Az egyik igazi spanyol specialitás a parador, amely megtestesítője a tradíciónak és csúcsvendéglátásnak, a hagyománynak és az evolúciónak. Szó szerinti fordításban fogadót jelent a parador, ami a mi értelmezésünkben kicsit archaikusnak tűnhet. Valójában egy olyan védjegyről, nemzeti szálloda- és gasztronómiai láncról van szó, amely 91 éve sikeres Spanyolországban. Az egykori spanyol kormány kezdeményezését a turizmus fejlesztésére és az ország nemzetközi imázsának a növelésére XIII. Alfonz király is támogatta. Így került sor 1928-ban az első fogadó, a Parador de Gredos átadására a Gredos-hegységben (Ávila tartomány). A jelenleg üzemelő 93 parador behálózza az egész országot. Többségükben műemlék épületekben – kastélyok, paloták, monostorok, kolostorok, kúriák – működnek; óvárosokban, természetvédelmi területek legszebb helyein találhatók. Spektrumuk a történelmi hangulatú vendégfogadóktól a luxushotelekig terjed, három, illetve négycsillagos színvonalon, de akad közöttük néhány ötcsillagos is.

Parador Alcalá de Henares. Újabb gyöngyszem

A parador-lánc legújabb gyöngyszemét az idei nyár derekán a spanyol miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero adta át a Madrid melletti Alcalá de Henaresben. A 16-17. századi épület eredetileg a dominikánus rend kolostora volt, majd csendőrlaktanya, később börtön. A leromlott műemlékegyüttes kiemelt állami program keretében születet újjá. A világörökség részeként jegyzett városban 30 ezer négyzetméternyi alapterületen, 128 szobájával, wellness szolgáltatásokkal és különleges ételekkel, a cervantesi-konyha remekeivel várja az érkezőket. Lévén a nagy spanyol író, az örökbecsű Don Quijote megalkotójának, Miguel de Cervantesnek a szülőhelye. A Parador Alcalá de Henares kormányfői megnyitója is hangsúlyt adott annak, hogy a nemzetgazdaságban súlyponti szerepe van az idegenforgalmi-gasztronómiai ágazatnak. Jól érzékelteti ezt az állami beruházás léptéke, mivel több mint 44 millió eurót költöttek a műemlék épületegyüttes felújítására és szállodává alakítására.

A spanyolországi parador-lánc legújabb létesítménye azon elképzeléseket, követelményeket vetíti előre, hogy milyen szintre szeretnék fejleszteni a jövőben a hálózatot a turizmussal foglalkozó szakemberek. A terveknek két fő iránya van: az egyik, a már működő paradorok egy részének fokozatos átalakítása, a másik pedig az Alcalá de Henares-i példához hasonló műemlékalapú, új vendégfogadók létrehozása. A 2009-2012-es stratégiai terv szerint 133 millió eurót költenek 19 parador modernizálására, míg 328 millió eurót fordítanak 9 újabb létrehozására. Az állami tulajdonú Paradores Nacionales de Turismo ma 10 ezres befogadó-szálláskapacitással, 4300 alkalmazottal piacvezetőnek számító lánc a Pireneusoktól a Kanári-szigetekig.

Sokan kifejezetten a kulináris élményekért keresik a paradorokat. E sorok írójának volt szerencséje a Gran Canárián található Parador de Cruz de Tejeda vendéglátását élvezni, megízlelni a tökhéjban tálalt sütőtöklevest, s a különösen jól sikerült paellát (rákos, kagylós, húsos, zöldséges, gombás, sáfrányos rizses spanyol nemzeti étel). Az Atlanti-óceán fölé magasodó Tejeda hegység pásztoremberei által készített kecskesajt zamata legalább annyira emlékezetes marad, mint a várszerűen épített vendégház kandallójában lobogó tűz jóleső melege a hegyi kirándulás után.

De térjünk vissza még a legújabb paradornak helyt adó Alcalá de Henaresre. A művészeti emlékekben, építészeti nevezetességekben gazdag város 2014-ben Európa kulturális fővárosainak egyik jelöltje. Cervantes szülővárosa a szellemi táplálékon kívül természetesen gasztronómiai hagyományokkal is rendelkezik. Az egyszerű, tipikus kasztíliai ételek közül nem egy szerepel az álmodozó Don Quijote élettörténetében is. A pisto vagy pisto manchego, a gazpacho, a manchai sajt, valamint a La Mancha-i és a valdepeňasi vörösborok a népi konyhából ismert ételek, italok. A gazpachóról, a hideg zöldséglevesről már korábban írtunk, mint a mediterrán diéta egyik tipikus spanyol ételéről, ezért most egy másik vitamin vagy zöldséges „bombáról” a pistóról essék néhány szó. Ez a zöldségekből készülő ételféle távoli rokonságban áll a magyar lecsóval.

Paradicsomból, zöldpaprikából, cukkiniből, padlizsánból és hagymából készül, melynek oliva olajon sült-párolt elegyét melegen és hidegen is fogyasztják a spanyolok a tetejére ütött vagy felvert tojással és sült sonkával. Szerintünk a hozzá sütött füstölt kolbászért sem „sértődne” meg a hispán gyomor. A húsimádók kedvéért jegyezzük meg, hogy a jóféle sültek sosem hiányoznak a kasztíliai terített asztalokról. Az egyik legfinomabb, éppen a leghagyományosabb: Bistec al natural – marhasült egyszerűen, ahogy csak egy spanyol tudja elkészíteni. Kedveltek a különböző édességek is, amelyek közül többnyire a hagyományos kandírozott, cukrozott, fahéjas, mandulás sütemények és könnyű fánkok sülnek a paradorok konyháin.