Hogy a mindig nélkülöző zseni evett-e valaha is nagykanállal, nem tudjuk. De hogy Wolfgang Amadeus szülővárosa, Salzburg már a terítékhez is vele csalogatja akár a botfülű vendégeket, azt megtapasztaltuk a 803 óta működő műintézményben, a Szt. Péter étteremben.

Szt. Péter étterem. Minden Mozartról szól © Gőgh Csilla

A sóról elnevezett, s általa meg is gazdagodott városban minden Mozartról szól. A csodagyermek szülőháza ma múzeumként funkcionál. Az osztrák kreativitás jegyében az ünnepi játékok, fesztiválok és a Mozart-golyó mellett - melyről megtudtuk, hogy az ezüstpapírba csomagolt az igazi - még számos jól kitalált marketingfogással vonzzák határaikon innen s főleg túlról a közönséget. Mozart viszi a prímet a 803 óta prosperáló Szt. Péter étterem-sörözőben is. Szinte minden este 8 órától ő veszi át a főszerepet ebben a historikus gasztro-műintézményben. Amit egyébként a nap bármely szakában érdemes szemügyre, illetve „nyelvügyre” venni, hiszen nem mellesleg Közép-Európa legrégibb sörözőjéről van szó.

A két és fél-három órás Mozart-vacsorán a bemelegítő Don Giovanni-áriája után rozmaringos túrógombócos citromleves nyitja az estet. Ezt követi a Figaró házassága részleteinek előadása korhű jelmezekbe öltözött zenészekkel. Az asztalra viszont kevésbé romantikus, ám annál markánsabb fogás kerül: roston sült kakasmell polentával és sült zöldségekkel. Utóbbiak egyenesen Prior apát kertjéből. Desszertnek vadmézes parfét szolgálnak fel kétféle öntettel. Az ízekkel semmi baj, ám a tálakon megjelenő kép kis disszonanciában van a zenei élménnyel. Összességében azonban nem mindennapi gasztro- és kulturális élménnyel gazdagodhatunk egy ilyen estén.
 

Sült kakasmell. Markáns fogás © Gőgh Csilla

A fogásokhoz a menüben házi bor jár. Ám külön is rendelhetünk. Ha megadjuk a módját, akár egy olasz 2007-es Barabera Piemonte-ét, amely igazán jó választás palackonként 31 euróért. Az extrák felszámolása a bor esetében indokolt, nem úgy, mint ha extra kenyeret szeretnénk kérni, melyért szeletenként 1 eurót (!) számolnak fel. S ha már szóba hoztuk, az este koncerttel és a standard menüvel együtt 48 euróba kerül. Ha lelkesültségünk az úgynevezett gourmet menü irányába visz, akkor az összeg 79 euróra változik. Ebben az exkluzív menüben a köszöntőital után rizlinghabos kagylólevest, rozéra sült szarvast szervíroznak a zene mellé.

Desszertként pedig a híres salzburgi nokedlit kapjuk, amely után Mozart is megnyalta volna a tíz ujját, ha ismerte és még  futotta volna is rá igen szűkős büdzséjéből. Kezdő műélvezőknek megsúgjuk, hogy ez az a nokedli, ami szuflé. Halász Zoltán mindentudó gasztrotörténészünk szerint az édes étket egy hajdani salzburgi érsek, Wolf Dietrich von Raitenau udvari szakácsa ötlötte ki.

Salzburgi nokedli

Hozzávalók 2 főre: 5 tojás (különválasztva a fehérje és a sárgája), 30 gr kristálycukor + 10 gr a formához, 20 gr liszt, 1 zacskó vaníliás cukor, 2 evőkanál reszelt citromhéj, 20 gr vaj, 3 evőkanál tej.
 

Nokedli, amely szuflé. Mozart is megnyalta volna a tíz ujját

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, óvatosan hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, utána a tojássárgákat, a reszelt citromhéjat és a lisztet. Igen elővigyázatosan összeforgatjuk, hogy ne törjük össze a habot. A masszából evőkanállal galuskákat szaggatunk (aki ügyes, megpróbálkozhat az eredeti, piramis formájú óriásnokedlik formázásával is) és a vajjal kikent, cukorral megszórt, magas falú tűzálló vagy porcelán tálba tesszük. Magas hőfokon előmelegített sütőben 3 percig sütjük.

Majd aláöntjük az előzőleg felmelegített tejet, és még kb. 3 percre visszatoljuk a sütőbe. A galuska – ami tulajdonképpen felfújt – akkor jó, ha a közepe lágy, krémes marad. Porcukorral meghintve, azon melegében tálaljuk.