A japán sörgyártás évi 63 millió hektoliterrel hatodik a világranglistán. Igaz, az egy főre jutó fogyasztás alig éri el az 50 litert, annak ellenére sem, hogy a sör a legkedveltebb szeszes italuk. A fogyasztás számottevő részét az európai értelemben sörnek aligha nevezhető alacsony alkoholtartalmú, alig egy-két harmadnyi malátával, többnyire komló nélkül készített sörszerű ital jelenti, mely olyan pótanyagokkal készül, mint a rizs, a kukorica, a cirok, a burgonya vagy a szója.

Japánban 1994-ben enyhültek a szigorú adótörvények, ez tette lehetővé, hogy olyan sörfőzdék is megkezdhessék működésüket, amelyek termelése nem haladja meg az évi 20 ezer hektolitert. A négy nagy sörgyártó – Asahi, Kirin, Sapporo és Suntory – uralta piacon azóta több mint kétszáz kis sörfőzde kezdte meg működését olyan sörkülönlegességekkel ismertetve meg a japánokat, mint az ale, a Kölsch, a porter vagy az IPA.

Japánok söröznek egy grafikán

Az egyik legrégebbi sörfőzde az Echigo, mely eredetileg sörfőzde-sörözőként indította meg működését 1995 elején. Az első produktumok klasszikus kézműves sörök – japán kifejezéssel kurafuto bia – voltak. Jellemzően az amerikai stílust követték és ennek megfelelően többnyire erősen komlózottak és igen testesek voltak. Az Echigo ennek a trendnek megfelelően olyan söröket főzött, mint az Ale, a Pale Ale, a Weizen, a Stout.

Az alapító Seiichiro Uehara az apátsági sörfőzdéket tartotta nagyra, és az általuk képviselt vonalat szerette volna követni. Még maga a sörfőzde is erre hajazott: a hegyoldalban épült, fehér épületnek olyan a hatása, mint egy katedrálisnak, de belül fényes és tágas, rengeteg ablakkal, fehér falakkal, világos faburkolattal díszítve. A nyitás után az Echigo sörfőzde nagyon hamar népszerűvé vált a sörrajongók körében egyedi söreivel. De az igazság az, hogy a környékén nem is volt más kézműves sörfőzde.

A vörösesbarna színű Echigo Stout

A kezdetek óta gyártott Echigo Stoutnak folyamatosan nőtt a népszerűsége. Így született meg a döntés, hogy új sörfőzdében készüljön, melyben az eredeti főzet mennyiségének hússzorosát is elő tudják állítani. A sörből időközben az amerikai piacon is forgalmazni kezdtek.

Az eredeti Stout receptben búzamaláta is szerepelt, és bár ez is sikeres volt, 2005 után a stout egy olyan új verziója született meg, amely az erjesztés idejére utalva a "90 Napos Stout" nevet kapta, melyhez két különféle komlót is használnak, de már csak árpamalátával készül. Ezt a sörfajtát nagyon mély vörösesbarna szín jellemzi, aromájában leginkább a porter sörök erősen karamell aromája dominál, amit egy pikáns savanykás dióíz kísér. A habja is karamellízű és ez a pörkölt, karamellás, malátás zamat egészül ki a komló keserűségével a sör utóízében.

A nagy sörgyárak persze nem nézték jó szemmel a kicsik előretörését, de mivel sikerült a kézműves söröknek beférkőzni a különféle szállodai láncokba, illetve nem múlik el hónap valamilyen regionális sörfesztivál nélkül, mostanra a multiknak is bele kellett törődniük, hogy ötödik elemként a kézműves sörökkel is osztozniuk kell a japán sörpiacon.