Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok véleménye szerint

el kell utasítani Magyarország és Lengyelország azon keresetét, amelyet a jogállamiság elveinek a megsértése esetén az uniós költségvetés védelmére szolgáló feltételrendszer ellen nyújtottak be.

A főtanácsnok ezenfelül rámutat, hogy a rendelet kellően közvetlen kapcsolatot követel meg a jogállamiság megsértése és a költségvetés végrehajtása között, ily módon azt nem a jogállamiság valamennyi megsértésére kell alkalmazni, hanem csak azokra, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az uniós költségvetés végrehajtásával. Azt a magyar és lengyel álláspontot is megcáfolja a főtanácsnok, amely szerint nem megfelelő eljárásban és jogalap hiányában hozták meg ezt a rendeletet. Mint ahogy alaptalannak tartja azt az érvelést, hogy az alapszerződés 7. cikkelye szerinti eljárás már megfelelő eszköz ezen problémák kezelésére.

„A rendelet csak a jogállamiság elveinek egy tagállam általi olyan megsértésére vonatkozik, amely közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek kockázata komolyan fennáll” – áll a most kiadott véleményben.

Előzmények

Egy évvel ezelőtt a legfontosabb európai téma az volt, hogy vajon a magyar és a lengyel kormány hajlandó-e megvétózni a hétéves költségvetést, a helyreállítási alapot, vagyis összesen mintegy 1800 milliárd euró felhasználását azért, mert a tagállamok többsége az uniós pénzek felhasználását jogállamisági feltételekhez akarja kötni. Budapest és Varsó majdnem elment a falig, már készültek a vészforgatókönyvek Brüsszelben, addig még soha nem használt költségvetési ügyeskedéseken dolgoztak, majd megtört a jég, a két tagállam elállt a vétótól. Cserébe annak érdekében, hogy arcvesztés nélkül tudjanak visszavonulni, a következőkbe egyeztek bele a tagállamok:

• a jogállamisági mechanizmusnak nem lesz visszamenőleges, tehát a 2014–2020-as költségvetésre érvényes hatása, ez a visszamenőleges jogalkotás tilalmával amúgy sem egyezne,
• a két tagállam megtámadhatja a rendeletet az Európai Bizottság előtt: ehhez természetesen ettől függetlenül is joguk van,
• ha az Európai Bíróság ítéletet hoz ebben az ügyben, akkor a jogállamisági eljárásról szóló kézikönyvbe belefoglalják annak releváns megállapításait.

A jogállamisági mechanizmus lényege, hogy az EU pénzügyi érdekeit hivatott védeni. Akkor lehet alkalmazni, ha a jogállamisági elvének (elsősorban az igazságszolgáltatás függetlenségének) sérelme veszélyezteti az uniós források felhasználását. Ilyen esetekben a tagállamnak járó juttatások csökkenthetők, felfüggeszthetők, visszavonhatók. Az eljárás viszonylag rövid, 7–9 hónapos, és végig az Európai Bizottság felügyelete, döntő befolyása alatt áll. Igazából ez utóbbi tény a legnagyobb fájdalma a magyar és a lengyel kormánynak, a bizottsági szankciós javaslatot ugyanis nem lehet megvétózni, komoly tagállami támogatásra van szükség egy eljárás megállítására.

A két oldal

Magyarország és Lengyelország a törvényben rendelkezésre álló határidő egyik legutolsó napján beadta a keresetet az Európai Bizottsághoz. A magyar és a lengyel kormánnyal szemben ebben a vitában a következők állnak:

• az Európai Parlament,
• az Európai Bizottság,
• az Európai Tanács és
• úgynevezett beavatkozóként tíz tagállam (Írország, Hollandia, Németország, Franciaország, Finnország, Svédország, Dánia, Luxemburg, Belgium, Spanyolország) kormánya.

A Bíróság elnöke gyorsított eljárást rendelt elő, ezzel az ítélethozatalig terjedő időt a szokásos 2-3 évről kevesebb mint egy évre sikerül leszállítani. Érdekesség és teljesen szokatlan, de az ügy jelentőségét mutatja, hogy nem kisebb vagy nagyobb bírói tanács hozza meg az ítéletet, hanem az összbírói kar, vagyis 27 bíró alkotja a tanácsot. Közöttük a 17 évig bíráskodó Juhász Endrét nemrégiben felváltó Cseri Zoltán.

A magyar–lengyel beadványban kilenc pontban sorolják fel a felek a jogi kifogásaikat. Ezek a következő témák köré csoportosíthatók:

• a rendelet jogalapjának nem megfelelő volta, a megfelelő jogalap hiánya,
• a 7-es cikkelyről szóló szabályozás megsértése,
• az uniós jog általános elveként elismert jogbiztonság és normavilágosság elvének megsértése.

Kicsit bővebben kifejtve: a panaszosok szerint az EU alapszerződései „az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó költségvetési szabályok elfogadására hatalmazza fel az uniós jogalkotót, a rendelet azonban nem ilyen rendelkezéseket tartalmaz”, ezért a rendelet jogalapja nem megfelelő. A két kormány úgy értékeli, hogy ez az eljárás tulajdonképpen a már létező – és mindkét kormány ellen folyamatban lévő – 7-es cikk szerint eljárás egy speciális részét megkettőzi, illetve kikerüli. Miközben nagyobb mozgásteret biztosít az Európai Bizottság számára, és „kiiktatja” az egyhangú döntéshozatalt, vagyis nincs lehetőség vétóra. Végül előkerül az az érv is, hogy „a megtámadott rendelet által használt alapvető fogalmak részben nem definiáltak, részben nem is lehetséges egységes definiálásuk”. Utóbbit gyakran lehet hallani a magyar kormány részéről például a jogállamisággal kapcsolatban.

Október 11-én és 12-én a bíróságon tárgyalást tartott, ahol az érintettek elismételték álláspontjaikat. A magyar–lengyel tandemmel szemben álló országok és intézmények kérték a kereset elutasítását, a vita során néhány komoly bírálat is elhangzott a magyar és a lengyel jogállamisággal kapcsolatban.

Szintén az ügyhöz tartozik, hogy az Európai Parlament folyamatosan nyomás alatt tartja, sőt be is perelte az Európai Bizottságot, mert nem indítanak eljárást a magyar és a lengyel kormánnyal szemben. A Bizottság azt mondja, hogy kivárják az ítéletet, a Parlament szerint erre semmi szükség, január óta alkalmazható a jogszabály.

Párhuzamos per

Hogy mégis történjen valami, az Európai Bizottság küldött egy levelet Budapestre és Varsóba. Ebben számos területtel, üggyel kapcsolatosan kérdéseket tettek fel. Ez a levél azonban még nem jelenti a jogállamisági eljárás kezdetét, de persze nem véletlenül ment a küldemény a magyar és a lengyel kormánynak. A levélből egyébként – ismét – kiderült, hogy a jogállamisági kifogások nem függenek össze a gyermekvédelminek nevezett, homofób elemeket tartalmazó törvénnyel, vagy a migrációval, sokkal inkább a korrupciós helyzettel és az igazságszolgáltatás kormányzati befolyásolásával.

A főtanácsnoki indítvány semmire sem kötelezi a bírói tanácsot, a testület egyik tapasztalt és a témában szakértelemmel rendelkező tagjának jogi véleményéről van szó. Ugyanakkor szinte minden esetben megegyezik a későbbi ítélet a főtanácsnoki állásfoglalással.