Éveken át húzódott az a jogi eljárás, amelyet a nagyszülők és egy apai nagybácsi indított el Olaszországban arra panaszkodva, hogy a szülők által felállított akadályok miatt nem tudnak találkozni a gyerekekkel. Az elsőfokú, majd a fellebbviteli bírósági döntés is arra kötelezte az unokákat, hogy töltsenek időt az apai nagyszülőknél, a szülőket pedig arra figyelmeztették, hogy pszichológiai kárt okozhat a gyerekeiknek, ha nem láthatják a rokonaikat.

A szülők azzal érveltek, hogy a folyamatos családi feszültségek miatt a gyerekek nem értékelték a találkozókat, ezért a legfelső bírósághoz fordultak a határozat hatályon kívül helyezése érdekében.

A legfelső bíróság pedig úgy döntött, hogy ha nem szeretnék, a gyerekeknek nem kötelező találkozniuk a nagyszüleikkel. Az ítéletben az áll, hogy bár kétségtelen, hogy a gyerekeknek hasznára válna a kapcsolat a felmenőikkel, de nem lehet kényszeríteni őket, hogy látogassák a nagyszülőket, különösen nem egy konfliktusokkal terhelt környezetben.

Ezért a bíróság úgy döntött, hogy a gyerekek érdekeinek elsőbbséget kell élvezniük a nagyszülők érdekeivel szemben, és hogy „nemkívánatos és nem kívánt kapcsolat” nem kényszeríthető ki.

Az Olaszországban 2006-ban bevezetett családjogi törvény értelmében a gyereknek joga van a nagyszülőkkel való kapcsolattartáshoz még akkor is, ha a szülei külön élnek. A nagyszülőknek pedig joguk van ahhoz, hogy bírósághoz forduljanak, ha a szülők megtagadják tőlük az unokáikat.

(Képünk illusztráció.)

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: