"A futballisták fizetései az országot megosztó egyenlőtlenség jelképei, és még az evangéliumi eszmére nézve is sértőek" - vélte a múlt héten az angliai York érseke, aki amúgy a világ egyik

HVG

leggazdagabb labdarúgóklubja, a Manchester United szurkolója. Ha nem is vallási-társadalmi környezetbe illesztve, de az európai foci jövőjére leselkedő egyik legnagyobb veszélynek nevezte a játékosok elszabadult javadalmazását az a jelentés is, amelyet az EU és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által megbízott bizottság készített.

A 160 oldalas jelentés legnagyobb visszhangot kiváltó reformjavaslata szerint az európai klubok közti esélyegyenlőtlenséget úgy lehet mérsékelni, ha rögzítik: mennyit költhet egy csapat a játékosai fizetésére. Emellett - arra építve, hogy a foci mentességet élvez az uniós állami támogatási és versenyjogi szabályok alól - több olyan intézkedést is javasolnak, amely nem éppen piacbarát eszközöket adna az UEFA és a nemzeti szövetségek kezébe. Rögzíthetnék például, hogy a meghatározott nagyságú játékoskeretben hány hazai labdarúgónak kellene lennie. Az UEFA szerepének erősítésével pedig szűkítenék azt a lehetőséget, hogy a vitás ügyeket az EU jogi testületei elé vigyék. Jelenleg két ilyen is van: a 18 gazdag európai klub kompenzációt szeretne, ha játékosai a nemzeti válogatottban szerepelnek, illetve részesedést kérne az Európa- és világbajnokságok profitjából is.

A csapatsportokban nem újdonság a fizetések limitálása, ám ez az észak-amerikai profi bajnokságokra jellemző. Az amerikaifutball-liga (NFL) csapatai például a 2006-os szezonban összesen legfeljebb évi 102 millió dolláros fizetést adhatnak játékosaiknak. A kosárlabdaligában (NBA) csapatonként 46 millió a plafon, ami azonban átléphető, ha egy lejáró szerződésű saját játékost akarnak magasabb fizetéssel megtartani. A baseballban viszont luxusadót kell leróni annak a csapatnak, amely egy évente meghatározott összeget átlép. Ez utóbbi tavaly 128 millió dollár volt, és a sarc a "visszaeső" New York Yankees mellett csak a Boston Red Soxot sújtotta. A négy közül a legkevesebb nézőt és szponzort vonzó profi ligában, a jégkorongozóknál (NHL) a hosszas sztrájk után bevezetett plafon csapatonként 39 millió dollár.

Az USA-ban nehezen gyökeret verő labdarúgás már most él a jövedelemmaximálás eszközével. Az indoklás szerint ez szükséges a liga (MLS) életben maradásához, hiszen az 1970-es években hamvában holt előző kísérletnek is az jelentette a vesztét, hogy túlfizették az akkori időszak olyan, pályafutásuk végét Amerikában töltő sztárjait, mint a német Franz Beckenbauer, a brazil Pelé, az angol Bobby Moore vagy az északír George Best. Az 1996-ban indult MLS szigorú szabályai szerint a játékosokkal a liga köt szerződést, és a bajnokságban részt vevő 12 klub mindegyike legfeljebb évi 1,6 millió dollárt fizethet teljes keretének. Elképzelhető viszont a szabály lazítása azzal, hogy mindegyik egyesület igazolhatna egy "luxusjátékost", akinek annyit fizet, amennyit akar. E kiskaput máris "Beckham-szabálynak" nevezik, mert az angol válogatott 31 éves - jelenleg a spanyol Real Madridban játszó - csapatkapitánya megpendítette, hogy jó pénzért esetleg ő is az USA-ban fejezné be karrierjét. A New York Red Bulls - amely nevét a klubot idén márciusban felvásárló osztrák milliárdos, Dietrich Mateschitz energiaitala után kapta - pedig szívesen látná csapatában a szintén realos brazil Ronaldót, aki a héten visszautasította az első, tíz évre szóló, 120 millió dolláros ajánlatot.

Ők azonban egyelőre megfizethetetlenek az amerikai csapatok számára. A világ leggazdagabb futballistája éppen Beckham, aki évi 4 millió fontot keres a Realnál, az arculatához fűződő jogokat értékesítő és a szponzorpénzeket begyűjtő vállalkozása a 2004-es pénzügyi évben 13,4 millió font haszonra tett szert azzal, hogy minden befolyt 100 font bevételből 77,5 profit volt. A játékáért legmagasabb jövedelmet húzó focista viszont május közepétől a német Michael Ballack. A középpályásnak 2 millió fontos aláírási pénz mellett heti 130 ezer fontot fizet az angol bajnok Chelsea.

A londoni "kékek" tulajdonosát, az orosz Roman Abramovicsot egyébként is azzal vádolják Angliában - ahol amúgy a bulvársajtó Brüsszel újabb beavatkozásának minősítve hevesen támadja az EU fizetésiplafon-ötletét -, hogy az ő költekezése indította el a labdarúgók jövedelmi spirálját. Öt éve ugyanis a Manchester United kapitánya, az ír Roy Keane még heti 53 ezer fonttal számított a legjobban fizetett játékosnak, most viszont még a középmezőnybe sem férne be. Ballack mögött - akit lejárt szerződése miatt a Chelsea ingyen igazolhatott a német Bayern Münchentől - 112 ezer fonttal a második az idei Bajnokok Ligája-döntős Arsenallal frissen hosszabbított francia Thierry Henry. Az angol Premier League pénzügyi fölényére jellemző, hogy a rangsorban az első hétbe a spanyolországi Barcelonában futballozó brazil Ronaldinhón kívül csak a liga játékosai férnek be, és a tíz között rajtuk kívül kizárólag a Real "galaktikusai" szerepelnek.

NAGY GÁBOR