Az északi-tengeri Brent minőségű olaj idei átlagára a tavalyi 28,5 dollár után - december eleji előrejelzések szerint - 40,10 dollárra szökik fel, az amerikai könnyűolajé pedig a 2003-as 31 után 43,60-ra. Mindez nem akasztotta meg a világgazdasági konjunktúrát, sőt az IMF szerint a növekedés az idén három évtizede a leggyorsabb, 5 százalékos lesz. A nominálisan csúcsokat döntő olajár ugyanis az inflációtól megtisztítva messze elmaradt az 1979-1980-as drasztikus drágulás idején elért, mostani árakon mintegy 80 dollárnak megfelelő szinttől, ráadásul az utóbbi negyedszázadban - a hatékonyság javulásának és az energiatakarékosságnak köszönhetően - csökkent az olaj súlya a termelési költségek között.

A világgazdaság motorjának 2004-ben is az USA bizonyult, ahol a konjunktúra a drága olaj ellenére erős maradt. A lakossági fogyasztás mellé felzárkóztak a vállalati beruházások, ám a kereslet magasan tartásának ára volt. A lakosság megtakarításai minimálisra csökkentek, ami a költségvetési deficitnek, a megugrott import pedig a folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozását testálta csaknem teljesen külső forrásokra. Egyebek között Ázsiára, ahol az évek óta erős amerikai, valamint az utóbbi két évben fellendülő kínai kereslet táplálta exportoffenzíva semlegesíteni tudta az olajdrágulás hatását.

A kettős amerikai deficit miatt a dollár látványosan és folyamatosan gyengült, különösen az euróval szemben, amelynek árfolyama december elején már az 1,35 dolláros határt ostromolta. Ez a lehető legrosszabbkor érte az eurózóna gazdaságait, amelyekben a jóléti társadalom reformjától való félelem visszafogta a fogyasztást, így a konjunktúrát - különösen a térség meghatározó országában, Németországban - elsősorban az export táplálta, amelynek versenyképességét viszont rontotta az euró kurzusának emelkedése. Az EU-hoz májusban csatlakozott kelet-közép-európai országokban a GDP gyarapodása viszonylag erős volt, nehézséget okozott viszont, hogy ezek valutája még a szárnyaló euróval szemben is erősödött.

Látványosan berobbant a világgazdaságba Kína, mely immár nemcsak óriás exportgépezetként működik - és olcsó munkaerejét kihasználva segít a globális infláció alacsonyan tartásában -, de kivételes gazdasági növekedése révén a világgazdasági konjunktúrának is a legfőbb támasza az USA mellett, piaca pedig szinte mindent magába szív. Az expanziós étvágyra jellemző, hogy Kína kereslete nemcsak az olajárat tüzelte, de számos nyersanyagét is - a széntől az acélon és a cementen át a szójáig - radikálisan megdrágította, némelyikből pedig hiányt okozott. A dollárban jegyzett nyersanyagok általános áremelkedéséhez az amerikai valuta gyengülése is hozzájárult, ami abban is szerepet játszott, hogy az arany árfolyama átmenetileg unciánként 450 dollár fölé emelkedett, amire másfél évtizede nem volt példa.

Kiemelkedően eredményesek voltak 2004-ben az olajcégek és a nyersanyag-kitermelő vállalatok, amelyek közül különösen az előbbiek nyeresége emelkedett az egekbe. Feléledt a számítástechnikai és információtechnológiai szektor is. Az év legjobban várt - és sikeresnek bizonyult - részvénykibocsátását az internetes keresőjéről ismert amerikai Google hajtotta végre. A csúcstechnológiai ipar magára találása általában segített a fejlett ipari országok tőzsdéinek, az árfolyamokat azonban az Egyesült Államokban a kettős deficit hatásától, az eurózónában pedig a növekedés megtorpanásától való félelem tartotta féken.