A székesfehérvári Szent István Király Múzeum látványos ókori tavaszköszöntője egyre több érdeklődőt vonz évente a Tác közelében található régészeti parkba. A május eleji Floralián megidézik Septimius Severus császár 202. évi gorsiumi látogatását. Tartanak ókori kézműves vásárt és gladiátorjátékokat, interaktív színjátékot mutatnak be.

Floralia menü

A rendezők a korhűségnek megfelelően római ételekkel és italokkal várják ilyenkor a romváros látogatóit. Legtöbben a mézkülönlegességek sátrait fedezik fel először. Hogy a méz kiemelt hangsúlyt kap az egykori római tartomány hagyományait megelevenítő rendezvényen, az nem csoda. Hiszen a római konyha nélkülözhetetlen ízesítő szere volt a méz, ételbe-italba egyaránt keverték. Bódis Gyula, a Floralia kulináris élvezeteiről gondoskodó Pokol Pince étterem vezetője és Vég Ferenc séf is igyekszik ilyenkor római eleink menüjét idézni. 

Seuso-kincs. Borkeverő situla

Floralia-napi ételsorukat a Kr.u. I. században élt ínyenc, Marcus Gavius Apicius receptjei alapján készítették el. A nagy lakmározások kedvelője egy tíz könyvből álló gyűjteményt hagyott az utókorra. Ezúttal ilyen alkalmi fogásokat ihletve: legelébb való éhségoltónak a Varius levest kínálták, ami csirkemellből készül, különböző zöldségfélékkel és fűszerekkel, tejszín hozzáadásával. Ezt követően kétféle szarvasragut, a Cerrust Szép Heléna módra, barna mártással és aszalt gyümölcsökkel, meg a Borcus-Matiust hagyományos fűszerezéssel. A gyönge fehérhús pártolóinak az aszalt gyümölcsökkel körített mézes csirkemellet, Claudius kedvencét ajánlották. A római menühöz Lucullus mézes bor dukált. Desszertként pedig stílszerűen Apicius dióval és mandulával vegyített gyümölcssalátájával zárult a pannóniai ebéd.

Mesél a Seuso

A Gorsiumban előkerült régészeti leletek gasztronómiai időutazás részeseivé tehetnek. A Pompeji után legnagyobb kiterjedésű európai ásatási területen Fritz Jenő régészprofesszor az elmúlt fél évszázad során számtalan emlékét tárta fel a római kori étkezési kultúrának. A jó minőségű bronzedények, cserépkorsók, tányérok, díszedények mind-mind a tartománygyűlés székhelyének, s a császárkultusz egyik szakrális központjának számító város terített asztalainak kellékei voltak. Az egyik nagyméretű épületből, valószínű közös étkezési, lakomahelyről száznál több ép vagy csaknem ép, egyforma nagyságú kis korsó került elő.

A régészeti szenzációnak és bűnténynek egyaránt számító római kori ezüstkészletet, a Seuso-kincseket Gorsumtól alig pár kilométerre találta meg egy kincsvadász. A nagy kiterjedésű, egykor gazdag villaépület fűtéscsatorna-rendszeréből kiásott étkezési- és piperekészlet történetére árnyékot vet, hogy megtalálóját, Sümegh Józsefet meggyilkolták. Az ezüsttálakat, kancsókat, boros situlákat (vödröket), amforát, illatszertartó szelencét, kézmosó edényeket pedig máig ismeretlen módon kicsempészték az országból. A rendkívül míves, 65,5 kg összsúlyú ezüstkészlet a régészek feltevése szerint akár császári nászajándéka is lehetett az egyik tálon név szerint megnevezett tulajdonosnak, Seusónak. A pannóniai eredet bizonyítása szempontjából is legfontosabb darab nem mást ábrázol, mint egy római kori lakomát. Az antik idők étkezési szokásainak megfelelően kereveten fekvő és ülő társaság a Seuso-tál felirata, víz- és tájábrázolása szerint nem máshol, mint a Lacus Pelso – a Balaton latin neve – partján vagy környékén üli körbe terített asztalát.

A gazdagon díszített tál medalionjának halász- és vadászjelenetein megjelennek mindazok az állatok, melyek húsát a Pannóniában élők kedvelték: halak, őzek, szarvasok, vaddisznók. A gazdag pannóniai előkelőség asztali örömeinek eszközei és tanúi a borkeverő situlák. A vödörpárt a bor mézzel való ízesítésére, s a nedű hígítására használták. A borünnepet, a Bacchus-kultusz féktelenségét is megjeleníti a kincslelet egyik domborműves, aranyozott ezüstkancsója. A Seuso-készlet 14 darabját (és a tárolásukra szolgáló rézüstöt) hamis eredetpapírok alapján egy angol főúr, Lord Northampton birtokolja. Hiába gyűjtötték össze régészek és más tudományágak jeles hazai képviselői kutatási eredményeikkel alátámasztott bizonyítékaikat a Seuso-kincsek pannóniai eredetére vonatkozóan, az értékes kultúrtörténeti, gasztronómiai emléket szigorú őrizet alatt, egy páncéltrezorban tárolja a lord. Az ezüstkészlet visszaszármaztatását elősegítő közvetlen bizonyítékkal eddig a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi egysége sem állt még elő.

Seuso-tál. Lakomajelenet

Miközben az Egyesült Királyság régészeti és tudományos körei, az angol parlament és az amerikai Szilícium-völgyi Stanford Egyetem jogászai nyilvánosan vitatkoznak, tanakodnak a Seuso-kincsekről, itthon évek óta nem ad tájékoztatást az ezüstkészlet ügyéről sem a kulturális tárca, sem a rendőri nyomozást felügyelő ügyészség. A 10 millió forintos díjkitűzés ellenére sem kerültek elő a kincskészlet itthon rejtegetett darabjai. Ez a közel tíz éve felajánlott összeg a londoni műértők által 40-100 millió fontra taksált ezüstszerviz értékéhez viszonyítva ma már nagyon alacsonynak tűnik.

A Seuso-kincsek feltételezett lelőhelyének régészeti feltárása is megfeneklett, a Szabadbattyán melletti ásatások folytatásában a jelenlegi pénzszűkös időben Nádorfi Gabriella vezetőrégész sem nagyon reménykedik. Így terepmunka helyett a tetemes leletanyag feldolgozását végzi, köztük elmondása szerint megtalálhatók a sütés-főzés és az étel-italfogyasztás háztartási eszközei: fazekak, fedők, korsók, kancsók, poharak (legtöbbjük töredékes formában). De előkerültek dörzstálak (dörzsmozsarak) is, amelyekben fűszereket, magokat törtek a római konyhamesterek. A villa magtárának romjai alatt egész raktárnyi félig égett búza- és árpaszemet találtak, ami ilyen mennyiségben ritkaságnak számít. Pannon eleink táplálkozásáról a háziállatok, így például, juh-, kecskecsontok is támpontot adnak a gasztronómia múltja iránt érdeklődőknek.