A magyarázatért jócskán vissza kell mennünk az időben. A középkori városokban a plébániatemplomokban volt egy kis harang, melynek éles hangja a vendégfogadók és korcsmák záróráját jelezte.

A vendégek rémét, a vendégfogadók egységes záróráját először 1310-ben rögzítették, kifejezetten müncheni használatra, és innen terjedt el Európa-szerte. Betartását szigorúan ellenőrizték, és ha az utolsó harangozást, a záróra jelét követően is tovább csapolták a sört, a kocsmáros súlyos bírságra számíthatott.

A harangkondításos záróráról magyarországi okiratokban először 1523-ban esik szó, amikor a soproni közgyűlés úgy határozott, hogy a Bierglocke, avagy a sörharang, amely a franciskánus templom tornyában lógott, este nyolc órakor szólaljon meg. Azután már sört nem volt szabad kimérni. Érdekes módon a bormérést este kilenc óráig engedélyeztek a városban, de „azután senki se legyen a bormérésekben sem” - mondta ki a szigorú közgyűlési határozat.

Erre a harangra a pesti Hrabal sörözőben bukkantunk

kg

A sörös harang, amióta a záróra idejét a kocsmáros maga határozhatta meg, beköltözött a söntéspultok fölé. Van, ahol csak díszként szolgál, de megkondítása jelezheti azt is, ha egy vendég nagyobb borravalót csap a számlához. Az angliai pubokban pedig sok helyen még ma is egy kis harang megkondításával jelzik az utolsó rendelés leadásának idejét.

Apropó, jó öreg Albion.Tetszik tudni, mi köze a kocsmaharangnak a biztosítási üzlethez? A világ egyik legsikeresebb biznisze a 17. században egy Temze parti kocsmából indult el. A dokkok közelében mérte a sört egy bizonyos Edward nevű csapos, aki elébb csak a matrózok által hozott rossz hírek hallatán – ha valamelyik hajó legénysége odaveszett – kondította meg a pult fölötti harangot. Aztán rájött, hogy a tengerről érkezett hírek, értékesíthető információk. A következő lépésben a sörözés mellett már fogadásokat lehetett nála kötni, például arra, melyik hajó, mikorra fut be a célállomására,megússzák-e baleset nélkül.

Összegyűjtögette sok év adatait, esélyeket számolt ki, hogy csavarjon egyet a dolgon, és előre fizessék be a téteket a hajótulajdonosok (mert nemcsak a matrózok szerették a sört.) Afféle „biztosítékot” tettek le nála. Ami pénz megmaradt, azzal a szerencsétlenül jártak hozzátartozóit segítette. Szó, szó, tett tettet követett, a pénz gyűlt, Edward pedig bezárta a kocsmát, beköltözött a Citybe, és megalapította a biztosító társaságát. A harangot magával vitte. Edward Lloydnak hívták.