A Dél-Amerikából származó burgonya igazi kozmopolita – hiszen néhány ázsiai és afrikai ország kivételével a világon mindenütt otthonos. De csak az igazi sweet home / édes otthona / van: Írország. Nincs még egy olyan ország, ahol annyi krumplit fogyasztanának, mint itt. A szigetországban a középkorban honosodott meg a burgonya – a hűvös, esős időjárás miatt enyészetnek indult zabtermés helyébe lépve – és hamarosan a legalapvetőbb konyhai alapanyaggá vált. Gabona híján a krumpli helyettesítette a karéj kenyeret is, így aztán egy átlagos ír paraszt 4 kiló krumplit is bekebelezett naponta (!), és csakis a hozzá csapott kevéske vaj és a mellé fogyasztott tej mentette meg a csontritkulástól. Mondhatni, az egész ország ugyanezt az egyhangú „diétát” tartotta, mígnem 1845 tájékán beütött a krakk. Egy Mexikóból behurcolt – igazából csak nemrégiben azonosított – penészgombafajta támadta meg a krumpliföldeket. A helyzet évről évre súlyosabb lett. 1848- ban, míg nálunk a szabadságharc dúlt, az írek végső erőfeszítésükkel küzdöttek az elemek meg az angolok ellen, akik a kevés maradék betevőt is elhappolták tőlük a hatalom jogán. A burgonyavész nyomán kitört éhséglázadás súlyos nemzeti katasztrófát okozott. A lázadást pár nap alatt leverte az angol hadsereg – éppen július 23-án lesz 165 éve - , a vezetőket rövid úton kivégezték. A Great Famine – nagy éhínség – végére, ami 1850-re tehető, 1 millióan haltak éhen, és 1,5 millióan tántorogtak ki az országból Amerikába.  Azonban valami világossá vált, hogy egy Paddy-t / Irish Gaelic Padraig / semmi nem választhat el a burgonyájától. Hamarosan a kórokozóknak jobban ellenálló burgonyafélék kerültek a termőföldekbe, no meg a lábasokba. Az ír ember gyengéd kapcsolata a krumplival a mai napig töretlen.

biokontroll.hu

Biddy White Lennon-nak (az írek egyik legnépszerűbb gasztro celebje, az ír konyha  szakértője, s azonos című alapmű szerzője) is a krumpli a legnagyobb szerelme, Ő szerinte a lisztes krumpli az igazi, a „szappan ízű” viaszos fajta idegen az ír konyhában. Igazán egyetlen fajtára, a Golden Wonderre esküszik, amely tényleg eléggé ízletes és eléggé sokoldalú, ahhoz, hogy akármilyen krumplis recepthez felhasználják. A lisztes krumpli szétesős természete örök harcot jelent az íreknek, ezért majdnem mindig a héjában főzik, amelynek külön művészete van, azért hogy a krumpli egyben maradjon.

A krumplifőzés művészete Biddy szerint:

1. Végy egy kiló lisztes krumplit, jól mosd meg, de ne pucold.
2. Tedd fel főni, hideg vízben.
3. Sózd agyon a vizet. Téves a nézet, hogy a só nem hatol át a krumpli héján, mert valamennyi bizony áthatol. De a só nem is ezért kell, hanem, hogy a krumpli héját épen tartsa. Régen az írek tengervízben főzték a burgonyát, azért hogy ne repedjen meg a héja. Ha a krumpli szétesik a főzővízben, elveszíti értékes ásványi anyag tartalmát.
4. Biztosítsunk közepes lángon egyenletes forralást.
5. Ha megpuhult, óvatosan öntsük le róla a főzővizet, és szárítsuk meg. Semmi esetre se borítsuk ki, hanem hagyjuk a lábasban, tegyünk rá egy tiszta konyharuhát, és nagyon alacsony lángon néhány perc alatt pároljuk ki alóla a maradék vizet.
6. Ne tegyük vissza rá a fedőt!
7. Átszedjük kosárba vagy szitába , de nem olyan edénybe, amelyben lecsapódhat a pára. Azonnal tálaljuk.
Biddy bónusza: Ha mégis megrepedt a krumplink héja, akkor ugyan vesztettünk az ügyön, és tökéletességről nem beszélhetünk, de ne búsuljunk, hiszen „mosolyog” a krumplink!

Az írek szerint a krumpli legyen mindig frissen főtt. Ha nem tudjuk azonnal tálalni, akkor inkább pároljuk a burgonyát, mert az tovább marad friss. A párolás ugyanúgy egyben és héjasan történik, amely így komoly türelemjáték, de a krumpli nagyobb eséllyel marad egyben.

Ha a krumplit a héjastól tálaljuk, a tányérok mellé helyezzünk egy kisebb laposat is, azon pucoljuk a krumplit, és utána helyezzük a tányérunkra.
Ha megpucoljuk tálalás előtt, azt mindig melegen tegyük; ha pürésíteni akarjuk a krumplit, azt is azon melegében ajánlatos.
S most lássuk, mit mond a szakértőnk, ha már halálra untuk a főtt krumplit. Íme a krumpli sütési trükkök .
Tepsiben:

1. Lisztes krumplit és libazsírt használjunk.
2. Közvetlen sütés előtt pucoljuk a krumplit. A krumplinak nem tesz jót, ha hosszú ideig vízben áll. Nem kell előfőzni, mert így sokkal ropogósabb végeredményt kapunk, és a nyers krumpli nem szív magába annyi zsiradékot sem.
3. Hevítsük fel a zsírt a tepsiben mielőtt beletesszük a krumplikat, és jó alaposan forgassuk meg őket a zsiradékban mielőtt betoljuk a sütőbe.
4. Forgassuk a krumplikat többször, hogy le ne süljenek a tepsi aljára.
5. Azonnal tálaljuk, a tepsiben sült krumpli még a meleg sütőben hagyva is hamar elfárad.
Megjegyzés:180 fokra melegítsük elő a sütőt, és a sütés félidejében emeljük 200 fokra a hőmérsékletet. Kb. 50-55 perc alatt készül el egy kilónyi mennyiség, amelyre 2,5 evőkanálnyi olajat vagy olvasztott zsírt számoljunk.

Olajsütőben:

A sült krumpli gyerekjáték. Vagy mégsem? Az olajban szétázott, „puha” krumpli azért mégsem az igazi. Ropogós végeredményt csak úgy lehet elérni, ha az olaj megfelelő hőmérsékletű (akinek van fritőze, az könnyen ugrál), és még jobb (ha nem is koszorúereknek), ha   zsírt használunk.

1. Vegyünk lisztes krumplit (Nálunk a „C” jelzésű a legmagasabb keményítő tartalmú, mint pld. a Rioja, a Vénusz, a White Lady. A „B” jelű közepesen lisztes, mint a Rózsa, a Góliát vagy a Lorett. Míg az "A"-s a salátaburgonya, pld. a Somogyi )
2. Vágjuk a krumplit csíkokra, a tökéletes sült krumplihoz nagyobb krumplikat használjunk. A méret akkor ideális, ha nagyjából női mutatóujj nagyságúak és vastagságúak a hasábok.
3. Tegyük a krumplit hideg vízbe sütés előtt, de közvetlenül a zsiradékba emelés előtt töröljük őket szárazra.
4. Hevítsük a fritőzt 150 C-ra és süssük a krumplit 5 percig, vagy amíg átsül, de még sápadt a színe.
5. Emeljük ki a kosarat és csepegtessük le, ez alatt hevítsük a zsiradékot 185 C-ra.
6. Ha a zsiradék elérte a kívánt hőfokot, tegyük vissza a krumplikat és süssük még 3-4 percig többször rázogatva a kosarat.
7. Amikor aranybarna emeljük ki és borítsuk rá egy megfelelő méretű konyhai törlőkendőre, sózzuk meg és helyezzük egy előmelegített tálba. Azonnal tálaljuk.

Tipp: Az írek esküsznek a sült krumplis zsömlére. Aki kíváncsi, kipróbálhatja: friss vajazott zsömlébe pakoljuk a forró sült krumplit, amire kis sót szórunk (és esetleg kevés malátaecettel meglocsoljuk), és már mehet is az asztalra. Szerintünk azért egy kis salátát érdemes tálalni hozzá.