A pesti Nagykörút Royal szállója két teljesen eltérő stílusú étteremmel várja a vendégeit. A Rickshaw-t meleg tónusok, arany és bordó árnyalatok, nehéz, de természetes anyagok határozzák meg, míg a Brasserie-t világos színek, tiszta, légies vonalak uralják.

A személyzet

Ahogy valamennyi luxusszálloda, úgy ez is rendkívül nagy hangsúlyt fektet a kifogástalan kiszolgálásra. Ami viszont máshol ritka,az a szinte családias hangulat.Ezt akkor is megtapasztalhatják, ha nem olyan kalauzuk van, mint nekem Simon Tamás. Az étteremvezető igen fontosnak tartja,hogy minden vendégnek igazi, személyes élménnyé varázsolják a látogatást. Persze, pestiesen szólva, ami jó az jó. Ami pedig csak annak mutatja magát, az hamar bedől a tapasztaláson.

Az étlap

A Rickshaw étterem néhány hónapja teljesen új étlapot indított. Az állandó kínálat mellett a séf havonta változó különleges ajánlataiból is válogathatnak a vendégek. A menüsorban megtalálhatóak olyan tipikus távol-keleti fogások, mint a tavaszi tekercs, a wonton leves, a szezámos csirke, a pekingi kacsa. De ezek köszönő viszonyban sincsenek a gyors kínai etetőkből ismert kínálattal. A sor kevésbé ismert fogásokkal folytatódik: jilin-i tojásleves marhahússal és bambuszrüggyel, pok choy gombával, gyömbérrel és újhagymával, sült tigrisrák curry ötfűszer mártással és így tovább. A legkülönfélébb alapanyagokból, mindenféle húsból – különféle bárányok és számos tengergyümölcse is helyet kapott a menüben – készült ételeket kínál a Rickshaw régi-új séfje. Yang Zhi Jun több évig dolgozott már az étteremnek, majd egy hosszabb szünet után most ismét a Royal csapatát erősíti.

Tekintse meg galériánkat! © fotoBONDY

A Rickshaw távol-keleti fogásai és rendkívül széles választéka mellett a Brasserie a mai trendeknek megfelelő, szűkebb franciás kínálattal bír, amelyet egy-egy, az ötcsillagos szállodákban elengedhetetlen, tipikus magyar fogással egészítenek ki. Változatos alapanyagok – természetesen nem hiányozhat a lazac, a libamáj vagy a szarvasgomba – viszonylag egyszerűbbnek tűnő összeállításokban. Az étlap nagy előnye, hogy fogásonként felhívja a figyelmet minden esetlegesen allergén összetevőre.

A kínálat

A Rickshaw étteremben természetesen előételekkel indítok. Korrekt kezdés: rákszirom mogyorószósszal, sült tofu szecsuáni borsmártással pácolva és kínai csirkehús saláta chilivel, uborkával, sárgarépával. Hát, már ránézésre is kiderül, hogy ez bizony nem a sarki kínai. A kóstolás katartikus élmény, pláne, amikor elém teszik a marhahátszínt chili mártásban, kaliforniai paprikával, hagymával és bambusszal. Az ízek egészen speciális robbanása, még csak hasonlót sem ettem soha – de bízom benne, hogy még sokszor fogok. Bár tudom, hogy nem szabadna felfalnom mindent a tányéron, de képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak.

Igyekszem a következő ételekből csak egy-egy falatot enni. Ugyan, őszintén szólva engem nem is hoz nagyon lázba például a párolt tengeri süllő thai halszósszal ízesített abalone mártással. A wokban sült tintahal és brokkoli fokhagymás chili mártással a tenger gyümölcseinek szerelmeseit biztosan megnyeri magának, a tintahal, csakúgy, mint a harsogó zöldség, tökéletes állagú. Nehéz lenne belekötni Yang Thi Jun tengeri herkentyűibe. Itt legfeljebb az én személyes ízlésem fog vissza, egészen a következő marhahúsig, ami átütő siker nálam: a szecsuáni marhahátszín kínai zöldségekkel és szecsuáni borssal megint adagnövelésre sarkall. Már a wokban sült roppanós zöldségek is lenyügőznek, olyan tökéletesen egyformára vannak vágva.

A séf mosolygósan magyarázza, hogy a zöldségek megfelelő méretre aprítása kulcsmotívum a konyhában, mind a főzési idő, mind a gusztusos megjelenés szempontjából. Hogy a kés igazi nagymesterével állok szembe, csak búcsúajándékából látom igazán, répából faragott madár repíti a tányérra egy távoli vidék ízeinek emlékeit. A ráadás ráadása következik.Sajnos jelenleg nincs az étlapon az áfonyás, citromos csirke, amely újabb fantasztikus élménnyel gazdagít. Annak ellenére, hogy szerintem némi plusz fűszerezést még elbírna az étel, az édes és savanyú ízek ilyetén találkozása tudatositja bennem, miért is vagyok a távol-keleti konyha nagy rajongója. Desszertként sült vanília fagylaltot kapok flambírozva, nem éppen egy diétás fogás, de persze ez is eltűnik.

A Brasserie-ben aztán Vincent Astier és jobb keze, Szegvári Károly egy új világba vezet be. (Nem vagyok bélpoklos, ez már egy másnapi látogatás.) A séf Magyarországra költözése előtt bejárta a világ legkülönbözőbb szegleteit, amely utazások nyomát minden egyes tányérja is őrzi. A magyar trendeket is figyelembe véve előételnek birsalmasajtot kínál libamáj terrinnel – egy falatnyi pompával indul a vacsora. Házi készítésű péksüteményeket ajánl mellé, amelyek sokkal inkább tűnnek nekem kalácsnak, mintsem a menün olvasható zsemléknek. A sütőtökös zsemle a csipetnyi gyömbérrel akár a desszertek között is helyet kaphatna. A zsemlék mellé kínált túró jobban is illik a paradicsomos-lilahagymás és a kapros-túrós változatokhoz.

Az előételeket halfogás követi, a lassú tűzön párolt lazac burgonyasalátával és petrezselyemmártással a minimalista francia konyha esszenciája. Ismét szembesülnöm kell vele, hogy bizony engem ez a kissé ingerszegény konyha, még ha koncepcionális is, nem igazán hoz lázba – feltételezem, hogy a kifinomult ínyű nemzetközi vendégkör jobban értékeli. Szerencsére a folytatás sokkal markánsabb, a borjú szűzpecsenye feketegyökér pürével, kelkáposzta raguval és Perigourdine mártással tálalva sokkal inkább fogamra való. A konfitált hús szinte szétomlik a számban, a téli zöldségek karakteres ízével kísérve tökéletes fogás hideg estéken.

Tekintse meg galériánkat! © fotoBONDY

A desszertek irányába kanyarodva Vincent néhány kísérleti darabbal kedveskedik, amelyek az étlapon nem szerepelnek, speciális tematikus esteken ismerkedhet velük a nagyközönség. Étcsokoládé macaronok érkeznek fűszeres illetve pisztáciás sajtkrémmel és narancsos kecskesajttal töltve. Mennyei. A csokoládés macaronok tökéletes állagúak, ahogy a nagy könyvben meg van írva, sajttal való párosításuk kreatív és remekül sikerült kísérlet.

Sajnos a tokaji gyümölcsleves tonkababbal ízesített túró fagylalttal és őszibarack kásával számomra már túlságosan is experimentális. Csodálatosan tálalt fogás, de valahogy nem tűnik desszertszerűnek, az ízek kombinációjában sem.

Talán elsőre meglepő lehet, hogy más ötcsillagos hotelektől eltérően a Corinthia két ennyire különböző éttermet üzemeltet. Úgy vélem a Rickshaw és a Brasserie tökéletesen eltérő konyhái remekül kiegészítik egymást, hogy a legkülönfélébb igényű vendégek is megtalálják az ízlésüknek megfelelő ételeket.