A Hegyvidék népe nap, mint nap felkerekedik és próbál beférkőzni Árpi Gyergyó Kisvendéglőjébe, amihez kell némi helyismeret és szemfülesség. Egyrészt, mert szűkösek az asztali örömök órái (hétköznaponként 11:30-15:30), és az asztali férőhelyek is, tekintve a négyévszakosított veranda és a szobányi belső helység befogadó képességét. Másrészt, mert Árpi szinte inkognitóban működik. Simán el lehet sétálni előtte, ha kósza idegen észre is veszi véletlenül a bedeszkázott kapu fölötti táblát, leginkább azt hiszi, ezeknek már régen befellegzett. Legfeljebb dereng valami az egykor volt becsületsüllyesztőről, ahol válogatott focistazseni itta el maradék erejét arany lábaiból.

Hasbeszélő

Érdemes figyelőállásba helyezkedni, és hamar kiderül, van itt jövés-menés. A beavatottak biztonságával nyomják le a kilincset decens öltönyös urak, hölgyek a la business look épp úgy, mint (nem csak) budai polgárok családostól, barátostól, aprónépestől, munkások s munkátlanok, vagyis mindenféle fajta éhes, aki gerjed a házias ízekre, a kosztra, amit folyton a nagymamák konyhájával aposztrofálunk. Mert itt az van.

S ha éppen van hely, akkor elsőre is igen szívesen fogadnak, semmi megkülönböztetés. Mondják, harmadjára már tuti a törzsvendég státusz. De ez legfeljebb azzal jár, megjegyzik, ki vega, ki ragadozó, ki bírja a nehezebb műfajt, ki veszi könnyedebbre a figurát, ki kéri előre a csalamádét a bodzaszörpéhez, mielőtt belekanalazna a levesbe,vagy kíván dupla tejfölt a káposztájára. Vica versa, törzsvendég nem reklamálja az étlapot, első vendég legfeljebb csodálkozik. Mert nincs.

Hasbeszélő

Helyette söntés melletti, eldugott ficakban diszkréten falitábla a napi fogásokkal, dátum és az illetékes névnap. De ennél sokkal élvezetesebb az élőszó, a két pincér kérés nélkül is sorolja a teljes kínálatot, fejükben a mindenkori étlap s nyilvántartás, mi van, mi fogyott. S mindent tudnak az étkekről. Ahogy előadják, abból úgy tűnik, genetikailag kódolva vannak a vendégül látásra.

Ott jártunkkor (március havának Zalán napján) 3 leves,12 főétel a roston pisztrángtól, harcsától a rántott csirkén, vadas marhán,bőrős malacon,cigánypecsenyén át a tekintélyes bélszínig,  és desszertnek somlói galuska kínálkozott. Ja,vegáknak,böjtösöknek rántott cukkini szerénykedett,főzelékfalóknak pedig biztos adnak egy másik címet. A gyergyói jelzővel a savanykás agyas leves és a töltött káposzta láttatott el hivatalosan. A gyergyóiságot a belső terem dizájnja hívatott képviselni. A falakon Nagy-Magyarország térkép többféle méretben és kivitelben, passzoló relikviákkal, kakukktojásként elmés, globalizációra hajazó mondás bekeretezve, fröccs kisokos plakátolva. Amúgy semmi cicó.

Az asztalnemükben sem, tiszta, rendes, egyszerű. Csorba pohár, foltos terítő, kopott eszcájg, tányér száműzve. A mi tányérunkba húsleves került cérnametélttel, malacsült hagymás törtburgonyával és vadas marha zsemlegombóccal. A levesben ugyan csak mutatóban vonult a hús, de az íze és a színe képviselte rendesen a derék marhát, ami egyebek mellett vadasunkban reinkarnálódott. Az arany barna lében éppen annyi zöldség és cérnatészta, amennyit kanál elbír.

Hasbeszélő

A főételek hozzák, amit a klasszikusok előírnak.A dísznek szánt salátaleveles narancsgerezdet tudnánk feledni. Az adagok igen termetesek, és alkalmatosak a szellem tompítására, sziesztára hajlamosítva. Menza helyett ebédszünetben ide járni némi edzettséget kíván, különben a munka frontja helyett a lövészárokban találjuk magunkat. Amit aligha engedhetnénk meg magunknak a jövőt illetően, mert az ideszokáshoz némi anyagi megalapozottságra is szükségünk van. Az árak egyáltalán nem menzásak, a minőség és a mennyiség kéri a forintokat. A legolcsóbb/legdrágább főétel:1490-3490 forint. Kétfogásos menü:1570 forint (a menüt mindig két, napi fogásból állítják össze).

Hasbeszélő tetszési indexe 10-es skálán: 7

(Árpi Gyergyó kisvendéglő: Bp.II. Pasaréti út 75/b)