„A férfi férfi, a nő nő” – Hajdú Péter az Alaptörvényből leckéztette Steiner Kristófot
Válaszul Steiner Kristóf felvilágosította a műsorvezetőt az interszexualitás jelenségéről.
hvg.hu
Steiner Kristóf volt a Beköltözve Hajdú Péterhez című műsor legújabb adásának vendége – adta hírül a Hajdú az Instagram-oldalán. Az adást beharangozó posztjában azt írta, „sok mindent másképpen látunk és máshogy gondolunk, ezért vártam ezt az interjút. A végére pedig kiderült, hogy vannak dolgok, amelyekben egyet is értünk! Az elfogadás és egymás tisztelete mindkettőnk számára alapvetés.”
A megosztott videórészletből úgy tűnik, hogy több kérdésben is egymásnak feszültek a felek. Hajdú például az Alaptörvényre hivatkozva kardoskodott amellett, hogy csak két nem létezik: „A férfi férfi, a nő nő. Tök mindegy, hogy a nő nőt szeret, a férfi férfit szeret, vagy egymást szeretik, de akkor is két nem van: férfi és nő. Ezt eldönti a kromoszómaszám, erről szól az Alaptörvény.”
Steiner Kristóf a biológiával vágott vissza: „Én fiúként nőttem föl, férfi nemi szervem van, férfiként azonosítom magam, viszont szó szerint biológiai tény az, hogy nem csak férfi, és csak nő létezik. Léteznek interszex emberek, akiket sokszor ez a rendszer, amiben mi élünk és normálisnak nevezünk, kicsi gyerekkorukban rákényszeríti arra, hogy döntsék el, sőt nem is ők, hanem a szülők döntsék el, hogy akkor milyen nemű legyen a gyerek.”
A beszélgetés során Steiner őszintén beszámolt a tapasztalatairól is, amelyek saját szexualitását formálták: „Én egy meleg férfi vagyok, de ennek ellenére én sosem láttam visszataszítónak a nőket, sőt. Nagyon jó szexuális élményeim voltak nőkkel. Én ezért gondolom azt, hogy a szexualitás nagyon sok esetben inkább egy spektrum, mint az, hogy akkor most te vagy hetero vagy, vagy homoszexuális vagy, vagy egyszerűen csak biszexuális.”
A Pride kapcsán Steiner elmesélte, hogy a húszas évei elején még kontraproduktívnak gondolta a melegfelvonulást: „Azt gondoltam, provokációval nem tudjuk elérni, hogy egyenlő jogú állampolgárnak tekintsenek minket. Csak időközben megváltozott a véleményem, mert láttam, ha csöndesen várjuk azt, hogy azonos emberi jogok illessenek meg, akkor ez nem fog megtörténni.”
Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?
