szerző:
Vörös Attila
Tetszett a cikk?

A borok világa igazán sokszínű utazásra csábít. A változatos talajok, klímák, a megannyi fajtaválaszték, a feldolgozás módja, a borász koncepciója ezernyi variánst kínál. Nincs is még egy olyan ital a világon, amely ennyire sokarcú lenne. S ha már ezerrel borfesztiválozunk, nézzünk egy-két érdekességet.

 

Találhatunk tradíciókra épülő hagyományos, ma már klasszikusnak számító párosításokat, szimbiózisokat a világban – például Tokaj vagy Somló és a furmint, Burgundia és a pinot noir, Toszkána és a sangiovese. De ma már a divatnak is egyre fontosabb szerepe van. A hatalmas kínálat, a fogyasztók kegyeiért folytatott kíméletlen harc arra is ösztönözheti a borászokat, hogy olyan, nem annyira ismert és nyilvánvaló borokra támaszkodva építsenek márkát, amelyek a piaci rések kínálta szegmensekben igyekeznek meggyőzni a fogyasztókat. S olykor ezek nem is új megoldások, hanem régi módszerek modern alkalmazásai, vagy azon technológiák, amelyeket eddig más stílusoknál szokhattunk meg.  

netpince

 Ma már olyan izgalmas fogalmakkal és stílusokkal is találkozhatunk, mint például a narancsbor vagy a blanc de noir bor.  Hogy mi hívja életre vagy teszi életképessé ezen nem hétköznapi borokat, nem is olyan könnyű megfejteni. Lehet ez akár egy nehéz évjárat, amikor a hagyományos feldolgozás például nem jelent megoldást. Lehet ez a verseny,amikor valami újdonsággal, eddig nem ott alkalmazott megoldás mentén igyekszenek újat létrehozni a borászok. S vannak, akik egyszerűen csak a kínálat színesítése végett keresik az izgalmas megoldásokat. Az elsőre jó példa lehet a 2010-es évjárat Magyarországon, amikor az igényes vörösbort készítők jelentős részének alternatív megoldást kellet keresniük az alapanyag hasznosításra, s ez életre hívott például olyan termékeket, amelyekre addig nem nagyon láttunk példát, többek között egy kadarkából készített tradicionális pezsgőt. A másodikra jó példa lehet Ausztrália egyik legkülönlegesebb habzó terméke, egy vörös shiraz pezsgő. Ehhez elkészítik a hordós érlelésű alap vörösborokat, s ezután készítenek belőle hagyományos módon – méthode champenoise – palackos erjesztésű és érlelésű pezsgőt.

  A vörösből fehéret, vagyis a blanc de noir egy hagyományos módszer, amelyet Champagne-ban már jó ideje sikeresen alkalmaznak a pezsgőkészítésben. A módszer lényege, hogy kékszőlő-alapanyagból, héjon áztatás nélkül, gyorspréselés után fehér alapbort készítenek. Ezzel a megoldással elkerülhető a szín- és cserzőanyagok kioldása a héjból, s tulajdonképpen egy fehérbort szűrnek a vörösnek való alapanyagból. Nem ritka, ha egy ilyen fehérborban egyaránt érzünk például fehér húsú gyümölcsökre és friss piros bogyósgyümölcsökre emlékeztető aromákat is. A leggyakrabban vékony héjú fajtákból készülnek ezek a borok, például pinot noir-ból vagy kadarkából. Magyarországon is vannak szép példák erre a stílusra, például az egri Dula Bence Vörös, de fehér névre keresztelt fehér pinot noir-ja vagy Bősz Adrián fehér kadarkája Szekszárdról.

Megvan a vörösből a fehér. Lássuk, hogyan lesz a fehérből narancs. Egyre inkább begyűrűzik hozzánk is a narancsbor-mánia, amelyhez egy ősi, hagyományos grúz módszer adott ötletet, inspirációt, mégis a boros köztudatban gyakran inkább már Észak-Olaszországhoz, Franciaországhoz, Horvátországhoz vagy Szlovéniához köthetjük ismertségét. Grúziában már több ezer éve készítenek hasonló karakterű borokat, agyagedényekben, amforákban. Ezek a legősibb borok közé tartoznak, ám igazából manapság kezdünk csak odafigyelni szélesebb körben erre a különleges feldolgozási módra.
Senkit ne tévesszen meg az elnevezés, ez nem egy narancsaromával megtámogatott bor, hanem egy különleges fehérbor. Erről színe ugyan nem győz meg minket, viszont utal a feldolgozás módjára. A vörösboroknál mi sem természetesebb, mint az, hogy maceráljuk, hosszabb rövidebb ideig héjon áztatjuk a szőlőt. Bizonyos fehér fajtáknál is jellemző például a hidegáztatás, hogy bizonyos aromák kellő intenzitással tudjanak megjelenni. Vannak azonban helyek a világban, ahol több ezer éve a fehérszőlőt is hosszasan héjon áztatják. Grúziában például több mint 4000 éve alkalmazzák ezt a megoldást a fehérszőlőknél is. Miben más egy ilyen bor, mint egy klasszikus módon elkészített társa? A hosszas áztatás egyrészt mélyebb, gyakran pinkes, narancsos árnyalatú színt eredményez – innen az elnevezés is -, másrészt, szintén a héjból, cserzőanyagot old ki, amely gyakran feszesebb, maszkulinabb karaktert kölcsönöz a narancsboroknak. Szintén fontos, hogy polifenolokban gazdag bor születik ilyen feldolgozás mellett, amelynek gyulladáscsökkentő, antioxidáns, szabadgyök-megkötő hatása jó szolgálatot tehet egészségünknek is.

 





 

 

 

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!