Magyarország nem támogatta a nők egyenlőségét egy uniós állásfoglalásban

Magyarország nem támogatta a nők egyenlőségét egy uniós állásfoglalásban

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Arató László (EUrologus)
Tetszett a cikk?

A tagállamok közös állásfoglalása tartalmazta a "gender" és az "LMBTQI" kifejezéseket is, de igazából arról szólt, hogy az EU-nak tiszteletben kell tartania és elő kell mozdítania a nemek közötti egyenlőséget és fel kell lépni a hátrányos megkülönböztetéssel szemben.

“Bevándorlók helyett a gyermekvállalást kell támogatni, gender helyett pedig a hagyományos családmodellt kell megerősíteni” - mondta Orbán Viktor december 14-én a parlamentben és jelezte azt is, hogy Brüsszel migrációs és gender akciótervét minden erejével ellenzi. Ezt két nappal később fényesen bizonyította is: Magyarország elutasította a tagállamok tanácsában “Az elnökség következtetései a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (Gender Action Plan - GAP) III 2021-2025” című dokumentumot, amelynek alcíme a következő volt: “Ambiciózus menetrend a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése érdekében az EU külső fellépéseiben”. A 27 tagállam közül Magyarországon kívül Lengyelország és Bulgária mondott nemet a dokumentumra, amelyet a Tanács végül minősített többséggel fogadott el. Nézzük meg, hogy tulajdonképpen mit és miért utasított el a magyar kormány.

Talán kezdjük ott, hogy ez a politikai állásfoglalás – mint a nevében is olvasható – az EU külső, hamadik országokkal fenntartott kapcsolataira vonatkozik, vagyis semmi köze a tagállamok belső viszonyaihoz. Alapját az Európai Bizottság akcióterve szolgáltatta, amely azt a küldetést fogalmazta meg, hogy a járvány utáni “globális helyreállítás során központi szerepet kell biztosítani a nők és leányok jogainak, a nemek közötti egyenlőségen alapuló világ megteremtése érdekében”. Ennek érdekében öt célkitűzést fogalmaztak meg:

A tagállamok a fentieket erősítették meg, sőt, kifejezték támogatásukat egy másik bizottsági javaslat, az LMBTQI egyenlőségi stratégia (2020–2025) kapcsán is. Ez vélhetően már vállalhatatlannak számított az Orbán-kormány számára – legalábbis a 9. alkotmánymódosítás is erre enged következtetni, amelyben jelentősen korlátozzák, de inkább lehetetlenné teszik az azonos neműek örökbe fogadását.

Van még két mondat, amely túl sokat engedhet a kormány szemében az LMBTQI-közösségnek. Az egyik így hangzik: “Mély aggodalmunkat és sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a nemek közötti egyenlőséget, a nők és a lányok szerepvállalásának erősítését, valamint az emberi jogok - köztük a szexuális és reproduktív egészség, valamint az LMBTIQ személyek egyenlő jogainak - teljes körű érvényesülését fenyegetik, megkérdőjelezik és visszaszorítják.” A másik pedig így: “Különös figyelmet kell fordítani azokra a nőkre és lányokra, akik sokféleségükben szembesülnek a megkülönböztetés sokféle és egymást átfedő formájával, például az LMBTQI személyek többszörös megkülönböztetésen alapuló helyzetével."

Ennyi ijesztő dolog után vegyük számba, hogy az LMBTQI- és genderideológia elleni küzdelemben milyen áldozatokra kényszerült a kormány. A teljesség igénye nélkül a következő célok és állásfoglalások is szerepeltek a Magyarország által elutasított tagállami nyilatkozatban:

A folyamatok jobb megértése érdekében idézzük fel, hogy idén októberben az uniós csúcstalákozón a tagállami vezetők jó része háromnegyed órán keresztül vitatkozott Orbán Viktorral hasonló témában. Arról próbálták meggyőzni, hogy nincs abban semmi rossz, ha benne van egy dokumentumban, hogy "gender equality", azaz "nemek közti egyenlőség". Orbán azt mondta: “Magyarországon mi nem használjuk azt, hogy gender equality. Ez egy túlideologizált szó.”  A győzködés sikertelen volt.