Éttermeket nem minősítünk a megnyitás évében. Annak idején a HVG A la Carte Étterem-és Borkalauz egyik alapvető szerkesztési elve volt. S ehhez tartjuk magunkat mind máig, amikor időnként meglátogatunk egy-egy helyet, úgy másfél-két esztendővel a nagy rajt után (ha még akkor egyáltalán megvan, és szóra érdemes – a szerk. megjegyzése). Hogy most kivételt tettünk, az egy hat fogásos borvacsora számlájára írható. Hiszen elég nehéz lenne az Év Borászának, az Egerből elhíresült Lőrincz György St. Andrea borainak „várostromáról” a vacsora mellőzésével tudósítani.

Az ételsort egy bresaola sonkás rozmaringos focaccia nyitotta. A kenyér túl ropogósra sikeredett. Fogkímélésként érdemesebb volt csak a jó minőségű sonkára koncentrálni. Meg a kezdéshez prezentált 2008-as Szent Andrea rozéra: a szokványos rozéktól annyiban tér el, hogy némi hordós érlelést kapott, így a frissesség kerekded, selymes ízvilágban harmonizálódik. Friss információ, hogy a Wino Magazin értékelése alapján az év rozé bora lett Lengyelországban. Következett a Szent Jakab kagyló carpaccio téli spárgával, ajo blanco szósszal, melyhez a 2008-as Napbor dukált. Ha az est ebben a pillanatban véget ért volna, már nem távozunk elégedetlenül.

Tekintse meg galériánkat! © Gőgh Csilla

A hagyományos olasz konyha fogásait felvonultató étterem egy autentikus étellel vitte tovább az ízkalandozást: peccorinoval töltött sült ravioli, gyömbéres pármai sonka chip-szel. Nem vizsgázott hibátlanul: a ravioli, miként a focaccia, túl ropogósra sikeredett, még akként is, hogy sült tésztaként aposztrofálták, s elbírt volna egy kicsivel több peccorinot. A fogáshoz felszolgált Boldogságos cuvée viszont – nomen est omen.

A soron következő fogás a konfitált – ez már-már elengedhetetlen egy menüsor összeállításánál manapság - melaszos barbari kacsaszelet, római köményes céklapürével. Itt sziporkázott a séf, Riskov Vlad, nem mindennapi íz harmóniát komponálva a tányérra. A 2006-os Áldás bikavérrel győztes párost alkottak.

Ilyenkor szokott az ember elgondolkodni, hogy a csúcson kellene abbahagyni… De már meg is jelentek a pincérek a pácolt báránygerinccel, amihez szójás füge és szezámos blini járult. Ez a fogás szintén sokat felvillantott a séf konyhai bravúrjaiból, ami suttogó propagandával kezd városszerte terjedni. Hozzá a 2006-os Ferenchegy Pinot Noir, a borkultúrában kevésbé járatosaknak még kissé nehezen értelmezhető íz világával. Amúgy a borász kisfia születésekor telepített dűlő első szüreteléséből származó nedűt kóstolhattuk. Az i-re a pontot – a sajtfalatok mellé– a superior bikavér, azaz a Merengő tette fel, mely nem egy egyszerű, barátkozós bor. Tényleg merengő, szinte meditációs hangulatot kíván. Testessége, kerek zamatai teljesen magukkal ragadnak.

Az édesszájúaknak pedig mellékesen megsúgjuk, hogy a Bonfini vanilía fagylaltos csokoládé szufléját érdemes megkóstolni. Ezen is el lehet merengeni.

A Bonfini HVG – tetszési indexe (max.10): 7