Az újvilági sörök történetét az európai bevándorlók kezdték írni. A szesztilalmi évek, 1919-1933 előtt az amerikai sörfogyasztási szokások nem is sokban különböztek az európaiaktól, hiszen ők alapították az első sörfőzdéket. A kis helyi üzemekben készülő sörök palettája meglehetősen sokszínű volt.

Jim Koch féle sör. A dédpapa receptje © blog.oregonlive.com

A változásokat a tilalom évei hozták el: a sörfőzdék bezárásával nemcsak munkahelyek tízezrei szűntek meg, de gyakorlatilag megsemmisítették egy, addig elsősorban háziipari keretek között működő szakma hagyományait. Amikor hetvenöt éve visszavonták az alkoholfogyasztás teljes tilalmát, a talpra állásra már csak a gyáriparnak volt lehetősége. Ettől kezdve a sört hatalmas üzemekben állították elő, és ez a nagyipari módszer vezetett az új, általunk is ismert amerikai sörízlés kialakításához. Söreikre ettől az időtől kezdve jellemző az igen alacsony alkohol- és a magas szén-dioxid-tartalom. Ugyanekkor jelennek meg a sörben a tömeggyártás olcsósításához nélkülözhetetlen adalékanyagok is: a kukorica(dara), a rizs és a különféle tartósítószerek. Hosszú évtizedeken keresztül, ha odaát valaki igazán jó sörre vágyott, drága importsört vásárolt.

A házi sörfőzést – szemben a házi borászattal – a prohibíciós törvény egy passzusa az 1970-es évekig tiltotta. Feloldásával azonban forradalmi változások következtek be az amerikai piacon. Amit eleinte csak néhány fanatikus esztelen, időpazaroló hobbijának tartottak, rövidesen mozgalommá szélesedett. Ezek a vállalkozó szellemű  emberek kezdetben olcsó berendezésekkel, otthon a „fürdőkádban” kezdtek új söröket főzni. A nyolcvanas évek elejére ők hozták létre azokat a kisüzemeket, amelyek importsörökkel azonos minőségűeket voltak képesek előállítani.

1982-ben, az európai  Oktoberfesttel egy időben Charlie Papazian rendezte meg az első Great American Beer Festivalt, ahol a kontinens számos sörfőzője mutatkozhatott be. A siker mindenkit meglepett és a fesztivál hagyományt teremtett. Tavaly, 2007-ben például már 450 sörfőző, 69(!) különböző  típusból 2300 sört mutatott be itt.

Az amerikaiak jobb sört is érdemelnek, mint a Miller, a Coors, a Lite vagy a Bud. Ez a gondolat vezérelte Jim Koch-ot is, amikor 1984-ben megalapította a The Boston Beer Companyt. A férfi nagyapja, déd- és ükszülei is sörfőzők voltak. A családi tradíciónak náluk is a szesztilalom vetett véget. Szerencsére Jim Koch ráakadt a dédpapa egyik klasszikus receptjére, aminek kis újragondolásával megszületett a Samuel Adams Boston Lager. A névadó Samuel Adams forradalmi gondolkodó volt, aki harcolt az amerikai függetlenségért. A sör a megjelenése után hat héttel elnyerte a legjobb amerikai sörnek járó kitüntetést. A The Best Beer of the Great American Beer Festival díjat még további három alkalommal érdemelte ki Jim Koch, aki azzal is dicsekedhet, hogy az utóbbi évtizedben az ő sörei nyerték a legtöbb kitüntetést a különféle versenyeken.

Míg az első évben 600 hektoliter sört sikerült értékesíteni a Samuel Adams sörből, addig ez mostanra meghaladja az évi egymillió hektolitert. Ez a teljes  amerikai sörpiac egy százalékát jelenti. Mindez persze már nemcsak a lager sörnek köszönhető. A Boston Beer további sörfőzdéket vásárolt a városában és Cincinnatiban. Jelenleg – az idénysörökkel együtt – huszonegy féle sört főznek.

A leghíresebb a világ legerősebb és egyik legdrágább söre, a 24,5 százalékos alkoholtartalmú Utopias. Olyan sörkülönlegesség, ami nem készül szériagyártásban. Először 1991-ben főzték, hogy aztán 2002 óta kétévente 8 ezer palacknyit töltsenek le. De a folyamatosan gyártott sörök között is egész sor különlegességet találunk. Ilyen a belga wit búzasörök világát idéző White Ale, az erős és malátazamatú Double Bock, a családi hagyományokat ápoló füstös ízű Boston Ale, vagy a német „schwarzbier” ízeit idéző Black Lager. A szortiment láttán csak egyetlen kétségünk támad: mit keres itt az amerikai átlag sörízléséhez alkalmazkodó Light?

A felsorolás sohasem lehet teljes, hiszen Jim Koch egyik legfőbb törekvése, hogy minden évben valamilyen újdonságot dobjon a piacra. Ilyen például az ugyancsak korlátozott mennyiségben készített Samuel Adams Chocolate Bock, amelynek főzéséhez a Scharffen Berger csokoládé kizárólagos keverékét használta.