Ráharapni egy köménymagra a kiflin, beleharapni egy jó kapros-túrós lepénybe – két megosztó példa a magyar konyhából, az emberek egy részének ugyanis összefut nyál a szájában, míg másokat a hideg is kiráz, ha csak elképzeli valamelyiket.

Nincs ez másként a korianderrel sem, ami sokak számára egy ínycsiklandó fűszer, sokan viszont szappanízűnek érzik. Az indiai, ázsiai és mexikói ételek gyakori hozzávalója ez a fűszernövény, ami gyakran kerül avokádókrémbe, salsába, savanyúságokba vagy a pirított tészta tetejére, így gyakorlatilag bármelyik étteremben belefuthatunk, és érhet bennünket kellemetlen meglepetés.

A koriander, amit néha kínai petrezselyemnek is neveznek, a Coriandrum sativum növényből származó gyógynövény, évszázadok óta használják fűszerként és gyógyászati célokra is. A magját hagyományosan fájdalom- és gyulladáscsökkentés céljából fogyasztották, de a növény többi része is ehető, más-más betegségek kezelésére jó.

Nem teljesen világos, hogy egyesek miért találják szappanízűnek, de a kutatások azt mutatják, hogy genetikai tulajdonságok állhatnak a háttérben. A legtöbben, amikor ráharapnak egy friss korianderlevélre, inkább frissítő, citrusos ízt éreznek, de vannak, akik megborzonganak tőle: a társadalom 4-14 százalékát érintheti a kellemetlenség – írja a Health amerikai magazin.

AFP

Az ízérzékelésünket az is befolyásolhatja, hogy milyen környezetben nőttünk fel. Egy 2012-es vizsgálatban több mint 1600 embert kérdeztek meg arról, hogy szereti-e a koriandert, és kultúránkként jelentős eltérést mutatott a válaszok aránya. A kelet-ázsiaiak 21%-a, a kaukázusiak 17%-a, az afrikaiak 14%-a, a dél-ázsiaiak 7%-a, a spanyolajkúak 4%-a és a közel-keletiek 3%-a mondta azt, hogy nem kedveli vagy kifejezetten utálja a koriandert. Utóbbiak a legtöbbször vegyszer-, mosogatólé- és szappanízűnek, illetve poloskaszagúnak érzik a fűszernövényt, és jó messziről elkerülik.

Egy kutatás hasonlóságot mutatott ki ezeknél az embereknél az OR6A2 elnevezésű szaglóreceptor-génben, amely a korianderben található aldehid vegyületek felszívódásáért felelős. Az aldehidek általában kellemes szagúak, az OR6A2 gén variációi azonban megváltoztathatják a koriander aldehidjeire való érzékenységet és a koriander ízének általános érzékelését, így azok az emberek, akik nem kedvelik a fűszernövény ízét, jellemzően érzékenyek a telítetlen aldehidekre.

A genetikánk és az érzékelésünk közötti kölcsönhatások meghatározzák azt is, hogy milyen ételeket fogyasztunk szívesen. A genetikánkat megváltoztatni ugyan nem lehet, de vannak olyan technikák, amelyekkel érdemes próbálkozni, ha nem akarjuk örökre száműzni az étrendünkből a koriandert (ami, mint említettük, nagyon egészséges).

A kísérletező kedvűeknek azt javasolják a szakemberek, hogy többször kis mennyiségben próbáljanak meg egy kis koriandert enni, ezzel fokozatosan hozzá lehet szoktatni az ízlelőbimbókat a növény ízéhez. A módszer hatásossága tudományosan nem biztosított.

A kevésbé bátrak helyettesíthetik a koriandert más fűszernövényekkel és citrusfélékkel, ilyen például a petrezselyem, a kapor, a bazsalikom, vagy a citrom.

Nyitókép: AFP