„Mohamed Al-Fayed egy szörnyeteg volt, egy szexuális ragadozó, akinek semmilyen erkölcsi iránytűje nem volt” – mondja a BBC Al-Fayed: Predátor a Harrodsnál című dokumentumfilmjében és podcastjában a milliárdos egyik áldozata, aki azt állítja, hogy még tinédzser volt, amikor a férfi megerőszakolta. Állítása szerint a londoni luxusáruház összes alkalmazottját a „játékszerként” kezelte a férfi, és mindannyian rettegtek tőle.

A tavaly, 94 éves korában meghalt Al-Fayedet már életében is érték zaklatásos vádak, de a most nyilvánosságra hozott vallomások példátlanul súlyos esetekről árulkodnak. A BBC több mint 20 volt női alkalmazott tanúvallomását hallgatta meg, és bizonyítékokat gyűjtött arról, hogy a Harrods nemhogy nem avatkozott be, de még segített is eltussolni a visszaélésekkel kapcsolatos vádakat.

A luxusáruház jelenlegi tulajdonosait megdöbbentették a vádak, és bocsánatot kértek az áldozatoktól, amiért cserben hagyták őket.

A nőket képviselő jogi csapat egyik ügyvédje, Bruce Drummond úgy fogalmazott: a cégnél a korrupció és a visszaélések hihetetlen pókhálója épült ki.

A Harrods áruház Londonban

AFP / Carl Court

Al-Fayed vállalkozói karrierje az egyiptomi Alexandria utcáin kezdődött, ahol szénsavas italokat árult a járókelőknek. Egy szaúdi milliomos fegyverkereskedő testvérével kötött házassága révén sikerült egy üzleti birodalmat kiépítenie. 1974-ben költözött az Egyesült Királyságba, 1985-ben vette meg a Harrods luxusáruházat. Nemcsak milliárdos, hanem közéleti szereplő is volt, az 1990-es és a 2000-es években rendszeresen szerepelt meghívott vendégként televíziós műsorokban. Az elmúlt években a Netflix sorozatának, A Koronának köszönhetően lett ismert egy új generáció számára is. Fia, Dodi Al-Fayed ült Diana hercegné mellett az autóban, amikor 1997-ben halálos balesetet szenvedtek.

A nők vallomása átrajzolja azt a képet, amely a haláláig élt Al-Fayedről, akit kellemes, társaságkedvelő üzletemberként tartottak számon. „Aljas volt” – mondja róla az egyik megszólaló, aki 1988 és 1991 között a személyes asszisztenseként dolgozott, és akit állítása szerint többször is próbált megerőszakolni.

A Harrods tulajdonosa rendszeresen bejárta az áruház hatalmas eladótereit, és kiszemelte a számára vonzónak tűnő fiatal női asszisztenseket, akiket aztán előléptetett, hogy az emeleti irodáiban dolgozzanak – mesélték a korábbi alkalmazottak. A borzalmakat a Harrods irodáiban, a londoni lakásában vagy külföldi utazásokon követte el – gyakran Párizsban, a Ritz Hotelben, amely szintén az ő tulajdonában volt, vagy a közeli Windsor Villában.

Az alkalmazottak arról beszéltek, hogy mindig tudták, mi történik. „Láttuk, ahogy valaki belép az ajtón, és arra gondoltunk, hogy »szegény lány, ma te vagy az«, és teljesen tehetetlennek éreztük magunkat, hogy megakadályozzuk” – mondta az egyik volt dolgozó a BBC-nek. Az áldozatok közül sokan azért is tehetetlenek voltak, mert a megélhetésük múlt az állásukon.

A Harrodsban 1994 és 2004 között részlegvezetőként dolgozó Tony Leeming azt mondta, tudott a
nőkkel szembeni visszaélésekről, „ez még csak nem is volt titok”. „Azt hiszem, ha én tudtam, akkor mindenki tudta. Bárki, aki azt mondja, hogy nem tudott róla, az hazudik” – mondta, hozzátéve, hogy a súlyosabb vádakról azért nem volt tudomása.

Al-Fayed „fiatal lányok iránti érdeklődéséről” a biztonsági személyzet is tudott.

A nők közül sokan elmondták, hogy amikor közvetlenül Al-Fayednek kezdtek el dolgozni, orvosi vizsgálaton estek át, amelynek nőgyógyászati vizsgálat is a része volt. Sokan nem látták az eredményeiket, amelyeket ugyanakkor a milliárdosnak elküldtek.

A BBC-nek megszólaló nők arról beszéltek, hogy az egész üzletben „a félelem kultúrája” uralkodott, sokak szerint a telefonokat is lehallgatták, ezért a kihasznált nők féltek egymással is beszélni. A biztonsági igazgató volt helyettese, Eamon Coyle megerősítette ezt, mint mondta: a munkája része volt a rögzített hívások felvételének lehallgatása.

A Harrods a BBC-vel közölte, a leghatározottabban elítéli a történteket. „A mai Harrods egy teljesen más szervezet, mint az, amely 1985 és 2010 között Al-Fayed tulajdonában és irányítása alatt állt. Ma arra törekszünk, hogy minden tevékenységünk középpontjába az alkalmazottaink jóllétét helyezzük” – tették hozzá.