• Július 17-én a királynő ütötte lovaggá a windsori kastélyban, onnantól a Sir Thomas Moore kapitány megszólítás illette. Nem mellékesen ez volt Erzsébet királynő első hivatalos megjelenése a márciusban kezdődött lezárások óta.
• Megjelent az önéletrajza, a Tomorrow Will Be a Good Day (Holnap egy jó nap lesz), és egy gyerekeknek szóló képeskönyve, a One Hundred Steps (Száz lépé)
• Több száz interjút adott
• És természetesen film is készül az életéből.

 

Sir Tom alapos, szakmai szempontok szerint kidolgozott jótékonysági kampányokat megszégyenítve vonzotta az adományokat. Az eredeti terve az volt, hogy ezer fontot gyűjt össze, ehhez képest néhány hét leforgása alatt csaknem 40 millió fontot könyvelhetett el az NHS neki köszönhetően, és világsztárhoz méltóan több mint 160 országban hatott az emberek adokozó kedvére.

És Tom kapitány még ilyen világhírnév mellett is képes elfordítani magáról a reflektorfényt. „Az emberek mondogatják, hogy rendkívüli, amit csináltam. Pedig valójában az rendkívüli, amit ti tettetek értem” – mondta a születésnapján. Nem kereste és nem is várta el a hírnevet, amikor rá szakadt, akkor is sztoikus higgadtsággal viselte, ami csak tovább mélyítette az iránta való tiszteletet.

A viselkedéskutatók szerint Sir Tom korunk tökéletes adománygyűjtőjét testesítette meg, az erőfeszítéseit elismerte Vilmos herceg és Boris Johnson miniszterelnök is. Tom Moore erejét azonban ennél is jobban jelzi, hogy az emberek az adakozáson kívül inspirációt is merítettek a veterán elképesztő kitartásából, és többen is a saját korlátaikat áttörve vállalkoztak az adománygyűjtésre az NHS-nek. Sztrókból felépülő, a járást épp újra tanuló tinédzser lány, autista fiú, 104 éves nő gyalogolt és futott Sir Tom és az NHS előtt tisztelegve.

A szuperhősi státuszát csak erősítették az olyan interjúk, mint például amit a Guardian készített vele, azt firtatva, hogy érzett-e kísértést arra, hogy feladja. „Nem, nem, nem, soha – tiltakozott, majd filozófiai mélységeket sejtetve megállapította: mindig az első lépés a legnehezebb; ha ezen túl vagy, és teszel még egy lépést, az egész természetessé válik”. Ezekbe a mondatokba emberek tömegei akartak kapaszkodni a világjárvány közepén,

kellett valaki, aki nemcsak mondja, hogy van értelme tovább menni, hanem meg is mutatja. Egy százéves ember optimizmusának varázslatos ereje van.

 

View this post on Instagram

A post shared by Captain Sir Tom Moore (@captainsirtom)

Sir Tom védjegyévé vált a mondása, hogy jobb lesz a holnap, és sokszor hangoztatta, hogy az emberi összefogás csodákra képes – 2020-ban ezeknek a mondatoknak igazán súlyuk volt.

Akciójának az ereje abból is adódott, hogy a tavalyi lezárások alatt a kockázati csoportba tartozó idős emberek szinte eltűntek a világ szeme elől, elszenvedői voltak a járványnak, az aktivitás helyett a passzivitás lett a mindennapjaik valósága, a társadalom többi része pedig vagy aggódással gondolt rájuk, vagy megpróbált valamiféle érzelmi távolságot tartani az egyre komorabb halálozási statisztikáktól. Ehhez képest jött egy akkor még 99 éves veterán, és elszántan akcióba lépett, fiatalokat megszégyenítő céltudatossággal és kitartással váltotta valóra a tervét. Egy olyan időszakban, amikor a legtöbb ember még csak álmodni sem mert tervekről.

Sir Tom Moore emberi tartásáról az életének a történetei is árulkodnak. A második felesége, Pamela 65 évesen került be egy ápolóotthonba az Alzheimere miatt, és Tom kapitány tragédiaként élte meg, hogy nem tudott gondoskodni róla. Ezért aztán minden nap meglátogatta, és segített az ápolóknak etetni a feleségét. Amikor a barátai kérdezték tőle, miért érezte a szükségét, hogy minden nap elmenjen az otthonba, ő a házassági szerződést hozta fel indokként, hiszen megígérte neki, hogy mellette lesz egészségben, betegségben. „És én olyan ember vagyok, aki tartja a szavát”.

Az egészségügyi dolgozók munkája mindig is lenyűgözte, különösen, miután a bőrrákja és egy csípőtörés miatt nemrég ő maga is az NHS szolgálataira szorult.

Tom Moore kapitányt frusztrálta, hogy a csípőtörés miatt nehezebb lett a mozgása, de a tavalyi akciója új lendületet adott a lépteinek. Akkor azt mondta: „Új cél lebeg előttem és ennek az izgalmas kalandnak minden másodpercét alaposan kiélveztem, de nem tudok örökké gyalogolni”.

Tényleg nagy filozófus volt.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: