Vélhetően minden magyarországi sörbarát örömmel fogadta a hírt, miszerint hagyomány teremtődött a budapesti Városháza parkban, és 2008 után ismét kellemes sörös délutánok és esték vártak rájuk a város közepén. A tavalyi, csaknem titokban megtartott első Cseh Sörfesztivállal szemben, az idén már jóval az eseményt megelőzően szálldostak a hírek, hogy megismétlődik az egy évvel korábbi happening, és a már jól ismerteken túl újabb cseh sörökkel kerülhet közelebbi ismeretségbe a hazai publikum.

Sőt, nem csak szálldostak a hírek, hanem az eseményre saját honlap is készült, amelyen napról napra jelentek meg az újabb és újabb információk. Ez akár ügyes marketingfogás is lehet, csigázva az érdeklődést, de az is, hogy így vontak be a szervezők az idővel folytatott gigászi harcukba.

Cseh sörök. Minden mennyiségben © Vétek György

A sörkedvelők azonban türelmes emberek, így végül minden a helyére került.A programok is a weboldalon, és a házikók, a padok és a sörök is a parkban. Kicsit ugyan még borzolta a kedélyeket, hogy a délre meghirdetett nyitásra a VIP-ek első szomjának elmúlásáig, vagyis délután háromig kellett várnia a tisztelt publikumnak. De attól a pillanattól kezdve valódi fesztiváli hangulat uralkodott a téren.

A tavaly már megismert sörkínálatból ugyan a vyskovi hiányzott, viszont cserében kaptunk Bernardot, Ferdinándot és Jarosovot. Összességében 9 kisebb-nagyobb cseh söripari vállalkozás 12 márkájának 27 változatához lehetett hozzájutni, amihez még közel ugyanekkora palackozott választék is járult. A söröket egységáron adták, egy (műanyag) korsó sörért 480 forintot kértek el, ami 20 százalékos inflációt jelentett a tavalyi 400 forinthoz képest. Ezt azonban szemmel láthatóan és hektoliterekben mérhetően elfogadta a közönség, ami jelzés a sörgyártóknak és sörforgalmazóknak, hogy nem csak az alsó polcos termékekre van kereslet. A fesztivált – a szervezők adatai szerint – a négy nap alatt 13-14 ezren keresték fel. Kiürült 400-450 darab 30 literes KEG hordó, ami 120-135 hektoliter sört jelent.

Azt, tudomásunk szerint, nem mérték, mennyi pálinka fogyott a jelen levő egyetlen fellelhetőségi helyen, de viszonyításként eláruljuk, itt 2 cl kóstolóért 300 magyar forintot kértek. Így aztán végképp vitathatatlan a félliteres sörök ár-érték aránya. Arról nem is szólva, mit perkáltak le a népek némi harapnivalóért. Ha, mondjuk, stílusosan például egy műanyag tányérkányi sertéssültet knédlivel, párolt káposztával kívántak, akkor 1800 forintért juthattak hozzá. Miközben ott illegett az alkalmi kifőzdében az orruk előtt a celofánba csomagolt, konyhakész knédlirúd, 600 grammjával 500 forintot kóstálva. A fesztiválos tócsniba meg lehet, hogy igazgyöngyöt rejtettek a szerencsés ráharapóknak, különben föl nem foghatjuk: mi került rajta 800 forintba?!

Szabadtéri sörfesztiválról lévén szó, megkerülhetetlen kérdés az output oldal. Tavaly bizony voltak problémák, a kihelyezett mobiltoalettek kevésnek bizonyultak, és nem is nyitották ki őket, csak az esti órákra, így a nagyérdemű fizetős helyekre kényszerült, ami pluszban megdobta a sör árát. Az idén viszont már nem volt ezzel gond. A jövőbeli fejlődés reményében még két megjegyzés: a könyvbemutatókat kár volt a VIP részlegbe száműzni, mert így sokan oda sem mentek, ráadásul a közben a nagyszínpadon zajló koncert eléggé elnyomta a tetemre hívott szerzők, beszélgetők hangját. Kicsit rövidebb, pörgősebb beszélgetéseket, bemutatókat a zenék szünetében a nagyszínpadon celebrálni talán szerencsésebb lett volna. (A cseh sörfesztiválon is bemutatták az idei könyvhéten megjelent Maláta című antológiát, melyet rovatunk állandó szerzője, Kovács Gábor szerkesztett, egyebek mellett e sorok írójának szösszeneteiből is válogatva – a szerk. megjegyzése.) Összességében: várjuk a harmadikat, ha lehet, még többféle sörrel, több cseh étellel, és kevesebb ernyőborogató széllel, futó záporral.