Arany Medál-díjat kapott a noÁr Mozgalom alapítója, Molnár Áron, és az ElkXrtukban Dobrev Klárát alakító Gubás Gabi is. Molnár azonban nem gratulált Gubásnak, ehelyett egy kérdést intézett hozzá, amiért szerepet vállalt a filmben.

Lesz egyáltalán egy szemernyi bűntudatod is, hogy hazudtál, hogy nem néztél utána?”

– fogalmazott Molnár.

A noÁr Mozgalom alapítója nem sokáig maradt válasz nélkül: a Thália Színház társulatának tagja, Mózes András nyílt levélben üzent neki, melyben azt is írta, hogy Molnár szerinte kettős mércét alkalmaz. Mózes ezután Gubást veszi védelmébe:

Az, hogy ez a támadás nem is személyesen hangzott el Gubás Gabi irányába, miközben a díjátadón ott álltatok egymás mellett, az döbbenet! Hazamentél és utólag, otthon megírtad a szöveget? Ez hol etikus? Nem ismerlek igazán, de azt hittem, te egy korrekt csávó vagy… Arról már nem is beszélve, hogy az, akinek támadó stílusban nyílt levelet küldesz korosabb nálad, ráadásul egy nő és nem utolsósorban a pályatársad, kollégád, akit bármikor felhívhatsz, akivel leülhetsz egy kávéra, ha tényleg annyira érdekel, hogy mit gondol. Nyilván költői kérdéseket tettél föl neki, de akkor viszont az érdeklődésed nem őszinte. Akkor a bejegyzésed csak a kirakatba készült. De kinek? Minek? Mi a valódi cél? Teljesen nyilvánvaló, inkább csak az irritál téged, hogy Gubás Gabi elvállalta Dobrev Klára szerepét, és ezt a filmet. Ahogy mi is sokan mások. Te pedig a „színészi munka hiányának” vádja mögé bújva köpködsz ránk.”

Mózes azt is írja levelében, hogy az ElkXrtuk „egy percig nem állította magáról, hogy dokumentumfilm. Megtörtént események alapján létrejött, de félig fikciós mozi. Hiszen az én szerepem, a szerelmi szál, például teljes terjedelmében fiktív. Azt gondolom, a valós politikai krimi műfaji sajátossága, hogy néhol túlzó, esetleg megkérdőjelezhető elemeket, tartalmakat vonultat fel. Ennyi csibészséget szerintem megenged a műfaj.”

Mózes ezután hozzáteszi, hogy „azért, mert nem értettem egyet valamivel vagy nem tartottam tehetséges, esetleg legitim munkának, attól még nem írtam mindenkinek nyílt levelet és nem kommenteltem véres szájjal. Nem kértem számon. Ahogy az sem fordult elő, hogy ne néztem volna legközelebb az utcán a szemébe annak a színésznek, akivel előtte köszönőviszonyban voltam. Ezt kívánom, Áron, neked is. Hidd el, felszabadító érzés nem feszülni, nem gyűlölködni és ítélkezni állandóan. Ismert fiatal művészként, ha már az elfogadást hirdeted, cselekedj is aszerint.”

(Nyitóképünkön Molnár Áron)