Abban mindig is egyetértettünk, hogy a sonkavég diadala a sonkás kockában, laskában, metéltben, rakott tésztában – kinek, mi - teljesedik ki legméltóbban. Ismerünk olyanokat, akiket az egész húsvéti sonkaügyletből valójában csak ez érdekel. El is gondolkodtunk, vajh miért is nem csinálunk máskor is, amikor a vegákon kívül mindenki szereti az amúgy rendkívül egyszerű holmit. Ez tisztára olyan, mint a szilveszteri korhelyleves, azt sem csinálunk máskor. Sonkás tésztás variációk receptjei nálunk is, és a hálón sokhelyütt bőven találhatók, elsőre nekiveselkedőknek most a keresgélést ajánljuk, mert mi másfelé vesszük az irányt.

Gy.Zs.

Kifejezetten a leveses fazékra koncentrálunk. Ezt is elintézhetnénk persze a gondosan lefagyasztott sonkafőzőlé bármikori felhasználási javaslatával, hiszen a leghétköznapibb krumplilevest is más dimenzióba emeli. Csakhogy nekünk a sonkamaradékkal magával kell valamit kezdeni. A Bécsi út túloldaláról talán ismerős némelyeknek a sógorok sonkás, gerslis levese. Ezzel legalább 20-25 dkg sonkát letudhatunk. De ha kevesebb maradt, az sem baj, a minimum 15 deka, különben másként kell elnevezni a levest. Ha az átlagos négy főre számolunk, akkor szükségünk lesz még fejnyi vöröshagymára, 1-1 szál sárgarépára, gyökérre, 2 nagyobb krumplira, 1/2 fej zellerre, kevés vajra vagy olajra, és 10 deka gerslire (szép magyarosan: árpagyöngy). Az apróra metélt hagymát és a kis kockákra vágott sonkát enyhén átpirítjuk említett zsiradékon, hozzádobáljuk a szintén kockákra szabdalt zöldségeket krumplistól. Mi több, mindjárt belekeverjük a gerslit is. Átforgatjuk, és már fel is önthetjük bő másfél liternyi vízzel / max. 1, 8 decit bír ki a rakomány/. Nagyjából 20 perc alatt meg is van a levesünk. Ha nem volt elég sós a sonka, akkor most utána ízesítjük. Opció: petrezselyem vagy zeller zöldje, snidling frissen aprítva tálaláskor. Készíthetünk az asztalra tejfölt, pirított kenyérkockát, de még egy-két kemény tojást is lereszelve – mind jól érzik magukat a levessel.

Mondhatnánk, aki nem lakik jól ezzel, az magára vessen. De a vasárnapot azért mégsem kenhetjük el egy kanalaznivalóval, meg utána a sztaniolból kiszabadított csoki nyuszikkal. Kell azért egy második fogás. Ezt éppen most tanultuk. Az Erdélyi Konyha magazint lapozgatva fedeztük fel a kenyér rakottast, amit mi tagadás, azonnal tovább is turbóztunk. Az originális recept csak a maradék szikkadt kenyér és a festetlen, ki nem főzött tojás újrahasznosítását célozza be. 30 deka kell a kenyérből – ha nem mondjuk külön, akkor mindig 4 főre számolunk - , plusz 3 dl tej, 8 deka vaj vagy margarin, 4 tojás, só, örölt bors, szerecsendió, apróra metélt petrezselyemzöld. A kenyeret kockára vágva addig kell az enyhén sós tejben tartogatni, amíg megszívja magát. Hogy közben mi se unatkozzunk, gyorsan felverjük a tojásokat, fűszerezzük ízlés szerint a javasoltakkal, majd beleforgatjuk a duzzasztott, leszűrt kenyérkockákat. Az egész megy egy alkalmatos, magas falú, kivajazott tepsibe, jénaiba, és a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol addig tartózkodik, míg szépen megpirul a teteje. Ez lenne az alap kenyér rakottas. Mi persze hozzákeverjük a fűszeres, felvert tojáshoz – melyet renitensen egészben verünk fel, nem külön a fehérjét, mert nem maceráskodunk, habozunk – az apró kockákra vágott sonkamaradékunkat. Petrezselyemzöld helyett snidlinget, pláne, medvehagymát metélünk bele. A sütési idő vége felé még reszelt sajttal is meghintjük a rakottasunkat, pár kanál tejfölt csöpögtetve rá. Melegen ajánlunk hozzá valamely friss tavaszi zöldsalátát, hidegen meg sört.