szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A recept azután változott meg, hogy a sajtó drogfüggőséget kialakító hatást tulajdonított az üdítőitaloknak.

Sokan vannak, akik tudni vélik, hogy a Coca-Cola valaha kokaint tartalmazott. Gothár Péter Megáll az idő című filmjének szereplői az 1960-as évek Budapestjén képeslapokat látnak a külföldi útról hazahozott kólától, de a mámort akkor már legfeljebb az előlük elzárt Nyugat cukoríze okozhatta.

Azt is sokan tudják, hogy a Coca-Colát a 19. században találta ki a polgárháborút megjáró orvos, John Stith Pemberton, aki függővé vált a háborús sérülése okozta fájdalma csillapítására felírt morfiumtól. Problémáira a kokain nyújtott biztonságosnak gondolt megoldást, ami akkoriban csodaszernek számított a fehér középosztály köreiben. 1884-ben kokainnal felütött bort kezdett árulni, majd amikor a következő évben Atlantában alkoholfogyasztást korlátozó törvényt fogadtak el, üdítőitalt kísérletezett ki, ami két fő összetevőjéről, a kokalevélről és a kóladióról kapta nevét. A Coca-Cola siker lett, és Pemberton halála után üzlettársa, Asa Griggs Candler csinált belőle igazán nagy üzletet.

Ennyit a klímavédelemről: Trump tarifái miatt több műanyag palackot fog piacra dobni a Coca-Cola

Az alumíniumimportot érintő extra vámok miatt jobban megéri majd PET-palackban árusítani az üdítőt.

Mint a JSTOR cikkéből kiderül, New Orleans környékén fekete munkások kezdték el használni a kokaint, hogy elviselhetőbbé tegyék a nehéz fizikai munkát. A feketék kokainhasználata egyre terjedt a déli államokban, és élvezeti szerként is használni kezdték. Ez megváltoztatta a kokainnal kapcsolatos közfelfogást: amíg fehér középosztálybeliek fogyasztották a szert, addig semmi kivetnivalót nem találtak benne, a sajtó és az orvosok azonban elkezdték kongatni a vészharangot a „néger kokainveszély” miatt, és azt állították, hogy a droghasználat miatt a fekete férfiak fehér nőket erőszakolnak meg.

Mindez rányomta a bélyegét a Coca-Cola megítélésére is, amire Asa Griggs Candler azzal válaszolt, hogy a kólában lévő kis mennyiségű kokakivonat csupán élénkítő hatású, és inkább az ízével reklámozta az üdítőitalt. 1899-re a Coca-Cola már bárkinek elérhetővé vált, a feketék is vehettek belőle, ha volt rá öt centjük. 1901-ben a sajtó a feketék kokainhasználatát összekötötte az üdítőitalokkal, amelyekről azt állította, hogy öntudatlanul is drogfüggőséget alakítanak ki. Így végül Asa Griggs Candler még ebben az évben megváltoztatta a receptet, még több cukorra és koffeinre váltva a kokaint, amiről azt is letagadta ezután, hogy valaha is benne lett volna az üdítőben.

A Coca-Cola, a washingtoni konszenzus és a rózsaszín dagály

A költségvetési megszorításokat, kereskedelmi liberalizációt, deregulációt és privatizációt szorgalmazó washingtoni konszenzus – hiába uralkodott a fejlődő világban – lassan eltűnik a történelem süllyesztőjében. Emészthető közgazdaságtan című könyvében Ha-Joon Chang közgazdász összetett történelmi, gazdasági és társadalmi folyamatokat mutat be a gasztronómia világán keresztül. Részlet a könyvből.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!