hvg.hu: Úgy sejtjük, szereti a focit, nemcsak borválogatottat, de szurkolói fröccscsomagot is összeállított a foci- és borbarátok örömére. Több borász is aktívizálta már magát, hogy sör helyett bort töltsön a futballrajongók poharába. Mi a benyomása, sikeres volt az akció, idén már több bort ittak a magyarok a vébé alatt a korábbiakhoz képest?

D. Cs.: Magát a focit annyira nem ismerem, viszont a jó meccseket annál inkább imádom nézni a barátaimmal fröccsözés közben. A fröccs- csomagunknak is az adta apropóját, hogy bármerre járok, vendéglátó egységekben vagy ismerősőknél meccsnézés közben mindenki sört iszik. Ezzel nincs is baj, én magam is szeretem a sört. A probléma ott kezdődik, hogy ma Magyarországon a fröccskultúra nem terjedt el, így ritkán merül fel egy pohár finom hűvös fröccs alternatívaként, a hangulat fokozására.

A célunk, hogy ha az emberek megkérdezik maguktól, mit igyanak este a meccs alatt, akkor jusson eszükbe a fröccs is, hiszen itthon a fröccs „őshonos“ ital, úgynevezett hungarikum. A kezdeményezésünk eredményeként körülbelül négy-ötezer ember biztosan a mi fröccsborainkat itta az elmúlt hetekben, ami nekünk már siker. A fröccs elterjesztése nagyon nagy munka, minden borász kell hozzá, és kizárólag hosszútávon érdemes ebben gondolkodni.

hvg.hu: Jó időszak áll a pincészet mögött, a Challenge International du Vin 2010-en például nagy sikerrel tudott szerepelni. Mi a siker titka?

D. Cs.: Óriási évek vannak mögöttünk. 2010-ben   uraltuk a nemzetközi borverseny világot magyar részről. Ennek nincs nagy titka, egyszerűen csak a nemzetközi ízlésnek megfelelő borokat kell készíteni. Van azért benne  pici nehézség, mivel ez nem egyezik a magyar versenybírák ízlésével, de ez már legyen a mi bajunk. Azért az az álmom, hogy egyszer Magyarországon is igazán elismerjék a munkámat.

hvg.hu: Milyen volt az elmúlt tíz év?

D. Cs.: Nagyon nagy változás kellett, ahhoz hogy most itt s így  lehessünk: sikeresen, eladósodás és hitel nélkül. Nagy harc volt ez a tíz év, az öregektől átvett pincét teljesen rehabilitáltam, csak annyi maradt meg a régmúltból, hogy szőlőből készítjük a borainkat és kizárólag tölgyfahordóban. Mi már másfajta szőlőket termelünk, más dűlőben, más műveléssel, és azokból a fahordó kivételével másképp készítünk bort.

hvg.hu: Lázadó borászként él a köztudatban.

D. Cs.: Mindig mást csinálok, mint a többiek. Ha a divat a cabernet sauvignon, de nekem nem tetszik, akkor nem fogom futtatni, mert tudom, hogy nem idevaló fajta. A reduktív bor divatját sem követtük, én olyat nem készítek, sőt, még krómacél tartályunk sincsen. A modern címkéink is ide sorolandók, vagy az internetes aktivitásunk, szóval sok tekintetben szakítunk a régi dolgokkal, lázadunk ellenük.

hvg.hu: Ha már említette az internetet, a honlapon és a borok megjelenésén is rögtön szemet szúr, hogy a Demeter Pincészet haladó, modern szellemiségű hely. Miközben Egerben, és persze a régóta borászkodó Demeter családban, nyilvánvalóan nem szabad elfeledkezni az évszázados borászati hagyományokról sem. Hogyan egyensúlyoz a múlt és a jövő között?

D. Cs.: A képlet egyszerű. A dizájnban nem szabad röghöz kötöttnek lenni, a régihez ragaszkodni, bármennyire is tetszik. A franciák így tettek, és el is vett tőlük egy óriási piacot a  borok modern ötletes címkéivel és marketingjével az Újvilág. Mi olyan stílust indítottunk, ami modern, de elegáns is egyben. S ez nagyon be is jött, nem csak a borainkat, hanem a címkéket is imádják az emberek. A technológiában, viszont nem engedek, ott maradtak a hagyományok. Sőt, ha lehet mondani, még visszafelé is haladunk. Számomra is érdekes, de szépen megfér a két stílus egymással. Olyanok vagyunk, mint egy fekete-fehér fotó, modern, divatos és régimódi egyben.

hvg.hu: Kicsit beszélgessünk a borvidékről. Mostanában mintha más, tradicionális borvidékek marketingje erősebb lenne Egerénél. Holott a Challenge International du Vin aranyérmes hármasfogata – Demeter, St. Andrea, Kovács  Nimród Winery – és az idei Chardonnay du Monde egyetlen magyar aranyérmese – a KNW Battonage Chardonnay – is egri illetőségű. Hogyan látja a borvidék helyzetét és a helyi bormarketinget?

D. Cs.: Egerért nem kell aggódni! Itt ezer éve termelik a magyarok a szőlőt. Nekünk volt honnan leesni, koppantunk, megütöttük magunkat, de már kifelé jövünk a gödörből. Ezzel minden egri borász tisztában van, és most mindannyian megteszünk mindent azért, hogy megint a csúcsra jussunk. Egernek kell egy erős vezetés úgy mint borvidék és mint város, ami félig meddig meg is van már, és akkor a marketing is más lesz. Mindazonáltal a legrangosabb borversenyek egyikén, a bordeauxi Challenge International du Vin-en, most 2010-ben az egri borvidék tényleg toronymagasan az első helyen végzett. Ezen kívül 2010 a Bor Éve Egerben, aminek köszönhetően a város, és az önkormányzat is egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy méltó helyet foglalhassunk el a magyarországi és külföldi borpiacokon.

hvg.hu: Van a borásznak kedvenc bora? Melyikre a legbüszkébb? S melyiket issza fröccsként? Csakhogy búcsúzóul visszakanyarodjunk kedvenc témájához.

D. Cs.: A Hanga 2009 a legkedvesebb, és erre is vagyok a legbüszkébb. Szinte minden nap ezt iszom fröccsnek is. Ilyen melegben legyőzhetetlen, és az idén ezzel is nyertünk aranyérmet Bordeaux-ban. Ebből is látni, hogy a jó fröccshöz jó bor kell. S amit mindenkinek tudnia kell: fröccsöt csak szódával!