Tizenkilencen meghaltak, több mint négyezren földönfutóvá váltak Koszovóban, miután a Szerbia és Montenegróhoz tartozó - az 1999-es NATO-beavatkozás óta ENSZ-protektorátus alatt álló - tartomány több pontján összehangolt szerb-, illetve cigányellenes támadások történtek. A NATO vezette nemzetközi békefenntartó erőknek (Kfor) két nap kellett a pogromokba torkolló zavargások megfékezésére. A koszovói eseményekre válaszul Szerbiában albánellenes megmozdulások voltak, Belgrádban és Nisben a tömeg mecsetet gyújtott fel. Az ENSZ által Koszovóban felállított ideiglenes közigazgatás (UNMIK) kudarcával hozták összefüggésbe a finn Harri Holkeri ENSZ-kormányzó májusi lemondását is. Az etnikai feszültség fellángolása beárnyékolta az október 23-ai parlamenti választásokat: a szerb kisebbség számára területi, illetve kulturális autonómiát követelő Belgrád felhívására a koszovói szerbek bojkottálták a voksolást. Ennek ellenére az UNMIK augusztus derekán hivatalba lépett új vezetője, a dán Soren Jessen-Petersen továbbra is elképzelhetőnek tartotta, hogy 2005-ben megkezdődhetnek a Koszovó státusát rendezni hivatott tárgyalások. Bizonytalanná tette ugyanakkor a helyzetet, hogy Ibrahim Rugova államfő Koszovói Demokratikus Szövetsége azzal a - választásokon harmadikként végzett - Szövetség Koszovó Jövőjéért párttal lépett koalícióra, amelynek elnökét, a decemberben miniszterelnökké választott Ramush Haradinaj gerillaparancsnokot a hágai Nemzetközi Törvényszék emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsítja.