A new york-i Four Seasons étterem az idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Szinte megszületésétől kezdve a híresek és gazdagok találkahelye. Vajon minek köszönheti ezt a státuszát? A válasz: kiegyensúlyozottság és karizma. Az étterem Grill Room helységében a média, a reklám, a művész, a divat és az üzleti világ legnagyobb nevei szoktak asztalhoz telepedni.

Julian Niccolini, az étterem társtulajdonosa szerint a recesszió azért e magaslatokban is érezteti hatását, néhány régi törzsvendégüket már jó ideje nem látták betérni Különösen a médiaszemélyiségek közül maradoznak el az utóbbi időben. Az üzlet forgalma a válság óta 20 százalékkal csappant meg, de a többiekhez képest alapjában véve jól viselik a krízist. Igyekszenek is alkalmazkodni hozzá, anélkül, hogy engednének a minőségből. Mostanság már 59 dollárért is lehet menüt kapni náluk, ami ezen az árszínvonalon igen költséghatékonynak számít. S bár a tulajdonosok sajnálatosnak tartják, hogy pár ismerős arc el-elmaradozik az utóbbi időben, annak kifejezetten örülnek, hogy újabb, betérő vendégeik vannak. Akik, ha csak egy-egy alkalomra is,de ezen az áron megengedhetik maguknak,hogy beülhessenek a hírességek közé a Seagram’s ház Park Avenue-i éttermébe.

Az étterem kínálata. Nem híznak el tőle

Niccolini, aki Toszkánából származik, 30 éve került a Four Seasons-be, és társával 1995-ben vásárolták meg. Véleménye szerint a megbízható folytonosság az alapja az étterem sikerének. Csak három tulajdonos kezében volt 1959-es megnyitása óta. Ez ad egyfajta megszokottságot, otthonosságot biztosít – nevekkel, arcokkal, kivételezéssel -, és visszahozza, illetve megtartja a vendégek nagy részét. A kedélyes Niccolini, aki szerepelt egy Spike Lee filmben, és maga is rovatot visz egy újságban, sokat tesz hozzá az otthonossághoz. Kissé tiszteletlen, csipkelődő stílusát imádják a vendégek. Mint mondja: „Szeretik, ha húzom őket.”

Mint az étterem teremfőnöke, tudnia kell, hogy melyik vendégnek hogy megy a sora, kinek van épp érdekellentéte a másikkal. Niccolini a szokásostól eltérően kezeli ezeket a helyzeteket. Más éttermekben igyekeznének minél messzebb ültetni egymástól a delikvenseket, itt épp ellenkezőleg. Niccolini minden alkalmat megragad, hogy a torzsalkodókat egymás mellett levő asztalokhoz ültesse, hátha kisül belőle valami izgalmas sztori. Így tuti, hogy nem fullad unalomba a hely. Az ilyesfajta „események” jó hatással vannak az üzletmenetre, hisz a pletykalapok imádják, és írnak róla. A Four Seasons szinte szimbiózisban él a Rupert Murdoch birodalmához tartozó New York Post-tal. Az újságban való gyakori megjelenés szinten tartja a betérő hírességek számát…

S persze az sem mellékes,hogy a Four Seasons mindig megbízható, jó konyhát vitt s visz. A céljuk az, hogy egyszerű, finom ételeket készítsenek, melyek nem tömítik el a vendégeket. Igyekeznek minél kevesebb vajat használni, és csak kiváló alapanyagokból főznek. A tulajdonos szerint soha egy vendég sem hízott el az itteni koszttól, mindenki ugyanolyan kiváló formában van, mint amikor először fordult meg náluk. Az étterem elsők közt kezdett el hazai borokat kínálni a borlapján, és mind a mai napig gazdag választékuk van e téren.

A Four Seasons emellett mindig is bemutatóhelye volt a modern művészetnek. Picasso, Pollock, Lichtenstein és Rauschenberg képei lógtak a falakon. A leghírhedtebb balhé is a művészethez köthető az étterem történetében. Még 1968-ban Mark Rothko kapott megbízást, hogy készítsen festményeket a számukra. Ő azonban csak barátja nyomatékos kérésére vállalta a munkát, aki nem volt más, mint a Seagram épületet - Mies van der Rohe-val együtt - tervező Philip Johnson. Rothko nem akart olyan éttermet a munkáival ékesíteni, amely a társadalom leggazdagabb, szűk rétegét hivatott jóllakatni. Később el is ismerte, tudatosan törekedett megbotránkoztató alkotásokra, remélve, hogy így elriasztja a vastag pénztárcájú vendégeket az étteremtől. Mint kifejtette: „Kihívásként fogadtam el ezt a megbízást. Szigorúan ártó szándékkal. Olyan képeket reméltem festeni, amelyek minden rohadéknak elveszik az étvágyát, aki beteszi ide a lábát.” Végülis Rothko, mire kiszállt a projektből,éppen hogy alapos hírverést keltett a Négy Évszaknak. Akkora már 30 vászon elkészült, melyek Seagram Murals gyűjtőnéven világhírűek lettek.

Niccolini az évek során számos történetet „gyűjtött be”. A kedvence úgy egy évtizedes. Egy vezető wall street-i fejes telefonált, hogy küld három vendéget az étterembe az ő kontójára, és megkérte a teremfőnököt, hogy viselje gondját a barátainak. Nem sokkal nyitás után három hölgy érkezett. Niccolini leültette őket, majd jobbnál-jobb italokat küldetett ki nekik. Elsőként Cristal pezsgőt, majd egy üveg Montrachet, ezt követően pedig némi Romanée-Conti-t. A hölgyek idővel igen jól kezdték érezni magukat… meztelenre vetkőztek, majd becsobbantak a középen levő kis medencébe pancsolni, a többi vendég legnagyobb megdöbbenésére. A számlájuk 8500 dollárra rúgott, és a másnapi újságok természetesen leközölték az esetet. Niccolini summázata? „Az egy jó nap volt a Four Seasons-ben.”

A Financial Times nyomán: Várkonyi Ádám