Meghatározott keretek között és feltételek mellett 2012. január elseje óta legális és adómentes az otthoni sörfőzés. Ennek örömére azonnal meg is alakult az Első Magyar Házisörfőző Egyesület, amely tény azt sejteti, hogy néhányan azért már ezt megelőzően is foglalkoztak a folyékony témával. Ha már vannak hobbisörfőzők, van egyesületük, akkor miért ne lehetne sörversenyük is? Így rögtön az első évben megrendezték az első versenyüket, idén pedig a másodikat, amelyiken immár külföldi otthonfőzők is megjelentek söreikkel, vagyis: a verseny nemzetközivé lett.

Ahhoz hogy a verseny elhelyezhető legyen a globális sörtérképen, és az eredmények összevethetőek legyenek más sörversenyek eredményeivel a szervezőknek ajánlatos volt valamelyik már ismert és elfogadott sörbírálati és értékelési rendszerhez igazodni. A választásuk az amerikai homebrewer-ek által kidolgozott BJCP-re (Beer Judge Certification Program) esett, amely alapján az elmúlt 25 évben világszerte körülbelül 4500 hivatalos nemzetközi versenyt rendeztek.

A BJCP 23 fő-, és azokon belül 2-6 alkategóriába sorolja a söröket. A bírálat fő szempontja az, mennyire felel meg az adott sör a nevezett kategóriájának, s csak ez után következik, hogy azon belül „mennyire jó.” Nagyon fontos tehát, hogy a sörfőző a megfelelő kategóriában indítsa a sörét, mert a szabályok szerint a legkiválóbb pilzeninek is le kell maradnia a märzenek között, mert nem felel meg az adott kategória előírásainak.

A zsüri, mint mindig, nehéz helyzetben volt

Kovács Gábor

Minden egyes (al)kategóriához tartozik egy típusleíró lap, ami a bírálati szempontok (illat, megjelenés, íz, kortyérzet és összbenyomás) szerint leírja a típus jellemzőit. Milyen illatok, ízek fordulhatnak elő, mi az, aminek lennie kell a sörben és mi számít kifejezetten ízhibának. A kortyérzetben pedig mindent, ami nem íz, tehát a testességet, szénsavasságot, alkoholérzetet, krémességet, ihatóságot.

Az adatlapok ezeken túl néhány számszerű határértéket is rögzítenek, amelyek közzé az adott sörnek kerülnie illik, ilyen az IBU (International Bitternes Unit), a komlókeserűség értéke, az SRM, ami a színskálán elfoglalt helyre utal, az erjesztés előtti (OG) és utáni (FG) tömeg, valamint az alkoholtartalom (ABV). Ez utóbbiakat persze senki sem fogja tizedszázalékra kikóstolni, de néhány „söretalon” ismeretében jól elhelyezhetőek a skálán. A hivatalos pontozólap is ezek szerint épül fel, öt szempont – illat, megjelenés, íz, kortyérzet, összbenyomás – kell pontozni. Az adható pontszámok rendre 12, 3, 20, 5, 10. Látható tehát, hogy a maximális 50 pontból 32-t érhet az íz és az illat. A bírálati lap megfelelő rovataiban jelölni lehet, pontosabban kell az esetlegesen előforduló ízhibákat, illetve a bíráló jelezheti tetszését, kifogásait, tanácsait a sörfőző felé.

A teszt vakteszt, tehát a bírálók nem tudják kinek a sörét értékelik, de mindenképp nagy figyelemmel és felelősségteljesen kell véleményt alkotniuk, ugyanis az eredményhirdetést követően a sörfőzők megkapják a bírálati lapokat, tehát adott esetben szemtől-szembe is vállalniuk kell a véleményüket.

A pontok összegzése után a sörök értékelése: 0–13 problémás (komoly hibák vannak, az ihatóság határát súrolja); 14–20 még iható (hibás, főbb típusbeli eltérései vannak, kellemetlen). 21–29 jó (hiányoznak a típus védjegyei és/vagy kisebb hibái vannak); 30–37 nagyon jó (általában megfelel a típusának, apróbb hibái vannak); 38–44 nagyszerű (jó példája típusának); 45–50 szenzációs (a világ legjobb sörei közé tartozhat).

A versenyre való elméleti felkészülés mellett a bírák négy alkalommal gyakorlati tréningen is részt vettek, ahol a versenykategóriák söreit kóstolták és értékelték.

A budapesti Gozsdu-udvar beli Spíler Pubban rendezett március 15-kei versenyre több mint ötven sörfőző - közöttük szlovákok és lengyelek is - nevezett nyolc kategóriában összesen 145 sörrel. A 4 fős csoportokra osztott zsűri reggel 9 órától délután 2-ig értékelte a söröket, majd következett a bírálati lapok összesítése, végül pedig a „szuper zsűri” kiválasztotta a kategória győztesek közül a verseny abszolút nyertesét, Grand Champion sörét. Mialatt a zsűri értékelt, a tett színhelyén előadások hangzottak el az otthoni sörfőzésnél használatos technológiákról és a sörfőzés alapanyagairól.

Róth Zoltán, a Távoli Galakszis megalkotója

Kovács Gábor

A verseny – amellett, hogy remek közösségi alkalom – nem öncélú. A nyugat-európai, de főleg észak-amerikai tapasztalatok szerint igencsak sanszos, hogy a győztes hobbifőzők előbb-utóbb hivatásos sörfőzőkké váljanak. Nagyon úgy néz ki, erre nálunk is jó esély van, mivel a tavalyi győztesek és élbolyban végzettek közül ketten már beindították saját vállalkozásukat, egy harmadik sörfőzde pedig a közeli jövőben kezdi meg működését. Így nem árt,ha megjegyezzük a neveket,mert könnyen lehet,hogy ami ma házi sör,az holnap beleszól a „nagyok dolgába”.

A verseny végeredménye:

Düsseldorfi altbier
Neandervölgyi Öregsör - Németh Antal
Der Fehler - Kétbalkezes Sörfőzde
Rotkelchen Alt - Kecskeméti Sörmesterek

Angol pale ale
Csipesz Z. - Első Oladi Sörfőzde
Maklar EPA - Piszkor Norbert
Peter Ale - Árr Péter

Száraz stout
Wry stout - Mezei Krisztián
Fekete Péter - Árr Péter
Dry Stout - Jan Krysiak (PL)

Német búzasör
Einz, zwo, Hasselhoff - Gólem
2T búza - Horváth Antal Zsolt
Feloldozás - Kötcsei Kalandok

Erős belga sötét
Rubin - Zentai Balázs
Belgian Dark Strong Ale - Adam Wrobel (PL)
DSA - Adam Czogalla (PL)

Barna Porter
Ms. Wheeler - Sörök a Möszjö vödréből
Barna Porter - Merkl Norbert
Plain Porter - Szathmáry András

Amerikai IPA
Távoli Galakszis - Róth Zoltán
Cannonball IPA - Csesznek Olivér
Hopbiterate Anniversary IPA - Maros Hajduk (SK)

Gyümölcsös sör
Camelot Frambois - Peter Skripko (SK)
RocheCurrant - Barla Roland
Vörös Lujza (málnás wit) - Első Oladi Sörfőzde

A sörverseny söre, a Grand Champion Róth Zoltán Amerikai IPA típusú söre, a Távoli Galakszis lett, amit – a jutalom részeként – a most induló Legenda Sörfőzdében nagyobb tételben is el fognak készíteni.