Napjainkban már az űrkutatók is a kulinária világában kalandoznak. Igaz, ők nem csak az élvezetek fokozása érdekében ruccannak át ide az égből.

Kis lépés volt egy embernek, nagy lépés az emberiségnek, amikor Armstrong a Holdra lépett, ám azóta már nagyobb távlatokban gondolkodunk. A következő úti cél a Mars, ám egy ilyen típusú űrtúrát alaposan elő kell készíteni. Nem utolsó sorban el kell gondolkodni azon, mivel fognak táplálkozni az űrhajósok, akiknek előre láthatólag legalább két és fél évig kell nélkülözni a földi körülményeket. És ez nemcsak azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt aligha fognak friss bazsalikomot venni a piacon, hanem a szervezetük is olyan hatásoknak lesz kitéve, ami nem éppen a gasztronómiai élvezetek kiaknázásának kedvez. Az eddigi űrbéli tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az asztronautáknak - amellett, hogy a súlytalanság állapotában az izomtömegük is csökken -, az étvágyuk is leromlik. Ennek nem utolsó sorban az az oka, hogy az űrben folyamatosan el van dugulva az orruk, sem ízeket, sem szagokat nem éreznek. Olyan ez, mint amikor az ember elkap egy kiadós megfázást, és enni sincs kedve, mert minek, ha az ételnek úgy sincs se íze, se bűze? Az evés mellőzése pedig, könnyen beláthatjuk, egy két és fél éves Mars-expedíció során végzetes következményekkel járhat.

hypeandhype.com

Ezért aztán a NASA megbízásából Jean Hunter a Cornell Egyetem és Kim Binsted a Hawaii Egyetem táplálkozás-kutatója idén tavasszal „Ételek a Marsra” címmel projektet szerveztek, amellyel azt próbálták kideríteni, hogy huzamosabb Földön kívüli tartózkodás során hogyan lehetne színesíteni az asztronauták táplálkozását. Amint arról a Spiegel beszámolt, a kísérlet során önkénteseket egy hawaii vulkánon berendezett táborban helyeztek el. A tesztalanyok egy félgömb alakú sátorban laktak, amiből ha űrruhában kibotorkáltak, körös-körül csak kősivatagot láttak. Hogy még élethűbb legyen a szimulált marsi környezet, ha rádión felhívták a „földi bázisállomást”, a válasz csak percek múlva érkezett meg, mint ahogy azt a vörös bolygón is tapasztalnák.

A kamrájukat szardellával, fűszerekkel, kovásszal, szárított algával és sózott hússal, vagyis csupa tartós, egymással jól kombinálható alapanyaggal szerelték fel. A kísérlet során a táplálkozásra vonatkozóan az volt a szabály, hogy két napig főztek, két napig pedig az előre csomagolt ételeket fogyasztották. Mindeközben rendszeresen mérték a súlyukat, valamint fotózták a tányéron hagyott maradékot, továbbá fel kellett jegyezniük, mennyire voltak éhesek illetve jóllakottak az étkezések előtt és után, és hogyan változott a hangulatuk.

A kísérlet augusztus végén zárult, az adatok kiértékelése még tart, egyvalamiben azonban a kísérletvezetők már most is biztosak: a tapasztalatok mindenképpen megkönnyítik a jövendő asztronauták életét. És nemcsak azért, mert a kísérlet résztvevőinek a saját készítésű /!/ ételek jobban ízlettek, hanem mert a közös főzés pszichésen is pozitívan hatott rájuk, sokkal boldogabbnak érezték magukat, mikor maguk bűvészkedhettek az alapanyagokkal. Hamarosan rituálékat is kialakítottak: a támaszponton tartózkodás egyhónapos fordulóját például kiadós ebéddel ünnepelték meg. Ezúttal is beigazolódott tehát, hogy a főzés egy másik emberre egyet jelent azzal, hogy gondoskodunk róla. Vagyis a közös főzés csapatépítésnek sem utolsó. Na, ezt egyébként mindenféle kutatás és tudományos kísérletezés nélkül, idáig is sejtettük…

Ráadásul az étvágy megőrzése szempontjából is fontos, hogy magunk készítsük el az ételünket, hiszen annál nagyobb kedvvel fogyasztjuk el. A hawaii gasztronauták receptjei is egyre összetettebbek lettek az idő előrehaladtával. Tejporból sajtot készítettek, más hozzávalókból kekszet sütöttek, sőt, chilis burrito és curry-s – húskonzervvel turbózott - üvegtészta is került az asztalukra. A kísérlet végén a résztvevők még a főzésmentes napokon is megpróbálták az előre csomagolt ételeket feljavítani – ha mást nem, a zacskós tésztát egy kicsit étvágygerjesztőbben próbálták tálalni, hogy legalább a „házi koszt” illúziója meglegyen.

Mondhatni, igencsak pozitívan zárult a kísérlet, ugyanakkor még várat magára annak kiértékelése, hogy egy ilyen hosszú űrutazás során a főzéshez szükséges víz- és energiafogyasztás megengedhető-e. Hiszen az űrben mind a víz, mind az energia igencsak drága és értékes kincs.