Európa-szerte egyre több uniós tagállam ismeri fel, zsákutca a kannabiszfogyasztókat börtönbüntetéssel fenyegetni. Egyrészt, mert rendkívül drága a rendőrség, ügyészség és bíróságok kapacitásait ilyen Don Quijote-i szélmalomharcra használni, másrészt, mert a szociális és közegészségügyi rendszer is drágábban üzemeltethető így. Mindezt ahelyett, hogy a büntetésről az állam rendelkezésre álló erőforrásait, a fogyasztókat és kiemelten a fiatalokat hatékony felvilágosító kampányokra csoportosítaná át, illetve a bajban lévőket stigmamentes szolgáltatásokkal segítenék.

Az érintett nem valami marginális társadalmi csoport: a kannabiszt életük során kipróbálok aránya az EU27-ek átlagában 27,2 százalék. Magyarán minden több mint negyedik ember – nagy eséllyel – olyan országban gyújtott rá jointjára, ahol tevékenyéget így vagy úgy kriminalizálja kormánya. A kannabiszfogyasztás a börtönbüntetéssel fenyegető öt évtized során sem szorult vissza, így aligha fog a jövőben sem. Míg a teljes felnőtt lakosságból az utóbbi egy évben 7,6 százalék (25,2 millió ember) szívott, addig a 15–34 éves európai korosztálynak már kerek 15 százaléka, és vannak tagállamok amelyekben ez a szám a 22 százalékot is eléri. Magyarán minden ötödik felnőtt polgára az adott államnak elvileg összetűzésbe kerülhetett volna a törvénnyel. A legutóbbi trendek ráadásul azt mutatják, hogy a Covid–19-járvány kezdete óta tovább emelkedtek a fűfogyasztási mutatók.

A valóság ennél persze árnyaltabb, mert számos európai országban a rendőrség évek óta kevés hangsúlyt fektet a kannabiszfogyasztók vegzálására, ez azonban nem jelenti amúgy törvénytisztelő tömegek kriminalizálásának felhagyásával. Még a közismerten megengedő drogpolitikát fordító Hollandiában is lehet a törvény betűje szerint börtönbe kerülni kannabiszbirtoklásért, de a 2016-ban a fűfogyasztás kapcsán a pénzbüntetést is eltörlő Ausztria is – szélsőséges esetekre – napirenden tartja a börtönt.

Éppen ezért az alábbi két grafikonon összeszedtük azokat az országokat, ahol a börtönnel fenyegetik a törvények a fűszívást, illetve azokat, ahol nem. A grafikonokon kékkel jelöljük, a felnőtt lakosság hány százalékát teszik ki az adott tagállamban a fűszívók. Mivel azonban, ahogy a fent említett Hollandia példája mutatja, a börtönnel fenyegetés önmagában csalóka mutató, bevezetünk egy komplexebb, de valamivel szubjektívebb mutatót is. Utóbbi számot az adott országban a hatóságok valós életben gyakorolt toleranciája, az orvosi marihuána hozzáférhetősége, a kannabiszklubok engedélyezése, a börtön helyett elterelés használatának gyakorisága és a törvényben a börtönbüntetés mellett alkalmazott jogi lehetőségek megléte alapján alkottuk meg.

Ezek alapján a fűfogyasztókat börtönnel nem fenyegető államok közt két fő csoportot különböztethetünk meg, a saját káruk okán megengedő politikára váltottakat és azokat, amelyek a szabadságjogi elvek mentén járják saját, megengedőbb útjukat. Az első csoportba tartozik Spanyolország, Csehország, Írország, Szlovénia, Belgium, Portugália és Luxemburg. Hozzájuk képest kevésbé megengedőek a törvények Olaszországban, Litvániában, Lettországban és Cipruson – de ezekben az államokban is túl vannak annak politikai beismerésén: a börtönnel fenyegetés nem megoldás a problémára.

A második grafikonon ott vannak aztán azok az országok, amelyek büntető törvénykönyvében szerepelnek passzusok a kannabisz birtoklásra és/vagy fogyasztásra. Ezen ábrán felfedezhető egyrészt egy eltérés a kelet-európai, illetve a nyugat-európai országok között.

Keleten az „akár börtön is kapható érte” a jellemző jogi helyzet, de gyakran csak mert nem akkora politikai prioritás, hogy a kormányok beleálljanak egy a valóságot a jogszabályokkal közelítő reformba. Ide tartozik Bulgária, Görögország, Románia, Lengyelország, illetve magasabb fogyasztási mutatókkal Magyarország, Szlovákia, Észtország.

Külön beszélhetünk a skandináv államokról, ahol az utóbbi években indult meg a szembenézés a drákói drogpolitikával, amely lezajlott az EU-val szomszédos Norvégiában és elindult Izlandon, folyamatban van Svédországban és Finnországban – utóbbiban a kormányhoz intézett sikeres petíció nyomán. Ott vannak végül azok az uniós országok, ahol jelentős fűszívó társadalmi réteg mellett van ugyan végső esetben börtönbüntetés a drogtörvényi étlapon, de nem prioritás a rendőrség és az ügyészség számára a fogyasztók vegzálása. Ide tartozik Németország, Ausztria, Hollandia és Dánia – ezeken a helyeken vannak kisebb-nagyobb kísérletek a kannabisz legalizálása felé, a teljes reform azonban még várat magára. Végül aztán vannak a komoly kannabiszproblémával szembenéző államok, amelyek ennek ellenére nem mozdultak még el a dekriminalizáció irányában törvényeikben. Ide tartozik például Franciaország vagy Észtország.

Az EU-n kívül immár az USA 16 szövetségi állama, Washington D.C., illetve Kanada és Uruguay számolhat be kisebb-nagyobb időszak tapasztalata alapján a legalizálás társadalmi hatásairól. A törvényessé tétel a tapasztalatok alapján általában a bűnözés- és feketekereskedelem visszaszorulását, a problémás fűfogyasztók hatékonyabb elérését, vagy a 18 év alattiak csökkenő hozzáférését és az első kipróbálás későbbre tolódását hozta magával.

A cikk az EUrológus és az Európai Adatújságírók Hálózata közötti együttműködés eredményeként készült, a CC BY-SA 4.0 licenc szerint.

eurológus