A kicsiny település bájához kétségkívül sokat tesz hozzá a helyi sörgyár. Az ember szinte nem is érti, hogy mit keres ebben a kis városkában egy igazi gyár. Pedig ezen a helyen több mint 350 éve főznek sört nem kis gondossággal. A sörgyárat valószínűleg a 16. század -17. század fordulóján alapították, az első írásos emléket ugyanis 1609-ből őrzi a morva földnyilvántartás.

A Dreher birodalom

Az uradalmat és a hozzá tartozó sörgyárat 1882-ben a schwechati illetőségű söripari nagyvállalkozó, Anton Dreher vásárolta meg, aki hamarosan korszerűsítette az üzemet. Az általa telepített gépeket és berendezéseket egészen a gyár bezárásáig, 1977-ig használták.

A Dreher családon egyébként abban az időben eluralkodhatott a bevásárlási láz, mivel más csehországi sörgyárakat is megvettek. Így például a Bécstől elég távol eső észak-morvaországi Brumovban, vagy a még messzebbre levő észak-csehországi (!) Měcholupyban. És persze terjeszkedtek másfelé is: valamivel korábban, 1862-ben a pesti Kőbányai Serház Társaság serfőzdéjét is megvásárolták. Nyilván jól jövedelmezett a sörgyártás, és a Monarchia közös piaca nagy nyereséggel kecsegtetett. Jellemző adat, hogy az 1899-es évben a Monarchia területén főzött 21,3 millió hektoliter sörből mindössze 7%-ot (!) főztek a magyar koronához tartozó területeken, Ugyanakkor a mai Ausztria, Csehország, Szlovénia területén és Lengyelországnak a Monarchiához tartozó részén közel 20 millió hektoliter (!) sör  készült.

Kisvárosi történet

1999-ben aztán új korszak köszöntött be a dalešicei gyárban a mai tulajdonosok érkezésével, akik felújították és modernizálták a gyárat, majd újraindították a termelést. A gyárban múzeumot, szállodát és éttermet alakítottak ki, valamint a mai napig ügyesen használják ki idegenforgalmi látványosságként a gyár hírnevét. Vagyis azt, hogy 1980-ban Jiří Menzel itt forgatta a Bohumil Hrabal regényéből készült világhírű filmjét, a Sörgyári capricciót, aminek eredeti címe: Postřižiny. A regény – és persze a belőle készült film is – eredetileg Nymburkban játszódik, ahol Hrabal a gyermekéveit töltötte, mivel mostohaapja az ottani sörgyár egyik vezetője volt , és persze ott is lakott a családdal. A nymburki üzem azonban meglehetősen nagy, ezért a bájos történet filmbéli helyszínéül sokkal inkább megfelelt a kicsiny dalešicei gyáracska, amely abban az időben ráadásul éppen zárva volt, így nyilván könnyebb volt forgatási engedélyeket szerezni.

Ma a gyár régi szárnyában működik az Osztrák–Magyar Monarchia Sörtörténeti Múzeuma, amelynek keretében megnézhetjük az Anton Dreher  által telepített ipari gépeket, berendezési tárgyakat és sörgyártási eszközöket; bemutatják a Dreher család történetét, valamint a filmforgatás emlékeit. A múzeum része az a bizonyos kémény is, amelyre a film egy emblematikus jelenetében Maryška és Pepín bácsi felmásznak.  

Az újraindult idő

Polgár László

A múzeumban, a gyár udvarán, az étteremben és a múzeumi boltocskában úgy érezhetjük, hogy 100 évet visszamentünk az időben, a Dreherek, a Monarchia, vagy Hrabal gyerekkorának világába. A gyár vezetősége ráadásul különféle évente ismétlődő és alkalmi idegenforgalmi rendezvénnyel is igyekszik a Csehországban egyébként igen népszerű belföldi turizmust is bevonni a gazdasági tevékenységek közé. A sörgyár régi épületének egykori pincéjében ma étterem és hatalmas rendezvényterem található. Az étterem 2010-ben a Deník napilap szavazásán elnyerte az olvasók kedvenc vendéglője címet. Ezt kellemes atmoszférája és kitűnő konyhája mellett nyilván a helyben készült ugyancsak kiváló söröknek is köszönheti. Dalešicében jelenleg három féle állandó, és két alkalmi sörtípust főznek.

Az aranyszínű 11º-os Dalešicei világos ászok enyhén aranyló színű, telített malátás, a žateci komlótól finoman kesernyés. A 13º-os Dalešicei májusi speciál világos szűretlen, sötéten aranyló színű, telített malátás ízű. A szintén 13º-os szűretlen barna speciál Fledermaus, vagyis  Denevér  sötéten bíbor színű, erősen komlózott  sör mellett az alkalmanként gyártott négyszer komlózott Wiener és a  félbarna Kouřící Králík, vagyis a Dohányzó Házinyúl alkotja a gyár teljes választékát. Utóbbit kortyolgatva akár egy szivarfüstös lokált  is vizionálhatunk magunknak.

Minden magyar sörisszának őszintén ajánljuk, hogy – ha lehetősége adódik – kóstolja meg ezeket a nem mindennapi söröket.

 De legalább  koccintson a Hrabal centenáriumra egy pofa jóféle - akár a Nymburgból való jubileumi -  cseh sörrel a mostani budapesti cseh sörfesztiválon (a Városháza parkban majdnem egy hónapon át csapolnak), vagy valamelyik jó kis itthoni cseh sörözőben.