A Honvéd utcai oldalon levő söntés, és a sarki önkiszolgáló egység lett a közbeszédben Kelet-Berlin, míg a Dunától távolabbi elegáns étterem, a kerthelyiség és a kombináthoz tartozó Nirvána-bár az NDK-s álmok netovábbja, Nyugat-Berlin. Az egykori Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat büszkesége, a többfunkciós Berlin kétségtelenül mindenféle fogyasztói igényt kielégített. A reggeli Wernesgrünerrel kísért keverttől a déli paradicsomos káposztán keresztül az esti rántott libamájig és a Nirvánában kemény valutáért megkapható konzumhölgyekig itt aztán mindenki találhatott fogára valót.

A berlini sarok ma. Utcakép

http://4.bp.blogspot.com

A változások szele először 1972-ben érte el a pesti Nyugat-Berlint: elegáns, szalonzenekaros étterméből Alex Grill néven, mai szóval látványkonyhás étterem lett, ahol faszénparázzsal fűtött rostsütőn és grillsoron készített fogásokat is kínáló grillbár nyílt. Majd 1978-ban a pincében kialakított Raabe Diele eredeti német kocsmabútorokkal berendezett söröző nyílt, ahol a KGST-testvériség jegyében a berlini vendéglátó vállalat vendégmunkásai garantálták az eredetiséget. Igazi berlini volt a Eisbein káposztával és borsópürével, a berlini Hackepeter, a Halberstadter Bockwurst, az itallapon sorakozó italok. Köztük első helyen a kitűnő NDK sörök, amelyek a testvéri ország számára az egyik legbiztosabb valutabevételt jelentették.

A rendszerváltozás után a Berlini Fal leomlott. Ez Pesten nem történt meg, annak ellenére, hogy az egykor dicsőséges Berlin Vendéglátó Üzletház egységeit privatizálták. Az önkiszolgáló étterem a kilencvenes évek elején mint műfaj kiment a divatból. Rövid agónia után Szeráj néven reinkarnálódott és török (először kínai is) éjjel-nappaliként tömegeket kezdett étkeztetni. A mai Szeráj biztos falafel-, humusz- és gíroszlelőhelye az éjszakában csapatoló, megéhező fiataloknak, akik már lassan a szüleiktől sem hallhatnak a Berlinről. Az egykori söntés helyén egy ideig Félix néven presszó üzemelt, de ez a Szeráj kibővítésével megszűnt. Sok könny nem hullott érte.

A Nirvána megőrizte éjszakai szórakozóhely jellegét és nevét, de ezt leginkább a bűnügyi krónikákban olvashatjuk. Az egykor elegáns étterem, a Raabe Diele és a kerthelyiség sorsa – a kilencvenes évek közepén – úgy látszott, megoldódott a Henry J. Beans-szé válással. A látszat azonban csalt: a próbálkozás csődöt mondott. Most a Jubilee Café próbálkozik, hogy a sikeres keleti Szerájjal szemben bizonyítsa a Nyugat versenyképességét. Hajrá!