Az Európai Bizottság 2016-os menekültügyi javaslata, elsősorban a V4-es országok ellenállása miatt, soha nem jutott el a tagállamok szintjén komoly tárgyalási szakaszba. Az Európai Parlament ugyan – némi módosításokkal – támogatta a terveket, de például Magyarország – elsősorban az abban megfogalmazott kvótarendszer miatt - ellenezte.

AFP / Nicolas Economou

Ennek az elképzelésnek a lényege az volt, hogy ha egy uniós ország határaira olyan migrációs nyomás nehezedik, hogy hatóságai képtelenek ezzel megbirkózni, akkor egy elosztási rendszer alapján minden tagállam vesz át menedékkérőket és dönt az ügyükben. Ez a rendszer sem szólt természetesen illegális bevándorlók szétosztásáról anélkül, hogy az említett illegális bevándorlónak joga lenne oltalmazotti státuszra. Viszont amíg az erről szóló jogszabály nem születik meg, marad a régi és működésképtelen dublini rendszer, vagyis az az ország illetékes a menekültügyi eljárásban, ahol a menedékkérő elérte az Unió területét. Ez az a szabályozás, amelyről a görög menekültügyi rendszer 2015-ös összeomlása óta tökéletesen tudjuk, hogy működésképtelen.

Tízból három migráns jogosult menekültstátuszra

A téma már örökzölddé nemesedett, de az új soros uniós elnökség, Portugália kormánya szeretne egyről a kettőre jutni. Míg a költségvetési és jogállamisági viták miatt az előző német elnökség nem sok lépést tett ebben az ügyben, a portugálok már eltökéltebbek. Múlt héten a legelső, informális belügyminiszteri tanácson egyből napirendre is került a kérdés – közelebb azonban egy lépéssel sem jutottak a felek. Pedig már új alapokon kell vitatkozni.

Az Európai Bizottság budapesti irodája egy háttérbeszélgetést szervezett a migrációval kapcsolatos aktuális fejleményekről, amelyen nem csak at EU szakértői, képviselői, hanem a magyar kormány témában illetékes helyettes államtitkára is felszólalt.

AFP / Huszti István

A Bizottság tavaly szeptemberben terjesztette elő új javaslatát, ebben eleget tesz azon országok szempontjainak, amelyek sokkal nagyobb szigort szeretnének. A menekültügyi és migrációs paktum gyors, határmenti eljárást szeretne, illetve a jogalap nélkül érkezők minél korábbi visszaküldését származási államába, vagy oda, ahol befogadják.

A javaslat azt veszi alapul, hogy aki eléri az EU határait, azt nem csak az uniós, hanem a nemzetközi jogi szabályok alapján is jogosult előadni, amit szeretne, kérhet például menedékjogot. A Bizottság javaslatának nagy újítása, hogy

ebben a helyzetben ezt a személyt nemhogy nem kell, de nem is szabad beengedni az országba.

Ehelyett le kell folytatni vele szemben egy egészségügyi, biztonsági, személyazonossági vizsgálatot, és be kell szerezni a legalapvetőbb információkat arról, hogy honnan érkezett. Ennek alapján pedig eldöntik, hogy beengedik-e az országba azért, hogy lefolytassák a menekültügyi eljárást, vagy a belépést számára megtagadva folytatják az eljárást ott, a határon.

A statisztikák azt igazolják, hogy ez utóbbi eset mára már sokkal gyakoribb. Míg 2015-ben a menedékkérők 56 százaléka valóban jogosult volt menekültstátuszra, addig tavaly ez az aránya 30 százalékra csökkent. Az egyik részletszabály szerint például ha valaki olyan országból érkezik, ahonnan a menedékkérelmeknek legfeljebb 20 százalékát fogadják el, szintén azok közé kerül, akiknek a visszaküldését feltételezik és ők sem léphetnek be az országba.

Reviczky Zsolt

Az új javaslat lényeges eleme, hogy a szolidaritás, tehát a tagállamok közötti segítségnyújtás legyen kötelező, de a van mozgásterük a kormányoknak - vagyis nincs kötelező kvóta. A tagországok dönthetnek úgy, hogy átveszik a menedékkérőt, vagy valamilyen anyagi, technikai támogatással segítik a határigazgatást, illetve megjelent a visszaküldési szponzoráció. Ez azt jelenti, hogy amikor kiderül valakiről, hogy nem maradhat az EU-ban – és mint láttuk, tízből hét esetben ez történik -, akkor fel lehet ajánlani a lehetőséget arra, hogy visszajuttatják az otthonába ezt a személyt. Vagyis megszervezik az utazást és állják annak költségeit.

Ezzel egy nagyon fontos hozzájárulást lehet tenni, a visszaküldések ugyanis nagyon sok gondot okoznak annak a néhány országnak, amelyeknek a területén van az illegális bevándorlók nagy része. Azt sem szabad elfelejteni, hogy éppen emiatt válik a rendszer túltelítetté, s ez joggal zavarja az embereket. A visszaküldések felgyorsítása jelentős segítséget biztosítana az egész rendszernek. A javaslatban van az is, hogy ha ez nyolc hónapon belül nem sikerül, akkor a szponzorációt vállaló tagállam területére kell áthelyezni az adott migránst. Ez az, amire például Magyarország azt mondja, hogy ez mégiscsak egy késleltetett kvótarendszer.

Egyre megosztottabbak a tagállamok

Az Európai Bizottság másként látja: a visszaküldéseknek már van egy bevett útja, gyakorlata, lehet azt tudni, hogy melyik országgal egyszerűbb egy ilyen eljárást lefolytatni. A tagállamoknak pedig azt javasolják, hogy olyan személlyel próbálkozzanak, akinek a visszaküldésére a tapasztalatok alapján jó esélye van. A hozzájárulások formája között van egyfajta súlyozás is annak érdekében, hogy a szolidaritásnak valóban legyen értelme. Mert ha például az olaszoknak mindenki szárazföldi védelmet ajánlana fel, annak nem sok értelme lenne, ezért a Bizottság meghatározhat olyan segítségnyújtási formát is, amely enyhíti az olasz helyzetet. S ez aztán kötelező lesz a tagállamokra nézve.

Menekülthajó Lampedusán

ALBERTO PIZZOLI / AFP

Korábban már említettük, hogy a tagállamok most sokkal megosztottabbak, mint korábban. Három csoportot lehet megfigyelni a 27-ek között:

1. MED5, a mediterrán ötök (Málta, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Ciprus) azt kérik, hogy mindenkit – menedékkérőt, illegális bevándorlót egyaránt – vegyen át a többi ország.

2. A visegrádi négyek kiegészülve a három balti állammal, Ausztriával és újabban Szlovéniával elutasítják a kötelező áttelepítés bármilyen formáját.

3. A többiek pedig nem akarják a jelenlegi tarthatatlan állapotokat fenntartani, és valamilyen kompromisszumban érdekeltek.

A magyar álláspontot ismertetve Hegyaljai Mátyás, a Belügyminisztérium európai uniós és nemzetközi helyettes államtitkára azt mondta, hogy ebben a javaslatban vannak előremutató elemek, sőt Magyarország a szolidaritás szabadon választott módszerével egyet is ért, de azzal nem, hogy mindenkinek minden segítségnyújtásból ki kellene vennie a részét. Szerinte tételesen fel kellene sorolni, hogy mi számít szolidaritási hozzájárulásnak és azok közül lehessen szabadon választani. Megismételte azt a magyar álláspontot, hogy azt kellene megakadályozni, hogy a migránsok egyáltalán elérjék az EU területét, és akkor nem kellene ezzel a problémával ilyen módon szembesülni. A helyettes államtitkár azt is mondta, semmi garancia nincs arra, hogy nyolc hónap elteltével sikerül azokat a migránsokat hazaküldeni, akiket nyolc hónapig nem sikerült.

A kör négyszögesítése

Megtárgyalta ezt a kérdést az EU munkaadókat és munkavállalókat képviselő konzultatív testülete, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) is. Nos, ők egyáltalán nem támogatják a javaslatot, mert szerintük eltolódtak a hangsúlyok. Az EGSZB szerint a rendelet elsősorba a visszatérésekre és a határok igazgatására összpontosít, más égető kérdések, mint például a legális bevándorlási csatornák, a biztonságos menedékjog és a migránsok integrációja pedig a háttérbe szorul. Véleményükben kifejtették: “nincsenek meggyőződve arról, hogy ez az új önkéntes és szelektív mechanizmus valóban enyhítené a legnagyobb nyomás alatt álló országok terheit. “Az országoknak nincs ösztönzője a mechanizmusban való részvételre, annak ellenére, hogy néhányuk az előző áthelyezési programban ezt megtagadta” - hívták fel rá a figyelmet.

AFP / Louisa Gouliamaki

A fentiek ellenére a portugál elnökség szándékai komolynak tűnnek. Bár ahogy a telekonferencián elhangzott, ez leginkább a kör négyszögesítésének tűnik. De ehhez a témához jegyezzük még meg, hogy szintén a portugál elnökség feladata az úgynevezett Cotonoui Szerződés újratárgyalásának véglegesítése. Ez egy húsz éves szerződés 79 afrikai, karibi, csendes-óceánia országgal, amelyben szó van gazdasági, kereskedelmi és fejlesztési együttműködésről és természetesen migrációról is. A magyar külügyminiszter többször is élesen bírálta ezt a megállapodást, mondván, hogy ez is csak a migránsok Európába hívására alkalmas. Holott ennek a szerződésnek egyik nagyon fontos eleme a visszaküldések kölcsönös elismerése és támogatása, vagyis tartalmában éppen összeérne az új uniós migrációs paktummal.

A magyar kormány azonban semmit sem bíz a véletlenre, egyelőre mindkettőt bírálja és elfogadhatatlannak tartja.